Még a pénztárat is, mint az én egyetemi éveim alatt, Questurának nevezik, nehéz volt az eligazodás a kezdetekben. Így figyelt fel Zsófika egy szaladgáló évfolyamtársára, aki hasztalan kérdezősködött, választ nem kapott. Mikor lógó nyelvvel közelébe ért, kiderült, hogy a másoló üzemet keresi, mely ma már elengedhetetlen tartozéka minden intézménynek, így a Pázmány egyetemnek is.

Jelige: COPYANUM

29. COPYANUM

Katolikus Pázmány Péter Tudományegyetem, Piliscsaba. Végre Pest megye is dicsekedhetik egyetem várossal, igazi Campussal. Sok fiatal gyerek hagyja el naponta a fővárost és jön ide, vidékre, szép környezetbe tanulni, egyetemi éveit tanulással tölteni. Szép emlékek keletkeznek, a környezet igazán gyönyörű. Egykor ez az épületcsoport nyomasztó pontja volt a községnek, szovjet laktanyaként éktelenkedett a település szélén. Makovecz Imre és munkatársainak sikerült a katonai laktanyakörnyezetét úgy felújítani, és új tartalommal megtölteni, hogy csak az emlékezés hozhatja vissza a múltat, Magyarország elnyomásának keserves negyven évét.
Ma madárdal, szépen, és hangulatosan átalakított épületetek ütik le az alaphangot a szellemnek, a tanulásnak és a bíztató jövőnek.
Szeretik ezeket az épületeket és a környezetet magát is az itt tanuló egyetemi hallgatók, sok érdeklődőt vonz ide a sok furcsa épület, legfurcsábbika a Stephaneum, mely tulajdonképpen a központi nagy előadótermet rejti magában. Nem is tudom miféle építészet ez, szimbolikus, vagy organikus. Egymásnak dőlő San Pietro a katolikus egyház keresztényi egymást-támogatását, vagy rogyadozását fejezi-e ki, a ferde bejáratok fizikailag is hatnak, nem egy látogatót idevezetve és átvezetve a ferde falak között tapasztalhattam, hogy ténylegesen megszédülnek. Tehát az épület hatása nem mindennapi. Azt hiszem még az építtető is vitatkozik a zseniális építésszel, mert néha úgy érzi, hogy a funkcionalitás talán elébb való lett volna a hatásgyakorlásnál. Kinek lesz igaza itt és most el nem dönthető, mióta az ember épít, nemcsak fizikai környezetet akar teremteni, de megadni a szellemnek azt is, ami az övé.
Unokám, Zsófika ebbe a környezetbe esett bele, mint kis egyetemi hallgató, és azt hiszem ő is hatása alá került környezetének. Egyik büszke tette különösen kedvencemmé vált, mert benne gémjeim átköltözését is örömmel nyugtáztam. Zsófika nagyapó mindenből viccet formáló készségét valószínűleg örökölte.

Mikor még új volt az épület, mesélte, és még senki sem ismerte ki magát, egyetlen támaszpontot az épületek elnevezése jelentette, volt itt Sophianum, Catherianum, Anselmianum, Ambrosianum, na meg a legnagyobb, a már említett Stephaneum. Így kerengtek a gyerekek a nagy kampuszon, mindenki kereste a helyét a sok latin név között. Még a pénztárat is, mint az én egyetemi éveim alatt, Questurának nevezik, nehéz volt az eligazodás a kezdetekben. Így figyelt fel Zsófika egy szaladgáló évfolyamtársára, aki hasztalan kérdezősködött, választ nem kapott. Mikor lógó nyelvvel közelébe ért, kiderült, hogy a másoló üzemet keresi, mely ma már elengedhetetlen tartozéka minden intézménynek, így a Pázmány egyetemnek is.  Ekkor gyulladt ki benne nagyapó génje, s gyorsan kieszelte, hogy ilyen latinos környezetben ezt az üzemet csakis COPYANUM-nak hívhatják, és bízatta kis pajtását, hogy csak ezt keresse.
A gyerek még egy félóra keresgélés után is keresztbe kasul rohangászott, de úgy tűnik útbaigazítást nem kapott. Senki nem tudta merre a copyanum. Végre megállt egy szép nagy cégtábla előtt felötlött benne, megtalálta az áhított helyett, a táblán szép nagy betűkkel tündöklött egy felirat: COPY STUDIO. Rájött, hogy ennek az üzemnek nem latin, de az angol a nemzetközi neve, mégoly latinos környezetben is.

2000