Carter Revard Osage indián költő két verse - Gyukics Gábor fordításában
"Gyönyörű konstrukciójának köszönhetően
a kígyóállkapcsa kiakasztódik, így lenyelhet olyasmit is, ami nála szélesebb...."
- Carter Revard, Osage indián költő két versét Gyukics Gábor fordításában olvashatják.
(sz 1931 - ) Osage indián költő
Aesculapius Unbound
Aszklépiosz határtalanul
(Ovidius és Darwin Oklahomában)
Gyönyörű konstrukciójának köszönhetően
a kígyóállkapcsa kiakasztódik, így lenyelhet olyasmit is, ami nála szélesebb.
Amikor az öreg
lelőtt egy mokaszinkígyót a baromfiólban
és farkánál fogva feltartotta
azon merengtem,
hogy a pokolba nyelte le
azokat hatalmas tojásokat ez a hat láb hosszú, lassan tekergőző és vonagló hüllő...
Később hallottam, hogy a kígyók
süketek, ez a három kiakasztható csont
nem lett a középfül kalapácsa,
üllője és kengyele,
a kígyó testében nincs dobhártya,
fülcsiga,
hallóideg, agyuk csupán
a föld rezgését dolgozza fel, a villámét nem,
ezért nem énekelnek a kígyók, de táncolnak talán párzás közben –
csak rokonaik, az apró madarak
éneklik meg a fény változását.
És mikor meghallottam
a sárgarigó szívből jövő dalát alkonyatkor,
szilfák zöld édenében, valami
kiakasztódott bennem,
és beengedte a zenét
de ha felemelnek és figyelnek,
lehet, hogy addigra már részemmé válik –
azzá, ahogy élek és lélegzem,
vagy legalább azzá, ahogy fütyülni próbálok, amikor
megmozdul a szellem.
December Transients
Decemberi futóvendégek
Az első hó négyujjnyi vastag, a félhold
fehér arany, ahogy a homály elsötétül és Blanca – póráztalan, vágtat körbe-körbe, élvezi lihegve – dobálja magát, és szimatol,
immár félig szőr, félig hókása tekercs
egy apró parkban villog, sötét farönkök és
levéltelen ágak alól ugrik, grimaszol és visszaüget Lawrence-hoz, aki felcsapja fejét
és azt mondja, - Vadludak! –
miközben a recsegő tülkölés a sötétségből
erőtlenül leér és megjelenik fejünk felett egy fénycsík aranyló naplementében
és felszökő holdban a ludak egyenetlen V alakja
száll a sötétségben, irány váltva recéznek fölöttünk, haboznak, megálljanak talán, aztán hirtelen
hármuk az élre reppen és feszes sorokban
repülnek délnyugatnak
az alkonypírba és tűnnek el.
Ki gondolta volna
nézve az apró dinoszauruszok borzongását, ahogy
az első ragyogó hópelyhek hullottak alá
épp csak hogy hideggé vált földjükre,
hogy egy kis border collie-nek ekkora örömöt okoz rohanni a hóban
kétlábú, szárnyatlan barátokkal,
miközben a dinoszaurusz szárnyas rokonai
megszólítják a holdat és a napot és röptükkel, mely a ragyogó hópelyhek röptéhez hasonló,
úton az élő víz földje felé,
ahova ezen az éjjelen szállnak
(Gyukics Gábor fordításai)
