Nincsenek hamis sorok, csak összezavart tótükrök

Megérkeztünk. A felforrósodott kerekek áthasították a Debrecen és Hajdúböszörmény közti tájat. Kedd. Állomászaj. Először vagyok itt. Valami furcsa balsejtelem fog el, mint amikor felszállás előtt ülsz a repülőgépben, és tudod, hogy nemsokára kilométerek választanak el a földtől, de a gép még mindig össze van tapadva a biztonságot jelentő földdel. Szívélyesen fogadnak a szervezők. Becsekkolás, karszalagosztás, fűben felejtett bőröndök, az utazás fáradalmait levezető első cigi. 

Én már tavaly is voltam, ez lesz a harmadik évem

Hetedik alkalommal szervezték meg a Hajdúböszörményi Írótábort. Kilenc csapat, kilenc edző: Berta Zsolt, Csobánka Zsuzsa Emese, Lanczkor Gábor, Áfra János, Babiczky Tibor, Magolcsay Nagy Gábor, Sopotnik Zsoltán, Deres Kornélia, Kemény István ésVörös István.

Bele is lendültünk az izommunkába, kéz között lapok, összeráncolt homlokok, rajtuk tajték, még minden ingatag. Plusz harminc fokban dőltünk rá a szövegtestre.

A szövegnek legyen célja, ami maga a téma – az a lényeg, hogy van-e a saját témánk, egyedi világlátásunk, képi gondolkodásunk. A kapcsolódás felé kell indulni

Meg kell találni a sorok közt a bölcsek kövét. Ha nehezen megy, lírakekszet majszolunk, vagy ebédkor a menzán rizst ropogtatva osztjuk meg egymással a bennragadt gondolatokat.

Fokozatosan meleg fészekké változtak a műhelyek. Kilenc nagymadár és körülötte sok kicsi leste el egymástól a szakmát. Égírók, rímgyilkosok, archaizálók.

A szellemi táplálék után kulináris élvezetek 

Mindenki más-más recepttel serkentette fantáziánk. Deres Kornélia és Sopotnik Zoltáncsapatában lapra került a 3020-ban megszervezett írótábor. Babiczky Tibor előre megadott szavakból népdalátiratot, Lanczkor Gábor történeteket íratott, amelyekbe néhol finoman csúszott bele az idei futball-világbajnokság, Vörös Istvánnal pedig egy gyerekkori traumát kellett feldolgozni. Berta Zsolt választ keresett egy szirénázó kisfiú problémájára, Kemény István rossz verset, Áfra János pedig tovább íratott egy meglévő verset. Udvaron, folyosókon és a legelrejtettebb zugokban gubbasztottak a lelkiismeretesebb feladatírók. Voltak, akik csak simán átaludták a szünetet, vagy beállt a görcs, és egyszerűen nem ment az írás.

Csobánka Zsuzsa Emese 

Az irodalom pellengérezése mellett más művészeti ágazatok is segítettek megmutatni az alkotói létforma színes arcát. Csobánka Zsuzsa Emese műhelymunkáján kutakká, szobrokká, repülőgépre felszálló alakokká váltunk. Felpattantunk a székről, és magunk állítottuk fel drámapedagógiai feladatokkal Petra történetének fő mozzanatait.

Nemcsak az irodalomé volt a tér

Egymás terét hajlítottuk, mozgásba hoztuk a mély értékeket, és sorok közé szorítottuk őket.Magolcsay Nagy Gábor újszerű MAPoetry-költészete is teret hasított. Hajdúböszörmény utcáit, melyen öt napon keresztül közel kilencven fiatal masírozott, Gábor csoportja haikuvá vagy kötetlen verssé formálta át

Versruhák

Már rég elhagytuk a földet, minden nap egy szárnycsapás. Új, ismeretlen dimenziókat fedeztünk fel Áfra János Rítus című kötetének rendhagyó bemutatóján. Gyöngy Dániel mozgása és Gergye Krisztián kortárs tánca összesimult a zenével és a költeményekkel.

Robusztus, fehér sátor, alatta kézművessört élvező fiatalok, színes fények, na meg a futball-világbajnokság átszűrődő sportközvetítése. Ez volt a Múzeumkert. Itt ismerhettük meg első nap Kemény István és Vörös István, majd Csobánka Zsuzsa Emese és Lanczkor Gábor, végül Deres Kornélia és Babiczky Tibor munkásságát.

Az alkotás másfajta jelenlét a világban. Csak befelé, csak egyedül kell lenni 

Azt hiszem, egymás generátorai voltunk. Másképp nem találok magyarázatot a hajnalig nyúló éneklésekre, beszélgetésekre Pély Barna, Nági, Másik Oldal zenekar, Ruby Harlem és Takács Nikolas koncertje után. Az utolsó napokban egyre színesebbé változott a levegő körülöttünk. A záróünnepségen slammel, rappel, gitárkísérettel gazdagodtak a héten megírt szövegek. Szakmai díjat kaptak a műhelyvezetők által kijelölt személyek. Majd almaleves és rizses hús, összepakolás, búcsúzkodás, állomászaj, felforrósodott kerekek. 

Táborzáró

Furcsa ez a csend, ami bennem maradt. Kellemes. A gépzaj elállt. Itt ülök a szobában, és írnom kellene erről a csendről, ami egymás feltörő zajának köszönhető, a kihúzott sorok utáni nyugodtságról, a megbolygatott énképekről, arról, hogy valójában nincs különbség kis és nagy madár között, nincsenek hamis sorok, csak összezavart tótükrök. Hajdúböszörményben július 10–14. között írótábor volt, és mielőtt hazamentünk volna, akkor érkeztünk meg.