Szerzőnk a BME építészmérnöki karán született előénekesként, később fitt mama lett az Összkomfortban. Házassága P. Pagonnyal sikeresnek és termékenynek nevezhető, bár közben összeállt Alexandrával is. Sok észt és magyar történetet tudott, de az észt később kihagyta belőlük. Meséit, melyekben soha nem történik semmi, meg is rajzolja, ugyanolyan sikeresen, mint amilyen színvonalon rajzait el is énekli. Éljen a gyermekirodalom! Fő törekvésével, hogy minél egyszerűbb nyelven írjon, bekerült a Guiness-rekordok könyvébe. Aki nála primitívebben tud fogalmazni, az már tényleg művész. Igaza van, minek húsz-harminc szónál többre megtanítani a gyerekeket? A végén még meseíró lesz belőlük! Pedig olyan sikert, mint Anyuci-Banyuci meséi, úgysem érhetnek el. Azokból közlünk egy-kettőt.

A vacsora

– Éhes vagyok – mondta Anyuci-Banyucinak Bogyóka.

– Én is éhes vagyok – mondta Anyuci-Banyucinak Bigyóka.

– És én is éhes vagyok – tette hozzá Pirospacsi.

– Mind éhesek vagytok? – kérdezte meglepetten Anyuci-Banyuci.

– Igen – válaszolták a kis aranyosak, úgy mint Bogyóka, Bigyóka és Pirospacsi.

– De hiszen most ettétek meg Nagyanyót! – mondta Anyuci-Banyuci.

– A körme is le volt vágva! – mondta Anyuci-Banyucinak Bogyóka.

– A füle is le volt rágva! – mondta Anyuci-Banyucinak Bigyóka.

– És egyáltalán – tette hozzá Pirospacsi.

– Na jó – mondta Anyuci-Banyuci. – Kaptok egy pár falatot Nagyapóból is. – De csak egy keveset, mégse abálhatjuk-zabálhatjuk fel egy nap alatt az egész családot-baládot!

– Éljen! – mondta Anyuci-Banyucinak Bogyóka.

– Hurrá! – mondta Anyuci-Banyucinak Bigyóka.

– Jaj, de jó! – tette hozzá Pirospacsi.

Meg is ették Nagyapót, de csak félig-meddig. A maradékot-baradékot pedig felöltöztették tengerésznek, műszerésznek, fűrésznek, merésznek és más egyéb félrésznek. 

Mi leszek, ha nagy leszek?

– Anyuci-Banyuci! Ha nagy leszek, én NagyAnyuci leszek? – kérdezte Bogyóka.

– Anyuci-Banyuci! Ha nagy leszek, akkor én NagyApuci leszek? – kérdezte Bigyóka.

– Anyuci-Banyuci! Én lehetek NagyGyerek? – tette hozzá Pirospacsika.

– Még rengeteg időtök van eldönteni, hogy mik akartok lenni – válaszolta Anyuci-Banyuci. – A fontos, hogy mindig szeressetek enni-lenni.

– És Csiga is lehetek? – kérdezte Anyuci-Banyucitól Bogyóka.

– Hát Biga? – kérdezte Anyuci-Banyucitól Bigyóka.

– Hát? – tette hozzá Pirospacsika.

– De hisz csigabigák vagytok! – mondta Anyuci-Banyuci.

– De én gyorsvonat szeretnék lenni – mondta Bogyóka.

– Én inkább vízibicikli! – mondta Bigyóka.

– Én meg pneumatikus munkahenger! – tette hozzá Pirospacsika.

– Jaj, de jó! Csináljunk neki villamoskalózsapkát! – mondta Bogyóka.

– És kössük be a hálózatba, hogy világítson is! – mondta Bigyóka.

– Meg álmában csöngessen is egy picit – tette hozzá Pirospacsika.

Mindig szigorúan ebben a sorrendben szólaltak meg. Ha eltévesztették, Anyuci-Banyuci nagyot ütött a fejükre nagy szeretettel és kis tűsarkú ipellőjével-cipellőjével.

Most már Anyuci-Banyuci is tudta, hogy mi lesz a kis aranyosokból: NagySzamár.

De addig még elszórakoztatják a világot izgalmas történeteikkel.

Bárdos József