Polgárpukkasztás alacsony fokon
Régen rendeztek olyan kiállítást Szegeden, amely olyan heves indulatokat váltott volna ki, mint a Szubjektív Szeged street art plakátjai. A Kölcsey utcán látható alkotások a Reök-palotában megtekinthető Közös értékeink című tárlathoz kapcsolódnak. – Szekeres Nikoletta írása
Polgárpukkasztás alacsony fokon
A Szubjektív Szeged nagyvárosi és kortárs kiegészítője a város képzőművészetét a 19. század végétől a nyolcvanas évekig bemutató „kőfestészeti alkotások”-nak, – amelyeket a Reök-palota rendhagyó módon családok magángyűjteményéből kért kölcsön.
A modern élet kialakulásával a művészet is szükségszerűen egyszerűsödött, mondhatni mozgékonyabb (gyakran igen provokatív is) lett, alkalmazkodott a felgyorsult életmódhoz és az időhiányhoz. A kőszínháztól kölcsönzött jelző (kőfestészet) talán érzékeltetni tudja az ezzel kapcsolatban megfogalmazott alternatív, mindenképpen modern felfogást, amelynek értelmében egyre kevesebb idő adódik képtárakba, múzeumokba járni.
Sokkal nagyobb divatja van manapság a performance-oknak, nemcsak figyelemfelhívó vagy provokatív jellegük, hanem a műfajból adódó rövidségük miatt is. Sokan kedvelik a flash-mobok kihívó jellegét, amelyek az összegyűlök, megcsinálom, továbbmegyek szerkezettel szépen leképezik az egyre inkább elmagányosodó nemzedék megmozdulásait.
A street art szintén korunk jellemző és igen kifejező formája. A matricák, plakátok vagy graffitik nem igényelnek hosszas elmélyülést, az ember jártában-keltében találkozik velük, gyakorlatilag meg sem kell állnia – és vélhetően mégis képesek hatást gyakorolni a szemlélődőre. Éppen emiatt fájhat a szívünk a Szubjektív Szeged sokszorosan elpocsékolt lehetőségei miatt. A műfaj és a szegedi alkotók ugyanis olyan (legális) teret és alkalmat kaptak a város néhány arcának megragadására és az önmegmutatásra (Mondd el plakátban, amit a városról gondolsz), amely a lehetőségek gazdag tárházát nyitotta fel számukra, ráadásul a kőfestészettel szemben lett volna módjuk valami nagyon újat, nagyon frappánsat, nagyon egyedit megmutatni.
A mindegyik plakátban közös cím – Szubjektív Szeged – igen nagy alkotói teret engedett a kreatív tervezőknek. Szomorúan konstatálhattuk, hogy a közel negyedszáz grafikus többségének nem mond sokkal többet Szeged, mint a Dóm, a Belvárosi-híd vagy a Víztorony. A nevezetes helyszínek és emblematikus, Szegedhez köthető tárgyak, sajátosságok megjelenését is igen sivárnak és ötletszegénynek mondhatjuk. A huszonhárom alkotó unalmas egyformasága közül gyakorlatilag ketten emelkedtek ki.
Markulik Balázs nagy vihart kavart „(B)az(d) meg Szeged” című grafikája olyan heves indulatokat váltott ki, hogy február elején ismeretlen tettes összetörte a plakáttartót, de az alkotás pár nappal később újra kikerült a Kölcsey utcába. A vajdasági művész munkája hamisítatlan street art: figyelemfelhívó, véleményt kinyilvánító, elgondolkodtató. Jóval szerteágazóbb Ágoston Lóránt szubjektív Szegedje, amely valójában a városhoz köt(őd)ő tárgyak kupaca, beszámozva, útmutatóval ellátva. Sokkal személyesebb, mint bármelyik Dóm-imitáció, sokkal egyedibb, mint több, Szegedet megjelenítő betűtípus-prezentáció. Tény az is, hogy kevéssé bíráló.
Ritka lehetőség, hogy „állami” háttérrel valósulhat meg a fiatal generáció ilyen súlyú véleménynyilvánítása. Idővel talán a városi grafikusok is felnőnek ehhez.
Szekeres Nikoletta
Fotók: Benke Boglárka
A kiállítás 2011. március 15-éig látogatható.
További képeink:
