Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.

Tüntető tömeg vagyok. Megállás nélkül, teljes testsúllyal és erőbedobással. Szüntelen háborgó tömeg vagyok, itt, kint, a zöldellő és sárgálló és barnálló erdő talaján, itt tiltakozom a zöldülés, sárgulás, barnulás ellen, egész lényemmel, minden eszközömmel, akarva és akaratlan, folyton csak tüntetek a színek kavargó rendje ellen, és fel vagyok rajta háborodva. - Terdik Roland 38. Tokaji Írótáborban felolvasott két kisprózája.

A vonatot sikeresen elértük, ami nem kis teljesítmény hétköznap kora reggel, átverekedve magunkat a fővárosi csúcson. A „fedélzeten” itt is, ott is ismerősökbe botlunk, sokakat érdekel a sokágú magyar síp koncertje, több mint kétszáz költő és író érkezett idén Tokajba, a magyar irodalom különböző égtájairól. Elsősorban a szomszédos országokból jöttek, a nyugaton élő alkotókról kevés szó esik, mintha a síp ezen ágacskája erőtlenebbül szólna, vagy egyszerűen csak kevesebb figyelmet kapna - Csepcsányi Éva írása.

A vonatot sikeresen elértük, ami nem kis teljesítmény hétköznap kora reggel, átverekedve magunkat a fővárosi csúcson. A „fedélzeten” itt is, ott is ismerősökbe botlunk, sokakat érdekel a sokágú magyar síp koncertje, több mint kétszáz költő és író érkezett idén Tokajba, a magyar irodalom különböző égtájairól. Elsősorban a szomszédos országokból jöttek, a nyugaton élő alkotókról kevés szó esik, mintha a síp ezen ágacskája erőtlenebbül szólna, vagy egyszerűen csak kevesebb figyelmet kapna - Csepcsányi Éva írása.

„Mi pótolhatná a diófa árnyékában simogatott könyvgerincet?” – kérdezik, mert kizárólagosságban gondolkodnak. Néha egy laptop az ölben a stégen, szörfölés versek és kisprózák között, majd egy diófa alatt a nagyregény. Szépen megférnek egymás mellett, mint ahogy a kétkezi munka és a prózaírás, szervezetek és tagságok nélkül. – Boldog Zoltán benyomásai a 38. Tokaji Írótáborról

Kőrössi P. József márkházi otthonában, portáján 2010. augusztus 6-8-a között három nyomtatott orgánum – a nagyváradi Família és Várad, valamint a salgótarjáni Palócföld folyóirat – és egy online – a kassai székhelyű Rovart kulturális galéria – szerkesztői találkoztak, hogy péntek este személyes kapcsolataikat ápolják és mélyítsék, szombaton a jelenlévő folyóiratok helyzetéről, közeli jövőjéről, valamint az internet hatásáról nyissanak nyilvános párbeszédet, s mindezeken túl keressék az együttműködés lehetséges tereit, fórumait.

 
Cseh Tamásra emlékezett szombaton a Katlan. Barátok, zenésztársak, ifjak és idősebbek énekelték Tamás dalait. Láttunk még Pirandello-álommoralitást, illetve török dervis-rakkendrollt is. – Vass Norbert beszámolója

Arról, hogyan formálódik, mélyül, terjed szét bennünk itt a Katlanban kamaszkorunk ikonjai által a színpadról feszt hangoztatott „festivaltime”. Arról, hogy mennyire mozgalmas egy ülő- rádiójáték-színház. Arról, hogy milyen az, ha a kavargó fellegek alatt a palkonyai roséhoz szól a jazz. Arról, hogy fogja le Háy János – aki elmúlt ötven – a Felkelő Nap házának akkordjait, meg arról is, miért működik szenzációsan a Budapest Bár nevű produkció. Röviden arról, hogy milyen ’egy pillanatra meglelni elbitangolt jobbik részünket és visszavarázsolni ezt a fránya varázstalanított, titoktalanított világot.’  – Vass Norbert beszámolója

Melyben arról olvashat a nyájas olvasó, mint érkezünk meg Nagytótfalu szőlőfürtös lankái közé, mint kötöttünk tágabb-szorosabb ismeretséget a tájék növény- és állatvilágával, illetve a fesztivál gasztronómiájával, no meg, miként mulattunk Boban és Marko Markovic szélvésztüdejű bandájának muzsikájára. – Vass Norbert beszámolója 

 
„az út szélén stopposok
néhány hobo és csehtamás
megállnék de nem merek
inkább guruljunk tovább”
- Boldog Zoltán kapolcsi záró naplója Fodor Balázs énekével és többnyire Szőcs Tekla fotóival

Rutkai Bori és a Specko Jedno koronázza meg a napot. De mennyire rutkaiboris ez az óvodakerti koncert is! Szinte látod, ahogy Bori a színpadról a csúszdába szökell, majd hintázik egyet, végül pedig gyerekből újra díva lesz, lepipálva Palya Beát és Szalóki Ágit a nyaram eddigi legjobb koncertélményével.– Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Szerény mennyiségű kézműves karéjban kínálja a népszerű vásárfiákat, középen lakodalmas sátor, büfé, szereplők nélküli színpad. Az ólomöntő árudája mágnesként vonzza a kis- és nagyfiúkat, na meg a mögéjük bújó férfiakat. Az apró  katonák, huszárok, gladiátorok fémszobrocskáit vaskos férfiujjak díszítik, festik nagy alázattal és kellő megszállottsággal – Kapolcsi (és vigántpetendi) képes napló 4. – Balogi Virág tollából.
 

Az utcazene és a zsonglőrködés völgyidegen. Lassan a menedzser nélküli tehetség is völgyidegen lesz, és keres magának egy másik helyet, ahol fesztiválozhat – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Alszom egyet a Palya-udvar babzsákfotelében, két nővel sétálok álmomban, akik fején babérkoszorú, kezükben két kisfröccs, megkínálnak. Ébredés után találkozom velük a Pokol-Lika kocsmában, a Völgy legalján, ahol fejükön a mezőn gyűjtött virágkoszorúval üldögélnek - Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival
 

Vajon tényleg minden más lett? Valóban a régi Völgyek sokkal jobbak voltak, mint a mostaniak? Tényleg az egész Völgy csak a pénzről és az üzletről szól? Minden megdrágult és a vendégeket már az első este kirabolják? – Weiner Sennyey Tibor írása.
 
 

Ha meg kellene neveznünk a falu profilját (mint ahogyan Kapolcs a központ, Pula a színházfalu, Öcs pedig a koncertfalu), akkor Taliándörögd lenne a rádiófalu, ugyanis itt található a Közös Hullámhossz rádió. - Pál-Kovács Ramona tudósítása Taliándörögdről.
 

* Olyan műfaj, amely leginkább illik hozzá, a líra és epika ötvözése, ami elgondolkodtat – jellemezte Orbán János Dénes költő, író, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (E-MÍL) elnöke Böszörményi Zoltán legújabb kötetét.
* Aki nem ismeri a székely észjárás fondorlatosasságát, aki nem hallott még az ilyesfajta irodalom jellegzetes szövegeiről, vagy netán a Madagaszkár projektről, mi szerint új hazát kell keresni a székelységnek, a Tusványoson sorra került irodalmi esten, melyet az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MÍL) szervezett, izgalmas élményekben lehetett része.
* Az erdélyi magyar könyvkiadás helyzetéről, a kiadók profiljáról, az online formában való könyvterjesztésről beszélgettek Tusványoson a Pallas-Akadémia, a Bookline, Corvina Könyvesház képviselői. - Varga Melinda beszámolója a Tusványosi irodalmi estekről

Alvó pánkok a jéghideg homokban, kutyákhoz bújva, majd sakkozók, élvezik az életnagyságú figurákat, a másnaposságot és az olcsó rózsaszín löttyöt. A főutcán található borház pang az ürességtől, pedig a takarékon égő nyárhoz jobban illik most a fröccs, mint a sör. – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Ahogy a költő mondja: „oly sok viszály után” – de még inkább oly sok viszontagság után ismét van Művészetek Völgye, méghozzá jubiláló, vagyis huszadik, és ez egyszerre jó és megkerülhetetlen tény kishazánkban. Egy ilyen fesztivál egyedi színt lop a fesztiválokkal zsúfolt és túlkínált nyárba. A fesztivál arca: Palya Bea. A hetet az ő udvarában kezdtük. – Weiner Sennyey Tibor tudósítása, Szőcs Tekla fotóival.

Duplexek címmel Nagy Zopán és Csontos Bernadett fotóit láthatják a huszadik Művészetek Völgyének látogatói a Poór Házban, Kapolcson, július 23-ától augusztus 1-ig. Mindkét kiállító közölt már az Irodalmi Jelenben verseket, így többszörösen fontosnak éreztük, hogy felkeressük őket, megkérdezzük fotó és irodalom, analóg és digitális kapcsolatáról, kölcsönhatásáról, s magáról a Völgyről is. – Nagy Zopánnal és Csontos Bernadettel Weiner Sennyey Tibor készített interjút, a fotókat a kiállításról Szőcs Tekla készítette.

Rutkai Bori és a Specko Jedno koronázza meg a napot. De mennyire rutkaiboris ez az óvodakerti koncert is! Szinte látod, ahogy Bori a színpadról a csúszdába szökell, majd hintázik egyet, végül pedig gyerekből újra díva lesz, lepipálva Palya Beát és Szalóki Ágit a nyaram eddigi legjobb koncertélményével. – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival
Tegnap például szekérrel jöttünk át Vigántpetendről Kapolcsra, azon énekeltünk népdalokat, és közben hirdettük a múzeum programjait. Majd a szomszéd faluban készült tutajt itt bocsátották vízre a gyerekek. – Boldog Zoltán interjúja Pávlicz Adriennel

Szerény mennyiségű kézműves karéjban kínálja a népszerű vásárfiákat, középen lakodalmas sátor, büfé, szereplők nélküli színpad. Az ólomöntő árudája mágnesként vonzza a kis és nagy fiúkat, na meg a mögéjük bújó férfiakat. Az apró  katonák, huszárok, gladiátorok fémszobrocskáit vaskos férfiujjak díszítik, festik nagy alázattal és kellő megszállottsággal - Kapolcsi (és vigándpetendi) képes napló 4. Balogi Virág tollából.

Most is csupa mosoly, vibrálás, energia. Hajából szalmaszálak állnak ki, bodzaszörpöt kér, és ugyanolyan felszabadultan beszélgetünk, mint mindig. Pedig ő nem most kezdte a napot… - Palya Beával Karafiáth Orsolya készített interjút. A Palya-udvar közös énekléséről Szőcs Tekla készített fotókat.

Az utcazene és a zsonglőrködés völgyidegen. Lassan a menedzser nélküli tehetség is völgyidegen lesz, és keres magának egy másik helyet, ahol fesztiválozhat – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Alszom egyet a Palya-udvar babzsákfotelében, két nővel sétálok álmomban, akik fején babérkoszorú, kezükben két kisfröccs, megkínálnak. Ébredés után találkozom velük a Pokol-Lika kocsmában, a Völgy legalján, ahol fejükön a mezőn gyűjtött virágkoszorúval üldögélnek - Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival
Ha meg kellene neveznünk a falu profilját (mint ahogyan Kapolcs a központ, Pula a színházfalu, Öcs pedig a koncertfalu), akkor Taliándörögd lenne a rádiófalu, ugyanis itt található a Közös Hullámhossz rádió. - Pál-Kovács Ramona tudósítása Taliándörögdről.
Vajon tényleg minden más lett? Valóban a régi Völgyek sokkal jobbak voltak, mint a mostaniak? Tényleg az egész Völgy csak a pénzről és az üzletről szól? Minden megdrágult és a vendégeket már az első este kirabolják? – Weiner Sennyey Tibor írása

Alvó pánkok a jéghideg homokban, kutyákhoz bújva, majd sakkozók, élvezik az életnagyságú figurákat, a másnaposságot és az olcsó rózsaszín löttyöt. A főutcán található borház pang az ürességtől, pedig a takarékon égő nyárhoz jobban illik most a fröccs, mint a sör. – Boldog Zoltán naplója Szőcs Tekla fotóival

Ahogy a költő mondja: „oly sok viszály után” – de még inkább oly sok viszontagság után ismét van Művészetek Völgye, méghozzá jubiláló, vagyis huszadik, és ez egyszerre jó és megkerülhetetlen tény kishazánkban. Egy ilyen fesztivál egyedi színt lop a fesztiválokkal zsúfolt és túlkínált nyárba. A fesztivál arca: Palya Bea. A hetet az ő udvarában kezdtük. – Weiner Sennyey Tibor tudósítása, Szőcs Tekla fotóival. 
 

Tolnai beszélne, de „le van tiltva”. Megijedünk. „A család”, teszi hozzá. Nevetünk, végre őszintén. Majd a szegedi Tolnai-történet estikeillatán keresztül érezni kezdjük az embert a szavak mögött, egy rajzát az életnek, ami nem életrajz. Az asszonyt, aki a szegedi estikeillatban napok óta először hagyja el haldokló férjének szobáját, és megköszöni az arra sétáló Tolnainak, hogy kijöhetett. Elcsendesülünk. „Ez az én Estikém neked” – teszi hozzá a hetvenéves mesélő a mellette ülő hatvanasnak. Látszik a tíz év, és más egyéb is. – Boldog Zoltán helyszíni tudósítása