Önkorlátozás nélkül nem működik – interjú a netes irodalomról
De ha bemegyek egy pláza-könyvesboltba, vagy a metrón figyelem, mit olvasnak, vagy a sikerkönyvek listáját nézem, akkor néha megfordul a fejemben, hogy ez az 1-2% is minek… Magyarország borzasztó rossz szellemi kondícióban van – átlagban hat órát ülnek az emberek a tévé előtt, akárcsak az írni-olvasni alig tudó latin-amerikai népek, és gyagyaságokat néznek, ugyanazokat a gyagyaságokat nézik, mint a funkcionális analfabéták a harmadik világban.
Önkorlátozás nélkül nem működik
Beszélgetés Pécsi Györgyivel a netes irodalomról
Onagy Zoltán: Látom, bővül, módosul, alakul az Új Könyvpiac honlapja, olvasható (lapozható, még surrog is, mint az élő) digitálisan. Az ember ölébe kapja a laptopot, és úgy érzi, mintha nem üvegről olvasná. A papír-ÚK-n sokat nem változtathat a szerkesztés, a lehetőségek behatároltak, a változtatás utáni vágy, netán a reklámpiac teljesebb lefedése a cél? (Klikk!)
Pécsi Györgyi: Muszáj volt mozdulni, és mozdulni pillanatnyilag csak a net felé lehet. Bármennyire is nem tetszik, 
tudomásul kell vennünk, hogy az elektronikus hordozó gőzerővel szívja el az olvasókat a print-változattól. A híreket, rendezvényeket naponta frissítjük eztán is, az újságot megcsináljuk papírváltozatban és föltesszük 3D-ben a honlapra. Egyszerűbb, kényelmesebb a neten böngészni, mint újságot venni. Olcsóbb is. Előállítani is olcsóbb. Elméletileg a neten végtelen számú olvasóhoz juthat el az Új Könyvpiac, és az a vicc, hogy tényleg megsokszorozódtak hirtelen az olvasóink. A kb. 35 év alatti korosztály elsősorban a netet használja – és nekünk fontos, hogy őket is elérjük. Meg persze, a világon bárhol tudják most olvasni a „rendes”, teljes lapszámot. A hagyományos honlap nehézkesen működik, görgetni, ide-oda kattintgatni – ehhez már nincs türelme az olvasónak. Egyelőre ez a 3D-s újság-változat érdekesnek, vonzónak tűnik, áttekinthető, követhető, nem szövegtenger, a hagyományos újság illúzióját kelti.
tudomásul kell vennünk, hogy az elektronikus hordozó gőzerővel szívja el az olvasókat a print-változattól. A híreket, rendezvényeket naponta frissítjük eztán is, az újságot megcsináljuk papírváltozatban és föltesszük 3D-ben a honlapra. Egyszerűbb, kényelmesebb a neten böngészni, mint újságot venni. Olcsóbb is. Előállítani is olcsóbb. Elméletileg a neten végtelen számú olvasóhoz juthat el az Új Könyvpiac, és az a vicc, hogy tényleg megsokszorozódtak hirtelen az olvasóink. A kb. 35 év alatti korosztály elsősorban a netet használja – és nekünk fontos, hogy őket is elérjük. Meg persze, a világon bárhol tudják most olvasni a „rendes”, teljes lapszámot. A hagyományos honlap nehézkesen működik, görgetni, ide-oda kattintgatni – ehhez már nincs türelme az olvasónak. Egyelőre ez a 3D-s újság-változat érdekesnek, vonzónak tűnik, áttekinthető, követhető, nem szövegtenger, a hagyományos újság illúzióját kelti. OZ: A papír-ÚK kiadásai, gondolom, negyedévenként emelkednek, miért ne nőnének, ha minden ára nő. Ezek 
a kísérletek, mintha a papírt olvasnánk a neten, azt az irányt próbálgatják, hogy előfordulhat, eltűnik legkedvesebb könyves lapom az olvasófotelből? Megfordult a fejedben, hogy visszavonultok a netre?
a kísérletek, mintha a papírt olvasnánk a neten, azt az irányt próbálgatják, hogy előfordulhat, eltűnik legkedvesebb könyves lapom az olvasófotelből? Megfordult a fejedben, hogy visszavonultok a netre? PGy: Most úgy látom, nem szabad föladni a papír/print-változatot. A kulturális sajtóban legelsők voltunk, akik az internetre fölmentünk – igyekszünk lépést tartani a szövegközvetítés technikai formájával is, de a tartalmi minőséget is tartani szeretnénk. Éppen ezért gondolom azt, hogy nem szabad föladni a papírformát – mindaddig biztosan nem, amíg ki nem alakul a technikai hordozónak az optimális formája, ritmusa, és a fölhasználó/olvasó nem ugyanolyan legitim lapnak tekinti a netre fölkerült változatot, mint a printet. (Most tehát megszerkesztett, lezárt, betördelt lapszámokról, „rendes” újságról beszélek, éppen csak nem a piros postaládából, hanem a laptopjából húzza elő az olvasó.) Másrészt, ha megtörténne ez az optimális eset, akkor sem szabad lemondani a papírról: ha csak tíz vagy száz példányban, de ki kell nyomtatni a lapot. Ezekre a nagyon modern technikákra hagyatkozni olyan, mintha a tőzsdére vinnéd a pénzedet: egyszer csak beüt a krach, a szakember meg széttárja a karját. A technika nagyon gyorsan fejlődik, tehát nagyon gyorsan avul – a papír megmarad. És ha nem csak a pillanatban gondolkodunk, akkor szükség van a szellemi teljesítmény dokumentációjára is.
OZ: Tíz éve szerkesztek a netes irodalomban, mostanra egyre kevésbé vagyok képes megítélni, merre tart az irodalom, mire kíváncsi az olvasó, mire költ, melyik az a terület, ahol felcsigázható. Az ÚK koncepciója, feladata világos és egyértelmű. De ha naponta frissülő lapot szerkesztenél az online irodalmi lapok tengerében, mire figyelnél koncentráltan? Egyszerűbben: mi érdekli az olvasót?
PGy: Persze, el tudnék képzelni egy optimális, önkorlátozó, jó ritmusú, minőségelvű, rugalmas, nyitott, korrektül tájékoztató és 
szigorúan kritikus online-lapot. Például megtehetném, amit szeretnék, hogy minden nap bemutatnék egy könyvet – soha nem kettőt! Mert kellenek a korlátozó keretek, világos, egyértelmű irányok – mi az az egy könyv, miért, kinek? A net könnyen megszüntetheti az önkorlátozást. Önkorlátozás nélkül semmi nem működik. A csak netes vagy online-változatnak nincs emberszabású ritmusa pillanatnyilag – csak folyamata van a szövegképzésnek, nincs lezárása, nem lehet szusszanni, nincs idő elrendezni a fejben az információt. A csak netes változat könnyen a szöveg túltermelésébe csábítja a szerkesztőt: korlátlanul van hely, minden pillanatban bombázni kell az olvasót, ha x perc múlva odakattint, találjon valami újat. Tehát nagyon szigorú korlátok szerint kellene működnie a naponta szerkesztett lapnak, korrektül megfizetett munkatársakkal – figyelve a különböző nyelvterületek eseményeit, szellemi folyamatait, elemezve azokat stb.
szigorúan kritikus online-lapot. Például megtehetném, amit szeretnék, hogy minden nap bemutatnék egy könyvet – soha nem kettőt! Mert kellenek a korlátozó keretek, világos, egyértelmű irányok – mi az az egy könyv, miért, kinek? A net könnyen megszüntetheti az önkorlátozást. Önkorlátozás nélkül semmi nem működik. A csak netes vagy online-változatnak nincs emberszabású ritmusa pillanatnyilag – csak folyamata van a szövegképzésnek, nincs lezárása, nem lehet szusszanni, nincs idő elrendezni a fejben az információt. A csak netes változat könnyen a szöveg túltermelésébe csábítja a szerkesztőt: korlátlanul van hely, minden pillanatban bombázni kell az olvasót, ha x perc múlva odakattint, találjon valami újat. Tehát nagyon szigorú korlátok szerint kellene működnie a naponta szerkesztett lapnak, korrektül megfizetett munkatársakkal – figyelve a különböző nyelvterületek eseményeit, szellemi folyamatait, elemezve azokat stb. De erről inkább nem képzelődök (noha folyton építgetem a fejemben), mert csak úgy lenne értelme, hogy kiszámítható a pénzügyi háttér, és nem áll mögöttem egy politikus, aki megmondja, hogy akkor most merre, mert ő tudja a tutit. Tehát ezt a kérdést felejtsük el. Ezért azt mondom: a jelenlegi lehetőségeket nézve nem szeretnék a neten naponta frissülő lapot szerkeszteni. Mert sec-perc beledöglenék a 24 órás megfeszített, elképesztően alulfizetett munkába.
Hogy mi érdekli az olvasót? Az olvasók többségét az érdekli, amit elébe tesznek, amivel bombázzák, vagy csúnyábban szólva: amit ráöntenek. Finomíthatjuk a szóhasználatot, de ennyi.
OZ: Most láttam egy kimutatást, hogy az amerikai lakosság két százaléka olvas papírújságot, nulla egész öt tized százaléka regényt, irodalmat. Ha efelé tartunk, belekalkulálva a népesség számát, nem is tudom, mire gondoljak, mi lesz tíz év múlva?
PGy: Becslésem szerint kb. a magyarországi emberek 1-2%-a olvas többé-kevésbé rendszeresen könyvet. Ez még mindig 
hatalmas szám, száz-kétszázezer ember, többsége városi, többsége budapesti. De ha bemegyek egy pláza-könyvesboltba, vagy a metrón figyelem, mit olvasnak, vagy a sikerkönyvek listáját nézem, akkor néha megfordul a fejemben, hogy ez az 1-2% is minek… Magyarország borzasztó rossz szellemi kondícióban van – átlagban hat órát ülnek az emberek a tévé előtt, akárcsak az írni-olvasni alig tudó latin-amerikai népek, és gyagyaságokat néznek, ugyanazokat a gyagyaságokat nézik, mint a funkcionális analfabéták a harmadik világban. Kiszámíthatatlan és tervezhetetlen, hogyan fog változni a könyvhöz, irodalomhoz, a minőségi irodalomhoz a viszony, ugyanis – minden látszat és a modern tudatipar összes látványos eredménye ellenére – nem lehet az embereket a végtelenségig manipulálni. Olyanok, mint a szivacs: mindent beszívnak, aztán egy ponton túl nem tudnak befogadni többet, és minden kijön.
hatalmas szám, száz-kétszázezer ember, többsége városi, többsége budapesti. De ha bemegyek egy pláza-könyvesboltba, vagy a metrón figyelem, mit olvasnak, vagy a sikerkönyvek listáját nézem, akkor néha megfordul a fejemben, hogy ez az 1-2% is minek… Magyarország borzasztó rossz szellemi kondícióban van – átlagban hat órát ülnek az emberek a tévé előtt, akárcsak az írni-olvasni alig tudó latin-amerikai népek, és gyagyaságokat néznek, ugyanazokat a gyagyaságokat nézik, mint a funkcionális analfabéták a harmadik világban. Kiszámíthatatlan és tervezhetetlen, hogyan fog változni a könyvhöz, irodalomhoz, a minőségi irodalomhoz a viszony, ugyanis – minden látszat és a modern tudatipar összes látványos eredménye ellenére – nem lehet az embereket a végtelenségig manipulálni. Olyanok, mint a szivacs: mindent beszívnak, aztán egy ponton túl nem tudnak befogadni többet, és minden kijön.2010. november 13.
-------------------
Pécsi Györgyi, 1958. július 23-án született Zalaszentgróton. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar–könyvtár szakán végzett 1980-ban. 1980 és 1984 között tanár, majd könyvtáros. 1990-től a Széphalom Könyvműhely szerkesztője, 1993–96-ban vezetője. 1996-tól szabadfoglalkozású, 1998-tól az Új Könyvpiac szerkesztője, 2002 óta felelős szerkesztője. Főleg a határon túli kortárs magyar irodalommal, költészettel foglalkozik. 1984-től jelennek meg kritikái, tanulmányai folyóiratokban.
Kötetei:
Olvasópróbák. (Tanulmányok.) Miskolc, 1994, Felsőmagyarország Kiadó.
Tőzsér Árpád. (Monográfia.) Pozsony, 1995, Kalligram Kiadó. (Tegnap és Ma.)
Kányádi Sándor. (Monográfia.) Pozsony, 2003, Kalligram Kiadó. (Tegnap és Ma.) Olvasópróbák 2. (Tanulmányok.) Miskolc, 2003, Felsőmagyarország Kiadó.
Folytatódik. (Tanulmányok.) Miskolc, 2007, Felsőmagyarország Kiadó. (Vízjel.)
Díjai
Pro Literatura-díj (2000)
Kölcsey-díj (2002)
József Attila-díj (2005)
Irodalmi Jelen-díj (2007)
A Digitális Irodalmi Akadémia Kányádi Sándor-szakértője 1998-tól.
