De mi lesz a könyvesboltokkal? - 1. rész - Írók Boltja

Egykor a karácsonyok elképzelhetetlenek voltak könyv nélkül. Ma már az ünnepek előtt is csak egyre szűkülő réteg látogatja azokat a kis könyvesboltokat, amelyek a város szellemi életének összetéveszthetetlenül egyedi színfoltjai. Jónéhány bezárt közülük az utóbbi időben. Meglátogattunk néhány még létezőt, és arról kérdezősködtünk, hogyan látják a jövőt.

De mi lesz a könyvesboltokkal?

1. rész

Írók Boltja

Ha a budapesti irodalmi élet legfontosabb helyszíneit kellene felsorolni, a válaszokban az Írók Boltja egészen biztosan az első három hely között szerepelne. A szakmán kívüliek gyakran Írók „könyvesboltjaként” emelgetik, holott nincsen benne a nevében, hogy könyves. Mégis tudja mindenki, mit árulnak itt. Az Oktogon könyves kiszögellése a jócskán átalakult környék egy megbízhatóan állandó pontja. Közel húsz éves fennállásáról Balogh Edittel, a bolt vezetőjével beszélgettünk.

– Hogyan tud megküzdeni az Írók Boltja a jelenlegi válságos időszakkal? Milyen évet tudhattok a hátatok mögött?

– A múlt év nálunk is borzasztó nehéz volt, de speciális helyzetben vagyunk abból a szempontból, hogy nehéz szétválasztani az okokat. Belekezdtünk ugyanis tavaly egy felújításba, aminek így utólag már nagyon örülök, hogy megvalósult. Rendkívül időszerűvé, szükségessé tette a bolt gépészetileg lerobbant állapota. Ez sok pénzbe került, közben ide-oda költözködtünk, a kirakataink le voltak fóliázva, de zárva csak kétszer egy hétig voltunk.

Ebben az évben is tapasztalunk forgalomvisszaesést, bár mi az átépítés miatt nem a tavalyi évhez hasonlítjuk, hanem az előzőekhez. A legfeltűnőbb, hogy jóval kevesebb vásárló jön be. Bár nekünk szerencsénk van egy erős törzsvásárlói körrel, de pont az ő anyagi helyzetük – így például az egyetemistáké – romlott a leginkább. Vannak nagyon hűséges vásárlóink, sajnos őket érintette legmélyebben a válság. A folyóiratokat sokszor csak itt leülve olvassák, megvenni már nem tudják. Van egy réteg, ami lekopott a vásárlóinkból, az alkalmi betérők köre. Ennek oka részben a tőlünk kétszáz méterre megnyílt Alexandra könyváruház. Ami ott is kapható, ráadásul hatalmas akciókkal, 70-80 százalékos kedvezményekkel, azt nyilván ott veszik meg.

– Van-e erre orvosság?

– Nem adtuk fel, például azzal próbálkozunk, hogy behozunk új, de igényes termékeket. A kilábalás kulcsa, ha valami határozott szeletet választ az ember a könyvkiadásból. Most már a legnagyobb könyvesbolt sem tud mindent tartani. Sokáig csak könyvet árusítottunk, az első újdonság, amit beengedtünk, az Odeonos dvd-k voltak, jelenleg tartunk egy kevés lemezt, minőségi hangoskönyvet és művészi képeslapokat. A programjainkkal pedig próbálunk csatlakozni más képzőművészeti, zenei programokhoz. Így most például itt az Andrássy úton zajló Liszt–Mahler–Erkel programhoz;  illetve fél éve kezdtük el, hogy havonta más művész csinál nálunk egy-egy Budapest-kirakatot.
Nemrégen küldtünk az íróknak egy felhívást, ha könyvet vesznek, jöjjenek el idáig, és nálunk vásárolják meg. Sokan tekintik természetesnek, hogy van ez a hely, és milyen jó, hogy itt van – ami nekünk is öröm, hogy így gondolnak ránk – de abba már kevésbé gondolnak bele, hogy ez a bolt nem magától létezik. Borzasztó nehéz fenntartani.

Igyekszünk a szakmaiságra is hangsúlyt fektetni: az eladó kollégák tájékozottak, olvasnak. Egy ide betérő írónak mindig nagy öröm, ha megszólítja az eladó, hogy mennyire tetszett neki a legújabb kötete.

– A könyv mint ajándék mennyire maradt karácsonyi kultusztárgy? Ha visszagondolok saját gyerekkoromra, elképzelhetetlen volt, hogy ne jöttünk volna be az Írók Boltjába ünnepek előtt körülnézni.

– A könyvnek már régen nincs ilyen meghatározó szerepe, bár szerencsére a mi speciális vásárlókörünkben még igen. Egyre színvonalasabb választékban jönnek fel viszont a gyerekkönyvek, időközben felnőtt egy olyan szülőgeneráció, amelynek tagjai újra fontosnak tartják, hogy könyvet adjanak a gyerekeik kezébe. Kiváló szerzőink vannak e téren, Tóth Krisztától Lackfi Jánoson át Varró Daniig. És nagyon erős a fiatal illusztrátor gárda.

– Kitapinthatók-e műfaji preferációk a vásárlási szokásokban? Mi az, ami ma „megy”: regény, novella? – a verset már nem is kérdezem…

– Ha fogalmazhatok így, a regény helyzete valamelyest javult az utóbbi években. De az időhiány miatt az olvasók jobban szeretik a kisműfajokat, a novellákat. A sikerlisták élére viszont érdekes módon többnyire regények kerülnek fel, bár kétségkívül nem a nagyregények: öt- hatszáz oldal felettieket már jóval kevesebben vesznek. Nálunk például az új Spiró-könyv (a Tavaszi tárlat) hónapok óta rajta van a sikerlistán, legfeljebb az változik, hogy első vagy második helyen. Nagyon kiszélesedett a világirodalmi választék is, és nem csak a magyarul most először megjelenő szerzők esetében, hanem – nagy örömömre – azok a művek is újra kaphatók, amelyek a 70-es, 80-as években egyszer már megjelentek. Például Mauriac vagy Calvino ilyen klasszikus értékek. Felnőtt egy generáció időközben, akiknek ezek a kötetek még nincsenek meg, és most újra megvásárolhatják.

Tapasztalatom szerint nagyon árérzékenyek a vásárlók, ami nem azt jelenti, hogy ami nagyon drága, nem lehet eladni. Inkább az ár–érték arány a döntő: ami tízezer forint, az legyen különleges, szép, igényes kivitelű. Ha nem ajándéknak szánnak egy könyvet, úgy érzem, körülbelül három- és négyezer forint között van az a határ, ameddig még viszonylag könnyen megveszik. Négyezer forint fölött már erősen elgondolkodnak. Mivel mostanában egyre szebb kivitelű kiadványok kerülnek piacra, például a Kalligramnál, az Európánál, kevésbé lehet sikeres egy igénytelenebb kivitelű kötet. Az emberek jobban megnézik, mire adják ki a pénzüket.

– Így ünnepek előtt könyvesboltosként mennyire lehet ellenállni a gagyiáradatnak?

– Domokos Mátyás egy időben gyakran járt hozzánk vásárolni, aztán kicsit megritkultak a látogatásai. Egyszer megjegyeztem, hogy rég láttuk, mire azt felelte, nincs túl jól, azért jár el messzebbre ritkábban, de ha könyvet akar venni, mégiscsak muszáj ide bejönnie, mert közelebb csak könyvnek látszó tárgyakat lehet vásárolni.

Bár azóta sokat javult a helyzet más boltokban is a választék terén, de a mi nagykereskedőnkhöz beérkező újdonságokból, ami 40-50 cím, jellemzően 8-10-et szoktunk igényelni. Bár ebben kétségkívül közre játszik, hogy szakkönyveket, tankönyveket nem tartunk. Lehet tehát ellenállni az áradatnak, ami ebben az időszakban csakugyan veszteséget jelent, de ezt úgy hidaljuk át, hogy ha valaki konkrétan szeretne valamit, ami a mi kínálatunkban nem szerepel, azt megrendeljük egy-két-három példányban. De hogy itt hegyekben álljanak a kifestők és egyebek, az számunkra nem követendő. Nem pusztán csak gőgből: ebben nem tudunk, nem is lehet a több ezer négyzetméteres áruházakkal vetélkedni. Nekünk azt kell csinálni, amit eddig is. Ez ugyan munkaigényes és nem lehet belőle meggazdagodni, de abban azért bízom, hogy sikerül megmaradni. Jövőre leszünk húsz évesek.

Laik Eszter

A fotókat Szőcs Tekla a bolt megújulásakor, 2009-ben készítette.

Balogh Edit fotója: Nagy Bernadette