Hangolás címmel 2010. június 3-án mutatták be az Ünnepi Könyvhéten Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők verses beszélgetőkötetét. A szerzők részvételével megrendezett könyvbemutatóval indította el a Pluralica szívzsebbe passzoló kötetsorozatát, mellyel megkezdett útját folytatva, külföldi szerzőket hoz közelebb a magyar olvasókhoz. - Versek a Hangolás kötetből.

 

Hangolás

kortárs észt költők magyarul

 

2010. június 3-7-e között négy városban (Szegeden, Budapesten, Kecskeméten és Debrecenben) is bemutatkozott a Hangolás Kago (Lauri Sommer) élőzenéje kíséretében. A kötet Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer kortárs észt költők teljes életművéből válogat verseket két magyar költő fordításában: Tõnu Õnnepalu Jász Attila, míg Lauri Sommer Weiner Sennyey Tibor hangján szólal meg. Továbbá a versek után található egy, a kötet számára készült beszélgetés is Segesdi Móni tolmácsolásában. A Pluralica, amelynek szerkesztésében a Szegedi Tudományegyetem oktatói is részt vesznek, a Hangolás sorozattal olyan ún. beszélgetőkötetek létrehozását tűzte ki célul, melyekben az adott szerzők munkái folytatnak egymással párbeszédet, legyenek azok versek, novellák, esszék vagy más jellegű írások. A most megjelenő kötetben észt költők versei lépnek interakcióba egymással.

Tõnu Õnnepalu az észt költészet vezető egyénisége, az utóbbi évtizedek egyik költői példaképe. Ekként tekint rá Lauri Sommer is, a 90-es években induló költő és zenész. Költészetüket a természet, az abban gyökerező képek szervezik, nem pedig a forma, vagy éppen a társadalmi rendszer kritikája. Hangjuk őszinte, belsőséges, sokszor egybeolvad jelen kötet versnaplószerű felépítésében. A belső hangoláson túl a kötet és a sorozat célja közelíteni egymáshoz a külföldi és magyar költőket, írókat, fordítókat, valamint a közönséget. Az alábbi válogatást az Irodalmi Jelen folyóiratnak válogatta Lőrincz Gergely a Pluralica vezetője.

Versek az Irodalmi Jelen részére Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1. című kötetéből (Pluralica, 2010).
 

 

Lauri Sommer

[cím nélküli vers]

 

elengedem a Te el nem jöveteledet
sohamár és semmiképpen
semmilyen vágyott semmiségben
kiteljesedek a kiüresedésben
és az ős rezgéssel telt edényt
melybe a Te másod vésetett
magas polcra rejtem el
világló papirusztekercsek közé
tibeti bizalombarlangba
ahol a szerzetesnőt
egyedül ölelte körbe hét esztendő
elérem a tudat határait
elejtve a gondolkodás fonalát
eloldva ábránd emlék vágy
bennem az út
mikor és csak akkor
ha másoknak válok úttá

 

fordította: Weiner Sennyey Tibor

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 15. o.]

 

Tõnu Õnnepalu

július 7. (hétfő)

 

Egy kedves szem meleg pillantása.
Egy kedves szem pillantása.
Miféle bölcsesség kellene még?
Hány napig emlékszik ilyesmire a szív?

*

Mocsári tó lágy vize
a csend szívében,
az én szívemben,
egy szótlan alak
elmosódott körvonalai.
A viruló nyár
utolsó lobbanása?
Vagy valami örökké tartó dolog?
Annyira szeretném,
ha ez a nyár végre hozna
valami örökérvényűt.
Ha ősszel végre
én is hazaérkeznék:
bárhol is legyen ez a haza,
bárki is legyen.
Vagy akár senki
és sehol, de otthon legyen.
És mindenki megérkezne.
És én lehetnék az ő otthonuk.

 

fordította: Jász Attila

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 49. o.]

 

Lauri Sommer

[cím nélküli vers]

 

Repceföldek könnyű ködében
hazafelé sétálva
szúrás járta át a szívem.
Összerezzentem a fájdalomtól:
most van hát az utolsó órám?
A hely jó, éltem is.
Valami úgyis mindig félbe marad,
meg aztán hagyni is kell másoknak.
Csak azt sajnálom, hogy mégse
mondtam meg neki szemtől-szembe
mennyire szeretem. Csak ennyit.

 

fordította: Weiner Sennyey Tibor

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 55. o.]

 

Tõnu Õnnepalu

július 29. (kedd)

 

Bárcsak magamra zárhatnám az ajtót,
mint egy lakóház ajtaját éjszakára.
A nap az erdő mögé bukik lassan,
ideje bemenni. Már egyáltalán nem fontos,
szomorú vagy boldog nap volt-e,
sikeres vagy kudarcokkal teli. Este van.
Egyformán mindenki számára.
Szerelmesek és magányosok,
magányos szerelmesek számára is.
Magányosok, akik nem szeretnek. Mindegy,
olyan volt ez a nap, amilyen, elmúlt.
Előbb-utóbb mindenki lefekszik aludni.
Holnap megint új nap lesz. Új élet.
Bár lehet, hogy az sosem jön el.

 

fordította: Jász Attila

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 56. o.]

 

Lauri Sommer

[cím nélküli vers]

 

Magamra maradtam az erdei kisházban.
Néha megborzongok, amint az éji csönd idején
megmagyarázhatatlan hangok keletkeznek
akusztikai szúrások és remegések.
Emlékszem a halál kopogására gyerekkoromból.
Félelem fakadt valamitől, aminek üzenetét nem érthetjük,
ami mélyebb, mint ahová álmaimban most elérhetek.
Ott láttam azt is, hogy valaki be akar jönni a házba,
nem tudni kicsoda.
Zörögtem és kiabáltam és kintről
Minden különösen visszhangzott.
Éreztem, hogy valaki belöki az ajtót,
félelemtől fulladva sóhajtottam:
„Ki vagy te?”
„A barátod vagyok” – válaszolta valaki.
Kitártam teljesen az ajtót
és megragadtam a sötétben
és én zártam körbe az árnyat,
hogy ne szökjön el és ne verjen bilincsbe engem.
Felébredve éreztem,
találkoztam saját sötét, fel nem ismert részemmel,
átöleltem a félelem forrását.
Álmatlanul telt aztán az éj
és virradatkor a kis tavakhoz mentem.
Ködsugarat csipkézett
a rovarokra vadászó denevér
üdvözölve az ismeretlent.

 

fordította: Weiner Sennyey Tibor

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 57. o.]

 

 

Tõnu Õnnepalu

augusztus 16. (szombat)

 

A szerelmemről álmodtam.
Nagyon félénken, de boldog áhítattal
fogtam a kezét. Az életben még hozzá
se érhettem. Nem tudtam, hogy kellene.
Nem volt rá alkalmam. Végül,
minden tapasztalat és alkalomkeresés
színtiszta elméletté vált. Az álom maradt
számomra az egyetlen esély. Szürke, meleg nap,
nem ölel át senki.

 

fordította: Jász Attila

[Tõnu Õnnepalu – Lauri Sommer: Hangolás 1., 58. o.]

 

 Lauri Sommer, Tõnu Õnnepalu, Jász Attila és Weiner Sennyey Tibor

 

Kapcsolódó anyag: „A lelkem útra kész” – Hangolás – Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők verses beszélgetőkötetéről