Néhány mondat ősbemutató előtt – interjú Háy Jánossal
Ebből is látszik, hogy sok minden lehetek, északfok, titok idegenség, vagy épp lidérces messze fény, de ha úgy hozza a sors, miután gyerekeim vannak, még nagypapa is, vagy akár, még papája is egy regiment kiskorúnak. Különben mennél több iskolás lenne az én gyerekem, annál kevesebb gond hárulna a magyartanárokra háyjános-ügyben.
Háy János Nehéz című darabjának ősbemutatója: Bárka Színház (Budapest, 1082 Üllői út 82.)
A Nehéz főhőse Háy János mindenkori főhőse: a vidékről tizenévesen Budapestre kerülő fiatalember, aki szülei egyetértésével, sőt támogatásával megszakítja a végtelennek tűnő családi láncot, kiszakad az otthoni fészekből, „különb” lesz, mint ősei, megváltja a nemzetséget stb. Aztán az illúziók kicsorbulnak, ahogy kell. Régi otthonát elveszíti, újra a nagyvárosban nem talál, noha minden próbálkozása arról szól, hogy „saját életet” teremtsen. S ez a saját élet a törvény és véletlen által meghatározottan kétségbeejtően kiszámítható: kudarcos visszatérés, alkohol és magány, bukás és halál. Háy sajátos nyelve, humorát őrző, egyre szikárabb és szigorúbb fogalmazása a komédia színeit felcsillantó sötét magyar tragédiát ígér. További előadások: október 25. és 31. A darabról, mellette néhány fontos és lényegtelen dologról beszélünk a szerzővel.
Néhány mondat ősbemutató előtt
Onagy Zoltán: A huszonkettedikei Nehéz-bemutató a Bárkában volna a témánk, de kénytelen vagyok előtte mást. Ebben a percben olvasom, hogy te vagy korunk Kosztolányija. Mit szólsz?
Háy János: Inkább maradnék önmagam és hagynám 
Kosztolányit Kosztolányinak a maga korában. Amúgy poétikailag nem kötődöm hozzá, bár sok versét szeretem, például a híres slágervers, a Hajnali részegség első felét is, amikor leírja az éjszakai világot. Azt már kevésbé, amikor a vers második felébe egy ideologikus világértelmezést erőltet. Amúgy ez a tegnapi Dezső (merthogy van nekünk egy mai is, aki sokkal közelebb áll hozzám, mint alkotó) azt hiszem nyitott és közvetlen fickó volt, akit meg lehetett szólítani, s akit érdekelt a világból minden. Semmi köze nem volt a Babits-féle splendid isolationhoz. Jobb volna, ha ilyen szempontból hozzá hasonlítana a magyar irodalom és nem Babitsi arisztokratizmushoz. Amikor tanítok szépírást nagyon sokszor az Irodalmi ábécéjét ajánlom, vagy annak Réz Pál által bővített változatát a Nyelv és lélek című kötetet. Nagyon plasztikus, egyszerre gondolati és gyakorlati esztétika jelenik meg a szövegekben. Amúgy a bölcseleti gondolkodás nem a legizmosabb folyama a magyar kultúrának, de például itt abszolút top-anyagot kapunk, ami egy lépéssel sem marad el….től meg …tól (itt híres esszéket és alkotókat írnék, de megijedtem, hogy milyen sznob vagyok).
Kosztolányit Kosztolányinak a maga korában. Amúgy poétikailag nem kötődöm hozzá, bár sok versét szeretem, például a híres slágervers, a Hajnali részegség első felét is, amikor leírja az éjszakai világot. Azt már kevésbé, amikor a vers második felébe egy ideologikus világértelmezést erőltet. Amúgy ez a tegnapi Dezső (merthogy van nekünk egy mai is, aki sokkal közelebb áll hozzám, mint alkotó) azt hiszem nyitott és közvetlen fickó volt, akit meg lehetett szólítani, s akit érdekelt a világból minden. Semmi köze nem volt a Babits-féle splendid isolationhoz. Jobb volna, ha ilyen szempontból hozzá hasonlítana a magyar irodalom és nem Babitsi arisztokratizmushoz. Amikor tanítok szépírást nagyon sokszor az Irodalmi ábécéjét ajánlom, vagy annak Réz Pál által bővített változatát a Nyelv és lélek című kötetet. Nagyon plasztikus, egyszerre gondolati és gyakorlati esztétika jelenik meg a szövegekben. Amúgy a bölcseleti gondolkodás nem a legizmosabb folyama a magyar kultúrának, de például itt abszolút top-anyagot kapunk, ami egy lépéssel sem marad el….től meg …tól (itt híres esszéket és alkotókat írnék, de megijedtem, hogy milyen sznob vagyok). OZ: Íme a kontextus: "Háy János lassan nagypapa lesz - korunk Kosztolányija - és ha a magyartanár a diplomája megszerzésével (mondjuk 1987-ben) befejezte az olvasást, akkor nem sokat tudna mondani a tanulóinak, ha kérdeznék."
HJ: Ebből is látszik, hogy sok minden lehetek, északfok, titok 
idegenség, vagy épp lidérces messze fény, de ha úgy hozza a sors, miután gyerekeim vannak, még nagypapa is, vagy akár, még papája is egy regiment kiskorúnak. Különben mennél több iskolás lenne az én gyerekem, annál kevesebb gond hárulna a magyartanárokra háyjános-ügyben.
idegenség, vagy épp lidérces messze fény, de ha úgy hozza a sors, miután gyerekeim vannak, még nagypapa is, vagy akár, még papája is egy regiment kiskorúnak. Különben mennél több iskolás lenne az én gyerekem, annál kevesebb gond hárulna a magyartanárokra háyjános-ügyben.OZ: Az oktatás(politika) rendesen beásta magát a lövészárokba, és ha fáj is, hogy a kortárs irodalmat távol tartja a kortárs olvasótól, de ha az ember racionálisan néz a tájba, látnia kell, amikor a kőművesek oktatása, a pékeké, a szabóké, a villanyszerelőké a mélypontot súrolja, nem az olvasásra, de a szakmára se tanítja meg az iskola őket, az irodalom évtizedekig Blikk-szinten mozoghat ilyen környezetben. Szabad morogni? Vagy dolgozni kell, aztán majdcsak változik a helyzet.
HJ: Senki ne morogjon, senki ne jajistenemezzen, hanem mindenki cselekedjen ott, ahol tud. Néha különben olyan érzésem van, hogy ez az ország csak jajveszékelésben tud igazán nagy lenni. Az irodalom amúgy elsősorban műalkotások létrehozása. Hogy ennek népszerűsítéséért ki mit tesz, az másodlagos kérdés. Másodlagos, de fontos: megvan benne a tanár, a könyvtáros, az író, s persze a kulturális kormányzat szerepe is. Mindez ugyanakkor nem szólhat másról, mint a mű és az olvasó közötti kontaktus létrehozásáról. A helyzet sok szempontból most jobb, mint tíz vagy húsz éve. Itt van például a kötelező kortárs tétel az érettségin. Sok évtizeden keresztül a legtöbb érettségiző Radnótival zárta a magyar irodalmat. Most ezzel nem úszhatja meg egyetlen magyartanár sem. A magyar irodalom nagy általánosságban működik úgy, mint a legjobb hazai export-iparágak. A magyar írók nem annyira adófizetői pénzből, inkább saját tehetségük okán viszonylag erőteljesen mutatkoztak meg a világ kulturális porondján, s arcot adnak ennek a kicsi országnak, úgyhogy megérdemelnek némi támogatást a hivataloktól. Kár hogy a hivatalok nem mindig gondolják így, s ha felvetődik a spórolás, a kultúra örökösen a rövidebbet húzza, holott nagy tételeket nem lehet elvenni tőle, azonban a kis megkurtításokkal számtalan alkotóközösség munkáját lehet végképp ellehetetleníteni.
OZ: Összeszámoltam, a 39. bemutatónál tartasz, egy-egy darabodat több színház is műsorra tűzte. Hányadik ősbemutató a Nehéz?
HJ: Talán tizenötödik, de ebből csak kilenc a ténylegesen 
drámának készült mű. Két könyvemből (A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl) Rátóti Zoltán csinált színházi változatot. Pécsen Tóth Zoltán és gimnazista csapata készített a novelláimból két előadást, legutóbb pedig a Kompánia társulat a Marlon és Marion című kötetemből fabrikált színpadi anyagot.
drámának készült mű. Két könyvemből (A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl) Rátóti Zoltán csinált színházi változatot. Pécsen Tóth Zoltán és gimnazista csapata készített a novelláimból két előadást, legutóbb pedig a Kompánia társulat a Marlon és Marion című kötetemből fabrikált színpadi anyagot.OZ: Tudom, Bérczes László rendezi, többet nem. Mondanál valamit a darab születési körülményeiről? Honnan érkezik? Újra az ötvenes-hatvanas-hetvenes évek, vagy közelebb kerültél a mindennapokhoz?
HJ: A darab alapja most is egy novella (http://www.irodalmijelen.hu/node/6495). Egy ötvenes éveibe jutott fickó bukástörténete, vagy inkább sorstörténete, amit a polgári siker-kudarc skálán általában bukásnak értékelnek.
OZ: Hány szereplő, hány felvonás? Falu? Város?
HJ: Az első felvonásban – ha egyáltalán a rendezés megtartja a szünetet - csak két szereplő lesz, a főhős és az anya, de csak az egyik beszél. A másodikban megháromszorozódnak a színpadi arcok. Amúgy falu és főváros.
OZ: Ez az elképesztő munkatempó jó csapat nélkül, a jó csapat inspiráló hatása nélkül nem működhet. Hogyan dolgozol? A munkaszeretet, a munkavágy hajt, netán rád telefonál a rendező, a szerkesztő, hogy János, hogyan állsz, mikor láthatom?
HJ: Örülök, ha kapok felkérést, akár színdarabra, akár 
novellára, sajnos verset nem tudok rendelésre írni. De nincs körülöttem csapat. Egyedül dolgozom, némikor pár barátom véleményét megkérdem, de nem tudok csapatban dolgozni. Nekem az íráshoz koncentrációra van szükségem, s azt a mások jelenléte gyengíti. Kívülről jövő ötletekkel amúgy sem tudok mit kezdeni. Ez nem azt jelenti, hogy nem rezonálok a kritikára, s nem javítok ott, ahol az „ellenőrző előolvasóim” hibát jeleznek. Amúgy szeretek írni, ha nem kapnék felkérést, akkor is írnék, ahogyan számtalan dolgot, például a regényeimet, a verseimet egyáltalán nem felkérésre írom.
novellára, sajnos verset nem tudok rendelésre írni. De nincs körülöttem csapat. Egyedül dolgozom, némikor pár barátom véleményét megkérdem, de nem tudok csapatban dolgozni. Nekem az íráshoz koncentrációra van szükségem, s azt a mások jelenléte gyengíti. Kívülről jövő ötletekkel amúgy sem tudok mit kezdeni. Ez nem azt jelenti, hogy nem rezonálok a kritikára, s nem javítok ott, ahol az „ellenőrző előolvasóim” hibát jeleznek. Amúgy szeretek írni, ha nem kapnék felkérést, akkor is írnék, ahogyan számtalan dolgot, például a regényeimet, a verseimet egyáltalán nem felkérésre írom. OZ: Nyilván bejársz a próbákra, látod, hogyan alakul át a deszkákra átdimenzionálódó szöveg, ami a fejedben született. Egy rendező mást lát, mást ért, másként dramatizál. Mekkora kín – bár lassan megszokod – hogy a próbafolyam alatt eltolódnak a hangsúlyok? Vagy nem tolódnak?
HJ: Csak akkor megyek be próbára, ha a rendező külön kéri. Én a szövegért vagyok felelős, a többi nem az én dolgom. A hangsúlyoknak meg nem szabad eltolódniuk. Az elképzelhető, hogy nem tetszik, amit a színpadon látok, de az nagy baj, ha egészen mást látok, mint, amit írtam. És az ilyesmi nem feltétlenül az előadás hibája, lehet a szövegé is. Pontatlan volt, s így lehetőséget adott a félreértelmezésre. Ilyekor érdemes 
önvizsgálatot tartani. Tapasztalatból tudom, hogy amit én maszatosan hagyok, az az előadásban tovább maszatolódik. Ez nem azt jelenti, hogy a rossz színházi előadásokért mindig a szöveg lenne a felelős. Sőt, legtöbbször a szöveg ártatlan, s a fő bűnös a közhelyes, hanyag, nemtörődöm rendezés. Sajnos ez egy ilyen műfaj egy sereg ember tehetségének vagy épp tehetségtelenségének ki van szolgáltatva.
önvizsgálatot tartani. Tapasztalatból tudom, hogy amit én maszatosan hagyok, az az előadásban tovább maszatolódik. Ez nem azt jelenti, hogy a rossz színházi előadásokért mindig a szöveg lenne a felelős. Sőt, legtöbbször a szöveg ártatlan, s a fő bűnös a közhelyes, hanyag, nemtörődöm rendezés. Sajnos ez egy ilyen műfaj egy sereg ember tehetségének vagy épp tehetségtelenségének ki van szolgáltatva.OZ: Tavaly kisprózák kötete, az Egymáshoz tartozók, idén verskötet, illetve „szerelmes versek” kötetet, az Egy szerelmes vers története, most ez a bemutató. Nehéz követni, miképpen hízik az életmű. Képes vagy követni, vagy a napi feladatokra koncentrálsz?
HJ: Mindig a saját belső ritmusomat igyekszem követni. Nem érdekelnek más szempontok. Mindig arra koncentrálok, amit épp csinálok, soha nem vállalok el olyan feladatot, ami idegen az épp bennem zajló folyamatoktól. Hogy az életmű hízik vagy épp girhes egyáltalán nem foglalkoztat, szemben a saját hasammal, aminek kerekedése sokszor elkeserít, s néhány kiló hájat szívesen átnyomnék az életből a műbe.
(Fotók: Bérczes László)
Kapcsolódó:
Háy a Bőség zavarában: Háy János rögtön ötven éves
Mintha kést vágnának a szívedbe - interjú
********
Háy János 1960. április elsején született a Nógrád megyei Vámosmikolán. Orosz-történelem szakot végzett Szegeden, esztétikát Budapesten, az ELTÉ-n. 1988-tól különböző kiadóknál (Holnap, Pesti Szalon, Palatinus) szerkesztő. 1983-tól publikál. Kezdetben verseket, később prózát, az utóbbi években sorozatban mutatták be drámáit. Amatőr festő és bítzenész ("így legyen, ha írod"). Budapesten él. József Attila díjas.
