„Isten tehát a kétnemű embernek testi egyesülését csak az őáltala rendelt törvényes formák közt, az élethosszig kötött felbonthatatlan szövetségben engedi meg, és ott is csak olymódon, hogy ennek folytán gyermekük születhessék. Bárki ezen a világon ezt a testi szervét bármiféle más módon (akár magában, akár mással) élvezet és gyönyörszerzés céljára használja fel, súlyosan vétkezik önmaga ellen, az emberi társadalom ellen, maga az emberi természet s a teremtő Istennek szent akarata ellen.”

Tóth Tihamér:

A tiszta férfiúság - részletek

Levelek diákjaimhoz

   A szerző ezt a könyvet a Budapesti Eucharisztikus Kongresszus és a Szent István Jubileumi Év lelki hatásának elmélyítésére tízezer példányban ajándék gyanánt adja a Magyar Ifjúságnak Ezen könyv beszerzése az Országos Ifjúsági Tanács 4/1924. sz. rendelete értelmében az ország valamennyi középiskolájára kötelező.
 

   47–48. l. Vergődés – Templomrombolás
   A mi szegény fiúnknak este aztán nem jön álom a szemére. Egymást érik agyában a gondolatok, amiknek még említésétől is összerezzent valaha, pár évvel ezelőtt. Szíve hevesen kezd dobogni, forr, lázong a vére. Tudni szeretné, csakugyan olyan földöntúli élvezet-e az a dolog, ha az ember játszani kezd a saját nemi szervével. Lángol benne a vágyódás (“itt magamban vagyok, úgysem lát senki”), kipróbálni azt a dolgot; saját testén végezni olyan gyalázatos tettet, amiről azt hallotta ugyan, hogy rút bűn Isten és a saját becsülete ellen és az emberi méltóság ellen, de ki törődik most bűnnel, mikor az ösztön zsarnokoskodik; az az ösztön, amelynek úgyis követelődző szava alá lovat adott a délutáni ivás, beszéd, olvasás, ének!…

   Az első magános bűn megtörtént. A szerencsétlen fiú önmagát rántotta a fertőbe – önfertőzővé lett. Talán fél percig tartott az egész “élvezet”. A várfalon megnyílott az első rés… Ezen fog lassan kiszivárogni a fiatal test minden feszülő erőtudata, munkakedve s a lélek lendülete. Az alvó lelkiismeret nagyot jajdult nyomában. Erre még az is felébredt. A fiút keserű szemrehányás kínozza a tett nyomában. Egy pillanatra eszébe villan eddigi gyönyörű, tiszta lelke, s most, az első bukás után, ezernyi tarka szép álomnak hirtelen porba hamvadt pusztulása ijeszti képzeletét. Így állhatott Napóleon összefont karral merengve a felgyújtott Moszkva előtt az orosz hósivatagban. Így sírhatott Jeremiás próféta a zsidó főváros és templom elpusztult romjain. Ha temetéskor megsiratjuk a testet, melyet elhagyott a lélek, mennyivel inkább kell siratnunk a lelket, melyet elhagyott az Isten! Ó, bárcsak sírna is, vérkönnyeket sírna ez a fiú a templomfertőzés miatt!…

   Szegény, szegény fiú!… Fiatal éveidnek rengeteg energiája, értékes akaratereje – porba taposva! Mialatt a mézet nyalogatod a pohár szélén,észre sem veszed, mennyi mérget iszol annak fenekéről. Óh ha tizenöt éves korodban előre látnád azt a könnyzáport, amelyet e bűn átkos hatása miatt húsz éves korodban sírni fogsz! Óh ha tizenöt éves korodban előre látnád azt a kemény lávadarabot, amivé e bűn miatt a most piros szíved fog kiégni! Óh ha tizenöt éves korodban előre látnád azt a mosogatórongyot, amivé pár év alatt szétszaggatja a bűn a te hótiszta, nemes lelkedet! Óh ha látnád, mint fogod majd mondani: “Milyen kár értem!”…

   73–74. l. A fa, melyen féreg foga rág
   És az erkölcstelenség vétkének még csak az egyik büntetése a lelki pusztulás, mely minden bűnöst kivétel nélkül sújt. Ezt az irtózatos büntetést, “a jellemtelenség betegségét”, egy bűnös sem kerülheti ki. Megtörténhetik azonban, hogy a bűnöst utoléri a büntetés másik része is:a testi bűnhődés. “A bűn zsoldja a halál”; a lelki halál mindig, – esetleg a testi is. Még azok is, akik önmagukban követik el a bűnt, sok értékes életerőt dobálnak el maguktól, és ha hosszú éveken át folytatják ezt, reájuk is leselkedhetik idegzetük megrendülésének veszélye.

   Hallottad-e már a legendát az elsüllyedt gyönyörű világrészről, az Atlantiszról? Azt mondják, mikor tiszta az idő, le lehet látni a tenger fenekére, ahol az óriási nagy földdarab elsüllyedt. Tornyok, kupolák, fantasztikus házak rémisztgetik a mélyről az arra járó hajóst, kinek szívén hideg borzadály szalad keresztül, mikor egy elsüllyedt világ titokzatos szépsége csap felé a hullámsír mélyéből. Hány ifjúnak életében válik rettenetes valósággá a tengerfenéknek e szomorú legendája? Hány korán rokkant, letört reményű fiatalember zokogja vissza hiába a bűn mélyére süllyedt lelkének visszahozhatatlan szépségeit, egy egész gyönyörű világot! Említettem ugyanis, fiam, hogy az erkölcstelenség bűne valósággal merénylet a Teremtő terve ellen. Belekontárkodás az ő terveibe. Aki ennek a bűnnek hódol, ujjat húz a természet törvényeivel. Már pedig ezt büntetlenül tenni nem lehet. A természet törvényeit áthágni saját kárunk nélkül nem lehet.

   Elrettentően igazolódik be ez az erkölcstelen élettel gyakran járó testi következményeken. Minden bűn tördeli ugyan emberi méltóságunkat, de ez emellett még a testi egészséget is rommá teheti. Íme, itt egy bűn, melynek már földi büntetése is van, és földi büntetése is rettenetes! Állami igazságszolgáltatás ugyan nem sújtja e bűnt, de a természet szigorúbb minden földi bírónál. A vízözön embereit ezért érte a szörnyű vízáradat, Szodoma lakóit ezért emésztette el a tűz; és rengeteg mai embert ezért emészt el tűznél-víznél keményebb büntetés: a fiatalon megrokkanás. Mily megrendítően igazolódik ez Ady Endrének, a szánalomra méltó magyar költőnek életében, kinek szervezetét a féktelen kicsapongás már korán megtámadta, úgy, hogy már ifjú korában elszáll ajkáról a megrettentő panasz…

   Fiam, ha néha már igen erősnek éreznéd a kísértéseket; ha szinte úgy látszanék, hogy minden erkölcsi megfontolás erőtlen marad az ösztönös természet követelődző viharával szemben, kérlek, jusson eszedbe, amit most itt lángszavakkal szeretnék emlékezetedbe írni: a természet szörnyű bosszút állhat azon, aki erkölcstelen életével az emberi faj tisztaságát veszélyezteti! Az erkölcstelen élet testi egészségedet is meggyöngítheti, aláássa s esetleg nyomorult véghez vezet, sírba dönthet már fiatal éveidben, huszonöt-huszonhat éves korodban!

   Kapcsolódó: rec. a kötetecskéről: Szex tegnapelőtt
 

*********************************

Dr. Tóth Tihamér (Szolnok, 1889. jan. 14. – Bp., 1939. máj. 5.): egyházi író, r. k, püspök, egyetemi tanár. Teológiai tanulmányait Budapesten és Bécsben végezte. A teológiai doktorátus megszerzése után rövid ideig Hevesen segédlelkész, majd Gyöngyösön hitoktató volt. 1913-tól az egri hittudományi főisk. tanára. 1918-tól a bp.-i központi papnevelő tanulmányi főfelügyelője, 1931-től kormányzója. 1924-től a bp.-i tudományegy. magántanára. 1925-től a hitszónoklattan ny. r. tanára, az egyetemi templom hitszónoka. 1927-ben c. apáttá, majd pápai prelátussá nevezték ki. 1938. máj. 28-tól veszprémi segédpüspök, majd 1939. márc. 3-tól veszprémi püspök. A serdülő- és ifjúkor pedagógiai kérdéseivel foglalkozó könyvei a korszak valláserkölcsi nevelésének legjellegzetesebb termékei. A Horthy-rendszert támogató klerikalizmus egyik legismertebb ideológusa volt. –
Főbb művei:
A magyarországi egyház joga vagyonához és a szekularizáció (Eger, 1914);
Levelek diákjaimhoz (Bp., 1919);
Az intelligencia lelki gondozása (Bp., 1923);
Ne igyál! (Bp., 1923);
Dohányzol? (Bp., 1923);
A tiszta férfiúság (Bp., 1924);
A művelt ifjú (Bp., 1924);
A jellemes ifjú (Bp., 1925);
Hiszek egy Istenben (Bp., 1932);
Tóth Tihamér ősszegyűjtött munkái (I-XXII., Bp., 1935 – 38).
Irodalom:
Juhász Vilmos: T. T. (Vigilia, 1947);
Bóka László: Arcképvázlatok és tanulmányok (Bp., 1962).