Majd táncunk a halálos mélybe veti,
És forgat, és pörget, és tombol…kerget.
Hiába: Szívem tüzét még élteti…

Jelige: Brigit

Haláltánc

Nini! Felkér hát…(Ő nem hagy egyedül.)
Szinte oson, settenkedve jön felém,
Kezem csókolja, és szívem elvérzék…
Még tart és nézi, ahogy szoknyám perdül.

Egy percre minden emlékekbe merül…
Az az arc, az a szem…Hová lett a fény?
Az a száj, az a csók, szám égeti még.
Két csillag, mézmosoly, bársonyhang repül.

Majd táncunk a halálos mélybe veti,
És forgat, és pörget, és tombol…kerget.
Hiába: Szívem tüzét még élteti…

Ő…s ha csak másodperc az emlékezet,
Lelkem őrzi; a haláltánc nem törli,
Inkább feltámasztja az érzelmeket…
 

Imámban imádtalak

Te az égből jöttél,
Egy titkos angyal voltál,
Jöttél, hogy elraboljál.
Öröm és meglepetés
Talált akkor rám.
Te okoztad ám!
Én nem ismertelek, beszéltünk egyszer
Lenyomoztál engem.
Értetlenül olvastam üzeneted,
Szemem csillogott
És a kíváncsiság majdnem megölt:
„Nem ismerek ilyen névvel élőt.”
Valaki keres, valaki ügyes,
Álmom voltál, Te piszok kis cseles.
Rám lehelted, Angyalom,
Tűzporát szívednek,
Alattam valami ismeretlen megremegett.
Lehet, hogy bennem volt?
Azóta sem tudom.
Kerestelek, jöttél, mégis bezártam szívemet.
Minden napban ott voltál
És titkon elraboltál.
Glóriádból adtál egy kisdarabot,
Ne érezzem egyedül magam,
Egyre jobban megismertelek,
Megkedveltelek és szívem befogadott.
Találkoztunk csak mint mi, a két jó barát.
Utána már éreztem léted hiányát.
Dark eyes, Istenemre, hogy Te vagy a hibás.
Távolba tűntek a kor, a magasság, a cigi,
Azóta sem tudom szemeid elfelejteni.
Melegséget adott, benne volt a világ,
Hazudni nem tudott: a lelked nagyon fájt.
Ott dobbant a szívem,
Gyengült fejem baja,
Tátogtál: nem tudtam figyelni, mit mondasz,
Én szemeid néztem, a sötét titkokat.
Gyönyörű varázsuk rabjába estem.
Elraboltál (akkor még nem sejtettem),
De mosoly volt arcomon,
Derült volt a szívem.
Elindultál, mert utad hosszú volt, és távol még a haza,
Indultam én is, vezetett fáradt testem lelki nyugalma.
Majd egy kis pillangó az éjjel
Álmomba berepült,
Mosolyod, szemed, hangod,
Békén már nem hagyott.
Akartalak, elképzeltelek, féltem,
Nesztelenül, csendben mindenem ragyogott,
Imádtam szemed, Rád gondoltam,
Másnap és azután
Álmodoztam, mindig csak Téged láttalak,
Dideregtem, hiszen úgy hiányoltalak.
Tenni nem tudtam, megzavarodtam,
Addig a pillanatig, míg rájöttem:
Lehetetlen módon Beléd szerettem.
A szemed megigézett, a szíved elrabolt,
Köszönöm Neked, titkos angyalom, a tűzport!