Kilencvenes évek eleje, erdélyi kisváros, bentlakási szoba, huszonnégy bentlakó fiú, és szerelem, könyvek, rockzene, piálások, csoportos erőszak, sok-sok játék – minden, aminek ilyenkor meg kell történnie, aminek el kell kezdődnie. De mit és hogyan tud ebből megőrizni az emlékezet?

A szeánszokon rögzített felvételeket egyébként másik szeánszokon levetítik egymásnak – és a látottakat ízesen vesézik ki, esztétikai műélvezetről, kompozícióról, professzionális rítusokról diskurálva: luxuskéjnők, eunuch szolgálók, művészettörténészek, gyermekkereskedők, befektetők (olajmágnások, sejkek) vagy éppen kínzóeszköz-specialisták és szado-szakértők társaságában…

Ha megneszeli, hogy kiskorú! Ha lelkiismeretes, és el akarja vinni egy menhelyre! Ha hazaküldik az apjához… Andris szívét a pillanat töredéke alatt járta át a pánik. Jobbnak látta megelőzni a további párbeszédet. – Nesze, itt a pénzed, és hagyd, hogy menjek!

Ezzel elérkeztünk Hús kalandjainak világhálón olvasható utolsó részéhez. A történet befejezése majd a nyomtatott Anómia-könyvben lesz olvasható. A kötet az Ünnepi Könyvhétre jelenik meg kiadónk gondozásában.

Interjút akartam készíteni Esterházy Péterrel egy kisvárosi rendezvényen. A kritika a nagyregények mellett fontos alkotásának tartja az Egy nő című művét is. Amikor találkoztam vele, megajándékoztam Az utolsó szerelem hisztériája című versregényemmel.
– És hasonlít az Egy nőhöz?
– Nem. Az enyém pszichotikus és ezoterikus erotika, míg az öné naturális és logikus erotika. Viszont úgy döntöttem, megírom az Egy nő párbajregényét, túltéve önön, a 97 esetleírás helyett 99-ig meg sem állok! – évődtem.
– Már a 98 is túltenne rajtam – mosolygott.

„A folyosókon név szerint ismerték a régi növendékeket, a »kisasszonyokat«. Jankának változatlanul a fiatalon meghalt, angyalarcú nővér maradt a kedvence.” – Csepcsányi Éva regényrészlete, amelynek segítségével egy bentlakásos leányiskola mindennapjaiba tekinthetünk be.

A hóhér mögöttem megtorpan, nem tudja, mitévő legyen. Majd mégis a nyakamra teszi a kötelet. Mária, mondom magamban, és behunyom a szemem. Óriási erő ragad el, egy fekete asszonyt látok karddal a kezében, száguldó jégtáblán egyensúlyoz.

A Huszonnégy című „blokkregény” (panel-, tömbház- stb.) keretes szerkezetű mű, melynek főszereplője, a helyi napilap újságírója elhatározza, hogy „magánriportot” készít a lépcsőháza lakóiról. Huszonnégy egységből áll a tömbház (húsz lakrész, plusz pince, szárító, lépcsőház, padlás), legyen a riport huszonnégy órás – határozza el. Egyik lakó utal a másikra, újrameséli annak élettörténetét, a maga szempontjai szerint interpretálva azt, így egy „kusza” történetfolyam jön létre, tele relatív igazságokkal.

Régi szerzőnk, Bányai Tamás tegnap, április 3-án tragikus hirtelenséggel elhunyt. Novellája közléséről egy nappal korábban még egyeztettünk – az Irodalmi Jelen ezen írásával búcsúzik tőle.

Megkérem önöket, hogy éjfél után ne tartózkodjanak a temetőkertben, tekintettel arra, hogy jelenlétükkel zavarják a haláltánc zavartalan lebonyolítását. Kiváltképp vonatkozik ez az alvajárókra, akik valami homályos elképzelés szerint, amelyet holmi szellemhistóriák is táplálnak, nagy előszeretettel flangálnak áttetsző hálóruháikban éjszaka a temetőkertben

A nyelvek előtti nyelv eredete: folyó- és felhőnyelvek, gyökér- és hártyanyelvek… Uszadékok… Felhő-fák, lomb-felhőzetek, habzó kopoltyú-fellegek, felleg-levél erezetek úsznak a folyón… Kimondhatatlan nyelvek: vissza a történelem előtti mélybe… Öklendezések, visszanyelések… El(v)nyelettetés… Evolúció… A teremtés, mint folyamatos fajelmélet-rendszer… Fajok eredete… Darwin is teremtés által született… Jézus a „lelkiismeret”… Az álmok nem (csupán) intellektus-törmelékek…

A Trubadúrvarázs két idősíkban játszódik. Janus Pannonius, a meghasonlott költő, aki éjszakánként nemcsak tüdőbajától, hanem rémlátomásaitól sem tud aludni, összeesküvést készít elő Mátyás király ellen. A másik szálnak Szénpataki Ádám, egy képzelt trubadúr a főszereplője majd' háromszáz évvel korábban, Imre király udvarában.

A templom ajtaja kivágódott. Mozogni kezdtek mögötte a csontok, mintha egy láthatatlan kéz illesztené össze egy egésszé. Helyükre kerültek a vastag lábszárak, a csípő, a mellkas, és végül felreppent a tetejére a koponya is. Hatalmas volt. Per szíve megfagyott a félelemtől.

Egyértelműen vártak ránk. Ránk vártak. Természetesen feltartott kézzel sétáltunk közéjük. Nyugodtan tűrtük, hogy lefegyverezzenek, csak akkor lettem ingerült, amikor különválasztottak minket. De visszafogtam magam, sokan voltak. Esztert az egyik kocsiba ültették, engem viszont a templom felé toltak.

Azért jöttünk, hogy meginvitáljunk titeket, csatlakozzatok a világ legjobb, legigazabb, legnagyobb csapatához. Legyetek ti is szurkolótáborunk tagjai. Azé a szurkolótáboré, mely az egyetlen csapatnak szurkol, aminek egyáltalán szurkolni érdemes. Ez pedig nem más, mint Jézus Krisztus csapata! Lépjetek közénk, csatlakozzatok a Jézus Krisztus Szurkoló Klubhoz! Szurkoljunk együtt a Megváltónak a Sátán ellen vívott mérkőzése során!

A fehéreknek ez a varázslója meg tudja fiatalítani az embereket. Saját szemével látta, hogy a fehérek elgyötörten, öregen mennek be a sátrába, kis idő múlva frissen, tíz-tizenöt évet fiatalodva jönnek ki onnan. Őt mindenképpen élve kell kézre keríteni. Még ha a másik két varázslót meg is ölik, nem nagy kár, de ezt a megfiatalítót nem szabad elveszejteni.

Mély levegőt vesz, két tenyerét összetapasztja, karját előrenyújtja, és megfeszített testtel elrugaszkodik. Zizegve zárul össze fölötte a hab. Apró pukkanásokat hall, teste könnyű, mint az űrhajósoké a súlytalanság állapotában. Lassú, ráérős mozdulatokkal evez a szokatlan közegben. Szeme nyitva, drapp köd veszi körül, vastag köd, apró buborékok százezrei, milliói.

El-elgyönyörködött a kapitalizmus rothadásában. – Szépen rothad – sóhajtotta kissé irigykedve. – A szocializmus nem rothadt ilyen szépen… – Azon viszont eleinte bosszankodott, hogy az osztályellentétek nem látszottak olyan kiélezettnek és kibékíthetetlennek, ahogy elvárná az ember (emberen természetesen Lenin értendő), de aztán ezt is megszokta.

A szobámba megyek, előszedek egy dugi doboz Rivotrilt meg az újdonsült antidepimet. Ez már a harmadikféle, amivel próbálkozunk. Vagyis próbálkozik Katona Éva. Hiába, szarul vagyok. Mintha téglák lennének a mellkasomra pakolva. Lenyelek hármat-hármat mindkét gyógyszerből.

Bipoláris társalgás veszi kezdetét. Két férfiú rejtett „jó tanácsokkal”, agyafúrt és kísértő idézetekkel árasztja el a (lelki szakadékok mentén egyensúlyozó, egyre tétovább) kispapot. – „A szüzek Heliconja helyett Thais bordélya lesz a priapikus hangvétel helikoni tere…” – „A cunnus a legfőbb istennői attribútum, végleges összezáródása szörnyűbb lehet, mint a menny kapujának bezárása az üdvözülni vágyó orra előtt…”