Rácz Boglárka versei – Búcsú – Októberi vers – Novemberi vers

"vissza nem nézek, mint elcsépelt drámákban
az elkenődött szemfestékű hősnők,
akik remegő lábbal kelnek át az utca túlfelére,
gyűrött ruhámból szivárog az eső, talán mégis
marasztalnod kéne"

    

 

 

Rácz Boglárka versei   

 

 


Búcsú   

 

 

 

 

a szavakat talán szándékosan nem értetted,
szóltam később, hideg nyárutó volt,
pulóvert kerestél a hátsó ülésen,
nem tudom miért kezded folyton elölről,
csupa közhely az összes ígéret, nézem
a szélvédőn az esőcsikokat, valaki talán
sirni próbál helyettem odafentről,
akkor most kiszállok, és magam is meglepődöm,
milyen könnyedén zárom be a kocsiajtót,
vissza nem nézek, mint elcsépelt drámákban
az elkenődött szemfestékű hősnők,
akik remegő lábbal kelnek át az utca túlfelére,
gyűrött ruhámból szivárog az eső, talán mégis
marasztalnod kéne  

 

  

Októberi vers   
 

 

a kávézaccba belefolyik az eső
napok óta nem szedtük le az asztalt
kinn a kertben meg itt hever még
néhány elázott papirvirág papirrepülő  

 

az utóbbit akkor hajtogattam mikor
ebédre vártalak ott a vizikertben
mert igy neveztem el azóta magamban
néha nem igazán tudom mit is kéne tennem  

 

pedig azt mondod változom és öregszem
a papirvirágokat egy kisfiútól kaptam
egyszer régen akkor még nem ismertelek
két üres tenyérben esőcsepp remeg   

 

 

Novemberi vers   

 

 

nem megy nekem ez az újrakezdés
valahogy mintha keskenyedne minden
körülettem és különös szagok elegyednek
zsebemben itt felejtett ecetszagú emlék  

 

falakon penésztapéták rongyozódnak
némi haladék kéne most hogy összeszedjem
magamból a még hasznosithatót
ahogy a plafonról a pókhálószálak lógnak  

 

 

mindent csak olyan finoman könnyedén
számot nem vetek arról ami volt
várok hangtalan talán lesz még valamire
valamikor éppen megfelelő alkalom    

 

 

 

Kapcsolódó: Rácz Boglárka az Irodalmi Jelenen.

 

Kommentek elrejtése, megjelenítése