Halmi Bettina versei - úrvacsora, Türelmetlen, magányos, Szemérem-tájék

„Kedvelt témám elsősorban a szerelem, de nem a „rózsaszínfelhős-szerelem”, sokkal inkább a férfi-nő egységnek a mibenlétét, a testi szerelmet igyekszem hűen ábrázolni – női szemmel. Mivel édesapámat sosem láttam, hiányát is versben próbálom feldolgozni.” – vallja magáról Halmi Bettina, akinek verseit fiatal, most induló szerzőket bemutató rovatunkban olvashatják.

Halmi Bettina versei

úrvacsora

kéthónapnyi őrületből csak órákat kapok belőled
amikor megszédítesz
órányi gyönyör kéjjel átfuttatott
csipkeszőlő
hullámzó testünk kiterítve az ágyon
szenteltvízben fürösztött kereszt
ágyékodról a szerelem, millió igazgyöngy szertegurul
majd megáll
ágyékom rózsás vetett ágyán megpihen
szeretsz? kérdi tekinteted a sarokból, amikor
fürkész bár ez csupán
félkész szerelem –  mondom
de bágyadt alsóajkam már a szádban
kutat kiérdemelt üdvössége után.
kezem kezeddel bilincsben
miközben
mellem előrelibben meg vissza majd
követelő ajkad utat tör felé.
éhezve vagy jóllakottan, szomjúhozva vagy részegen
nem lehet ettől gazdagabb úrvacsora
 

Türelmetlen 
 

üvölt bennem egy leheletnyi szemérmesség.
zakatol, hogy ne, még ne…
a test hogy lehet nyugodt? Árasztja valami különös
nyirkos melegség.
hallom hörgésed, a kéjtől ordítót fülemben.
különben már minden hiába.
szerelmed az ég felé  mered, ágyékomnak feszül.
csak várod, hogy megtörjek. Nem több, egy mozdulat,
s a testem máris hevül.
nézem, ahogy megőrjít a látvány,
a Mennyország kapuja már egészen nyitva áll.
Csak annyi, hogy a combomat
szétteszem.
 

magányos

ha leszáll az éj, rándul a sötét,
ujjamon érzem lüktetni testem egyetlen igazgyöngyét.
nyers húsból teremtett kagylóba forrt gyémánt.
gyönyörök bölcsője egy völgy ölén.
hűtlen hűvös jöttödre vár minden este.
hiába.
megfeszül testem, golgotai árnyék jelet fest rá,
megadom magam,
széttárom kezemet,
s mint Krisztus a kereszten hebegem csendesen:
consummatum est…
 

Szemérem-tájék

Hull arcod ágyékomhoz tétovasággal,
mint megtért eretnek bűneiből.
Hűs templomi csendből szökötten
csüngsz egyszerű madonnád lábai közt.
Elcsodálkozhat az élet e képen:
kezed részegen táncol melleimen.
Mintha isteneinket imádnánk éppen
kéjemtől ájtatos, fényes az arcod.
Magányszagú napok után szeret kezem.
Nyakam erétől szívem holdudvaráig
elterül rajtam, szétfolyik csendben
bódító szerelmed tengernyi leve.
Borzongunk együtt alkonyi éjben,
a vágyunk itt hagyta lábnyomait,
s megsebzi halkan férfi mivoltod
beteg méhem lágy fátyolait.

Halmi Bettina így vall magáról: "Ahogy beköszönt az április, mindig elmeséli az anekdotázni szerető nagymama a következő történetet. 1990. április 27-én, olyan kilenc óra magasságában, amikor anyukám már egy éjszakát a szülészeten töltött, hátha rászánom magam az érkezésre, a nagypapám (aki azóta angyal képében őrködik felettem) az ábrándos szürke szemeivel felnézett a tiszta áprilisi égre, és így szólt a nagymamámhoz.
- Ezt a pár napot már igazán megvárhatná. Ha áprilisban születik, akkor bizonyára bolondos lesz.
     Én nem bírtam várni. Már csak azért is előbb jöttem. Tíz órakor. Egész pontosan tíz óra tíz perckor. Pénteken. Nem is akárhova, a fejér megyei Zámolyra érkeztem. Abba a faluba, ahova Csanádi Imre és Csoóri Sándor is született. Talán emiatt történhetett, hogy amikor tizennégy évesen írni kezdtem, rettentően megijedtem. Ilyen nagy elődök mellett hogyan is adhatnám írásra a fejemet? – ekképpen tűnődtem. Persze a nagy gondolatok teljességgel feleslegesnek bizonyultak, mert írni nem úgy szokott az ember, hogy „most leülök írni, mert szeretnék”, vagy „már csak azért sem ülök le”... ha írni kell, akkor valami földöntúli érzés vezeti a kezemet, függetlenül az én akaratomtól. Valahogy így kezdődött, és azóta is gyakorta írom ki magamból a sorokat, mert betűk sokasága zsibong az ereimben. Mindig más lesz belőlük, hol próza, hol líra kerekedik a szavakból.
     Kedvelt témám elsősorban a szerelem, de nem a „rózsaszínfelhős-szerelem”, sokkal inkább a férfi-nő egységnek a mibenlétét, a testi szerelmet igyekszem hűen ábrázolni – női szemmel. Mivel édesapámat sosem láttam, hiányát is versben próbálom feldolgozni. Publikálni eddig a helyi (zámolyi) lapnál, illetve a Fejér Megyei Hírlapnál volt lehetőségem. Ez utóbbinál négy hónapig gyakornokként dolgoztam.
     Jelenleg Székesfehérváron érettségi utáni képzésben veszek részt. Főiskolai tanulmányaimat jövőre szeretném megkezdeni gyógypedagógia szakon. Távlati tervem ugyanis szellemileg korlátozott gyermekekkel foglalkozni, és emellett természetesen írni, írni, írni."