„Tánccal, sőt egész tánckarral megjeleníteni, mozgással kifejezni a mozgáskorlátozottságot, a fájdalmat, a testi szenvedést és a nyomukban kivirágzó kreativitást – nos, ez művészet. Igazi, mély, rétegzett.” – A Frida Kahlo életét és művészetét feldolgozó táncszínházi darabról Simon Adri írt.

Vajon miért száműzik a költők tréfás verseit a kötetek végére, a „zsengék” közé? Miért rótták fel Jókainak, hogy szórakoztatni is akar regényeivel? Ki volt a legmogorvább és a legvidámabb görög filozófus? Mindezekre és még sok más kérdésre választ kaptunk Margócsy István előadásán, aki az újraindult 2000 folyóirat estjén a humor és az irodalom kapcsolatáról beszélt – szórakoztatóan.

A Magyar Írószövetségben rendezett februári Parnasszus-est vendége Makkai Ádám volt, a költészeti folyóirat friss számában megjelent Centrumban blokk főszereplője. Kevés hozzá hasonlóan sokoldalú, kalandos életű és jól mesélő tudós-költő létezik – most is regényes történetek sokaságával szórakoztatta hallgatóságát, és még Hawaiira is elkalandoztunk a zord télben.

Hol ártatlan kislány, hol féltékeny „vamp”, hol a múzsa szerepkör vonzza, hol költői babérokra tör. Rajzol, fest, ír és fotóz, egészen tehetségesen, miközben meghódítja kora három zseniális művészét. Csinszka, a halandó múzsa címmel jelent meg Rockenbauer Zoltán könyve, s a témáról vetített képes előadást tartott, igazi csemegékkel.

A Magyar Széppróza Napját, Jókai Mór születésnapját ünnepelték a magyar nyelvterület fontosabb kulturális központjaiban. Az elmúlt néhány napban kortárs kötetbemutatókról, felolvasásokról, székely humorestről, novellaíró-versenyről szóltak az irodalmi hírek. Erdélyben három városban tartott felolvasást az E-MIL: Kolozsvárott, Sepsiszentgyörgyön és Szatmáron – a kincses város széppróza-estjén jártunk.

Szente Anita jegyzete Muszka Sándor és Orbán János Dénes humorestjéről – és az estről készült videófelvétel is megtekinthető.

Talán még senkiről nem írtak le annyi téves információt, mesés történetet, mint Rejtő Jenőről, aki maga is forrása volt e „ferdítéseknek”. Az íróról Rejtő-stílusban született egy életrajzi regény, hősei pedig hangoskönyvek által szólalnak meg, kiváló magyar színészek hangján. Az Örkény Könyvesboltban Benedek Miklós, Bodrogi Gyula és Gálvölgyi János társaságában szórakozhattunk a könyv- és hangoskönyv-bemutatón.

A Petőfi Irodalmi Múzeumban megrendezett Magyar Széppróza Napja gálaestjén öt, Jókaira „hangszerelt” témában írhattak novellát a prózaírói rögtönzőverseny résztvevői, de ezen kívül bejelentették egy új irodalmi oldal elindulását, valamint novellaíró-pályázatot is hirdettek. – Csanda Mária tudósítása az ünnepi estről.

Száznegyvennél is több érdeklődő volt kíváncsi az aradi Jelen Ház nagytermében tartott a legutóbbi Irodalmi Jelen-estre, ahol Böszörményi Zoltán Kényszerleszállás Shannonban és Varga Melinda Sem a férfiban, sem a tájban című kötetét mutatták be.

Az Országos Idegennyelvű Könyvtárban ismerhettük meg Szergej Pantsirev orosz költőt, akinek hamarosan magyarul is megjelenik verseskötete az Irodalmi Jelen gondozásában. Amellett, hogy mestere a rímeknek és a ritmusnak, Pantsirev Budapest szerelmese, évek óta a fővárosban él, és nem tud betelni vele.

Első alkalommal gyűltünk össze a Magyar Széppróza Napja apropóján, amely új esemény az irodalom ünnepnapjai sorában. A nyitóesten a Magyar Napló Könyvesboltban Oláh Jánosra emlékeztek, valamint Majoros Sándor és Papp Dénes prózavilágába kaptunk betekintést.

„Jobb aranyat csinált a császárénál is” – A szebeni Nicolaus Melchiornak tulajdonított alkímiai mise és utóélete című könyvet mutatták be Kolozsvárott az Almásy László Kultúrtörténeti Kör legutóbbi ülésén, a Bulgakov Kávézóban. Az esten az alkímia titkairól tudtunk meg sok érdekeset, illetve arra is fény derült, hogy Erdélyhez is sok köze van.

85 éves korában elhunyt Per Olov Enquist, világhírű svéd író. Az Irodalmi Jelenben többször is foglalkoztunk életművével, az alábbiakban egy 2018-ban készült tudósítással emlékezünk rá.

Álmos biztos nem lett volna, ha részt vesz az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatóján: annyiféleképp idézték meg a költők Arany Jánost, hogy csak úgy sziporkáztak az ötletes és lírai megoldások. Böszörményi Zoltán és Varga Melinda műsorvezetése mellett még sok személyes történet is előkerült a felolvasóktól.

A Nagyváradi Szigligeti Színház vendégjátékát láthatta a közönség a Magyarság Házában a magyar kultúra napja alkalmából – Székely Csaba Bányavirág című drámája került színre Hunyadi István rendezésében.

A mai huszonéveseknek filmbe illő történelem, de átélőinek hosszan tartó rémálmok forrása volt, s több mint két évtizedig kellett pihentetniük, hogy hiteles irodalmi művé érjen – Benő Attila versben, Király Farkas prózában dolgozta fel katonaélményeit a romániai diktatúra végjátékának idejéből. A kettős könyvbemutatón abszurd metaforák, hátborzongató regényrészletek hangzottak el.

A magyar kultúra napját ünnepelte a Magyar Írószövetség és a Magyar Napló Kiadó egy különleges kiadvánnyal: „az antológiák antológiájában” felvonul új századelőnk szerzőinek színe-java. Az esten ízelítőt kaphattunk A századelő versei/novellái/esszéi című kötetekből, a szerkesztők pedig a válogatás szempontjairól, a munka szépségeiről és nehézségeiről meséltek.

A Petőfi Irodalmi Múzeum sajtótájékoztatója felért egy színes irodalomtörténeti kirándulással, annyi érdekes adalék jött napvilágra. Prőhle Gergely az idei év várható eseményei és intézményi fejlesztései között kalauzolt, miközben hallhattunk Arany spiritiszta korszakáról, Kazinczyról mint profi network-építőről és Heinrich Böll magyarországi naplóiról.

A 75 éves Mandics Györgyöt köszöntötte gyűlésén a Magyar PEN Club, melynek estjén a tudós költő két impozáns kötetét is kezükbe vehették az érdeklődők: A Janus Pannonius és a rovásírás kapcsolatát feldolgozó kutatómunka eredményét és az Irodalmi Jelen gondozásában kiadott gyűjteményes verseskötetét.

Az Örkény Színház egyik rendhagyó előadásának szerzői a legnagyobb magyar költők, és úgy tűnik, sikerük felülmúlja a repertoáron lévő legnépszerűbb darabokét is. Mint a színlapon írják: az első „Tyúknál” az volt a kérdés, érdekli-e nézőket, ha a színészek verset mondanak. A másodiknál az a tét, hogy ne ugyanazt a bőrt húzzák le másodszor is a rókáról.