Siposhegyi Péter (1957) Kaposvárott született, Erdős Péter néven. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, majd 1978 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt filozófia szakra. 1983-tól 1984-ig a Játékszínben, 1984 és 1986 között a Népszínházban, 1986 és 1989 között pedig a Nemzeti Színházban dolgozott irodalmi tanácsadóként.

SIPOSHEGYI PÉTER HALOTT

Helyszíni tudósítás a kikötőből, ahol az író hamvait vasárnap a Balatonba szórják

A fonyódi kettős hegy ezen a badacsonyi kikötőben készült régi fotón olyan, mint két női mell, a köldök felől nézve. Az egyik kisebb, mint a másik, mint a lányoknál is, néha. A nagyobbik hegyet Várhegynek hívják (csúcsát sánc veszi körül, a római korú őrtorony köveit elhordták).  A kisebbik hegy a Sipos hegy. Ennek nevét vette fel Siposhegyi (Erdős) Péter, mert a hegy egyik lankáján áll a család kis, fehér zsalugáteres nyaralója, s drámaírónk itt töltötte gyermek- és ifjúkorát.
   Engem, fonyódi őslakost, jeges fürdőzőként tartott számon.
Nyolc-tízéves korunk körül ismerkedtünk meg a 400 méter hosszú fonyódi mólón. Ahonnan a Balaton talán legszebb panorámája tárul a turisták szeme elé. S ahol a 40 évvel ezelőtti gyermekkompánia a tiltott fejeseket ugrálta a hajókról. Én is, ő is, mindenki aki "számított".
   És előbb-utóbb szinte mindannyiunkat elkaptak a vízi rendőrök. Legravaszabb húzásuk az volt, (valaha a vízi rendőrök is fonyódi srácok voltak), hogy a rendőrségi motoros beállt a kikötőből kifutó hajók mögé. S azok takarásából ütött rajtunk. Mi megugrottuk fejeseinket a hajókról, a rendőrök pedig a nyomdokvízből kényelmesen kihalászhattak ki minket. Nem kellett futkosni utánunk a mólón - mert
erre is volt példa. A büntetés hajómosás volt.
   Siposhegyi Péter Fonyódon töltötte nyarait és s az ottani kikötőben játszották tavaly Kikötő című, a 70-80-as évek NDK-s lányos nosztalgiáját idéző darabját. Amelynek bemutatóját kisebb botrány előzte meg. Gyenesei Péter önkormányzati miniszter ugyanis körlevélben népszerűsített az ország városaiban Siposhegyi művét (meg egy másik művét is). Deutsch Tamás fideszes képviselő a Parlamentben vonta kérdőre emiatt a minisztert, aki azzal védekezett, hogy ő csak
kulturmissziót teljesített. S emlékeztette Deutschot, hogy Orbán Viktor is támogatta Siposhegyi egy másik darabjának előadását. Akkor a délvidéki Magyar Kanizsa Udvari Kamaraszínház javára szervezett támogatói esten, Orbán fővédnökségével mutatták be a szerző Halottak napjától virágvasárnapig című darabját, a Polgárok házában.
   Van különbséget a két eset között, de mindebből itt most csak annyi fontos, hogy íme: Siposhegyi az a kortárs drámaíró, akiért egy miniszter önként és dalolva lépett túl a saját hatáskörén.
   Ha alaposabban megnézzük fotónkon a fonyódi Sipos hegyet, akkor látjuk, hol takarja el a hegy lankáját a horgony fedélzeti csörlője. Nos, a Siposhegyi villa a hegynek éppen azon a pontján áll.
   Mintegy 200 méterre - ezt kevesen tudják - a tavaly elhunyt Takáts Gyula költő családjának nyaralójától. "Egy szinttel" följebb. Egyiktől a másikig az úgynevezett birkalépcsőn lehet eljutni. Takáts itteni örökségét elcserélvén jutott Bece hegyi szőlőjéhez, amely elhíresült a szépirodalomban. Előtte azonban - a mainál két generációval korábban - igen sok költő - többek között Szabó Lőrinc és Kassák Lajos -, meglátogatta itt. Kassákkal süllőzött is az "Úri mólóval" (itt szokás fejeseket ugrálni) szemközti horgász mólón. Öt sarokkal lejjebb pedig, a kikötő öböl túloldalán, a gimnázium utcájában, Fodor András Kossuth díjas költő nyaralója áll. Aki a fonyódi strand vizében lelte szívhalálát. S akinek történetesen Takáts Gyula volt az osztályfőnöke annak idején a Kaposvári gimnáziumban.
   Siposhegyi is Kaposvárott járt gimnáziumban. Év közben ott élt, s hogy drámaíró lett, abban minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a kaposvári színház a 70-es 80-as évek legjobb, legizgalmasabb magyar színháza volt.
   A tiltott fejesek frusztrált időszakát pár évvel később a nagy csajozások szexuális forradalom utáni, mindent megengedő időszaka követte. Péter közel 190 magas, kosaras növésű srác volt, s noha nekem néha úgy tűnt, őt inkább az eszéért fogják szeretni a lányok, hogy végül egy olyan nő vegye férjül, aki zsenitől szeretne gyereket, ő is "aratott". Emlékszem, egy időben egy kaposvári kebelcsodával járt,
akinek imponált, hogy Péternek balatoni nyaralója van. De nem játszotta meg az úri fiút. Egyik nyáron a Sándor telepi strand mentősként láttam viszont - akkoriban már a fővárosban éltem. Elnéztem amint nagy, vörösre égett combjait egymáson keresztbe rakva üldögél a parti bázisán, és olvas. Mindig gyorsan leégett, majd gyorsan hámlott, hogy gyorsan leégjen megint. Szőkés-vörös, északias felmenőitől szeplős, fehér bőrt örökölt. Időnként kelletlenül kievezett a bójákhoz, a piros keresztes zászlót lobogtató mentőcsónakon, hogy visszazavarja a mélybe tévedt fürdőzőket, majd kikötött - és olvasott és olvasott.

   Ha találkoztunk, keveset beszéltünk de sokat emlékeztünk. Tudtam, hogy drámaíró lett és ő is tudott a Szép versek '89-ben, még Szabó Antal néven megjelent verseimről. (Ezeket Fodor András bevitte a fonyódi gimnázium
igazgatójához is, valaha ott érettségiztem.)
   - Az alanyi költő! - rezzentett rám Siposhegyi a mólón. Nem láttam, hogy jön. - Az alanyi költő - ismételte megint, groteszk arckifejezéssel, amit akkor szokott fölvenni, ha valami marhaságot mond. Röhögése mégis elismerő vállveregetésnek rémlett.

   Siposhegyi életében talán a drámaíró versenyek kitalálása és elindítása volt az egyik legnagyobb "truváj". (Bár sosem hittem és ma sem hiszem, hogy rögtönzésből remekmű születhet, legfeljebb akkor, ha hosszas "vajúdási szakasz" után a rövid, "kitolási szakasz" épp egy ilyen verseny időpontjára esik.) Szervező társaival azonban Európában egyedülálló módon teremtette meg ezt a játékformát, amely szerint egy aznapi lap kisorsolt híréből három író néhány óra alatt egyfelvonásos darabot rögtönöz, amit délutáni próba, majd egy esti előadás
követ. A versenyek az évek során kiemelkedő népszerűségű médiaeseménnyé váltak. A magyar drámairodalom képviselőinek java szerepelt már ezen a versenyen. Mégpedig politikai szimpátiától függetlenül: Görgey Gábor és Gyurkovics Tibor, Hernádi Gyula és Eörsi István, Spiró György és Háy János! Az elmúlt tizenöt év során írógéphez ült a fentieken kívül Horváth Péter, Szilágyi Andor, Márton László, Nagy András, Pozsgai Zsolt, Békés Pál, Zalán Tibor, Kárpáti
Péter, Egressy Zoltán, Fábri Péter, Kiss Csaba, Thuróczy Katalin, hogy csak az anyaországi alkotókat soroljuk. Az "ötletgazda" Siposhegyi Péter háromszor vállalta a megmérettetést.
   Siposhegyi tavaly bemutatott drámája, a Kikötő, tehát Fonyódon játszódik. S az idei nyáron bemutatott folytatás, a Balatoni gyögyhalászok című dráma díszlete szintén a fonyódi kikötő kinagyított képe - amint középső fotónkon látható.
   Pomogáts Béla írja az általa pannon költőnek tekintett Takáts Gyulával kapcsolatban, hogy  a dunántúli magyar hagyomány Erdély magyar tradíciója mellett a leginkább kultúra és lélekalakító hatású a hazai kultúrában. Ez a pannonizmus szólal meg Berzsenyi Dánielnél is, akinek kúriája Fonyódtól 20 kilométerre Niklán, ma is áll. Az ő birtokáról hasonlóan látni Fonyód kettős hegyét, mint képünkön, csak "hátulról".Illetve ő ezekkel együtt látta a föléjük boltosodó Badacsonyt is,mintha nem lenne köztük a Balaton. ("A hegy boltozatin néma homály borong" - írja a Badacsonyról a közelítő télben..) Most az jutott eszembe, hogy Siposhegyi NDK-s lányos, Fonyódon játszódó drámái szintén a "pannon történelemről", annak legörömtelibb pillanatairól szólnak!
   S nagy dolognak tartom, hogy a drámaírás tárgyává emelte a balatoni nyaralás kitűnő témáját (s ezzel másoknak is kedvet csinált hozzá), mert kimosatlan aranybánya rejlik a parti fövenyben!.
   Ezért egyik "pannon képversemmel" búcsúzom Siposhegyitől. A sok fénymásolás miatt megkopott alsó szöveg így szól: "Midőn a szülőföldjére érkezett szerző idegeneket lát meg atyái horgászhelyén."

   Jön a közelítő tél. Az éppen lombját vesztő, mind gyakrabban ködös fonyódi kikötőben ez jól érzékelhető. A hajóforgalom leállt. Péter most már az ég vizében evez, kissé kelletlenül. Erős hátszellel, ezért a mentőcsónak piros keresztes zászlója nem hátra, hanem előrefelé lobog. Mint a karavellákat ábrázoló régi képeken. 

 Pálóczi Antal

Siposhegyi Péter 1957-ben Kaposvárott született, Erdős Péter néven.
1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult,
majd 1978 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt filozófia szakra. 1983-tól 1984-ig a Játékszínben, 1984 és 1986 között a Népszínházban, 1986 és 1989 között pedig a Nemzeti Színházban dolgozott irodalmi tanácsadóként. 1984-től 1987-ig a Mozgó Világ folyóiratnak írt műkritikákat, majd
1988-tól a Kapu folyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1991-ben a Pesti Hírlap rovatvezetőjeként dolgozott, 1991 és 1993 között a Magyar Nemzet, 1994 és 1995 között pedig az Esti Hírlap főmunkatársa lett. 1997-től politikaimarketing-tanácsadást is végzett, de közben
folyamatosan dolgozott különféle színdarabokon, újságcikkeken. Első drámáját, az egyfelvonásos A semmi ágánt 1986-ban mutatta be a József Attila Színház. Nevéhez fűződik a többi között a Hajdú Sándorral együtt írt Szevasz, tavasz!, a Csak egy tánc volt és a Mielőtt csillag lettem, amely a fiatalon elhunyt, világhírű színész,Viszockij életét dolgozza fel. Idén júliusban mutatták be Balatonföldváron a Balatoni gyöngyhalászok című vígjátékát, amely a
70-es, 80-as évek "magyar tengerét" idézte meg.
Nevéhez fűződik a Magyar Drámaíró Verseny, amelyen 1994 óta évente
több szerző próbálja ki gyorsaságát és kreativitását, s mutatja meg,
hogyan lehet egy újságcikkből egyetlen nap alatt színházi előadást
létrehozni.
Több filmben is közreműködött, tanácsadóként dolgozott a Puskás Ferenc
- Egy legenda életre kel című, 1997-es portréfilmben, valamint ő írta
A Nagyúr - gróf Bánffy Miklós és a Négyes pálya című tévéfilmek
forgatókönyvét is.
Siposhegyi Péter búcsúztatására 2009. november 15-én 14 órakor kerül
sor a Városligeti fasori Református Templomban.

(Budapest VII. kerület Városligeti fasor 7.)
Hamvai szétszórattatása aznap, 17 órakor történik, a fonyódi kikötőben.