Borbély Szilárd: Húsvét Pinkáék udvarán
Szorgalmasan nézzük a tyúkólat, a szénakazlat, a farakás alját. Oda szokott néhány tyúk tojni. Hogy ne vesszen el tojás, anyám reggel, amikor kiengedi őket, mindegyiket megtojózza. Este keresni kezdjük a tojásokat, ha kevesebb van a fészekben. Ez jó játék, kutatunk a tojások után. A kerítés és a sövény néhány helyen lyukas. Aztán mégis lesz egy fészek, amelyet csak nyáron találunk meg, akkorra már minden tojás megzápult. Tegnap hagymahéjjal festettük, büröklevéllel. A szomszédasszony még szegényebb nálunk. Hétfőn megdöglött egy szép tojója. Napokig sírva járt az udvaron. Húsvét van és még a tyúkja is eldöglik. Isten verje meg, mondja.
Borbély Szilárd
Húsvét Pinkáék udvarán
Ülünk a Pinkáék udvarán. Hatvannyolc lehet, kilencszázhatvannyolc. Tavasz van, süt a nap. Lócákat vittünk ki az udvarra meg székeket. A férfiak röhögnek, de most halkabban, mint a kocsmában szokták. Az apám is itt van, most nem részeg. Sokat veszekedtek a napokban, apám sokat maradt este a kocsmában. Büdös és részeg, amikor éjszaka megjön. Nincs munkája, nincs pénz. Anyám süt kenyeret, a búzát a téesz adja. A zárszámadáson nem papírzacskóban apám csak valami aprót kapott. Anyám sokáig várta. A kocsmába ment. Másnap veszekedtek. Apám református iskolába járt, mert a faluban csak református volt. Anyám egy másik faluban a görögökhöz. Mind a ketten görögök. De apám a zsoltárokat tudja, anyám a rózsafüzért. Este lefekvés előtt a megvetett ágy előtt térdepelve imádkozom. A földes konyhában télen alig várom a végét. Nincs papucsom, a mezítelen talpamat majd odafagy. Most már tavaszodik, az udvaron áll a víz. Az udvar földje kelt tésztára emlékeztet. Virágzik rajta a zöld penész. Nem lehet lelépni a járdáról. Készülünk a Húsvétra. Anyám takarít, mos, vasal, főz és süt. A szokások ereje viszi. Virágvasárnap cicókát tesz a fali tükör fölé. A ficfáról vágtuk. A barkaágak keresztezik egymást. Szorgalmasan nézzük a tyúkólat, a szénakazlat, a farakás alját. Oda szokott néhány tyúk tojni. Hogy ne vesszen el tojás, anyám reggel, amikor kiengedi őket, mindegyiket megtojózza. Este keresni kezdjük a tojásokat, ha kevesebb van a fészekben. Ez jó játék, kutatunk a tojások után. A kerítés és a sövény néhány helyen lyukas. Aztán mégis lesz egy fészek, amelyet csak nyáron találunk meg, akkorra már minden tojás megzápult. Tegnap hagymahéjjal festettük, büröklevéllel. A szomszédasszony még szegényebb nálunk. Hétfőn megdöglött egy szép tojója. Napokig sírva járt az udvaron. Húsvét van és még a tyúkja is eldöglik. Isten verje meg, mondja. Ma végre süt a nap. Anyám már majdnem mosolyog. Minden munkát elvégzett. Mindent kisikált, kimosott, kiszellőztetett. A szekrények hátáról is lemosta a szürke, nyálkás penészt. Forró, lúgos vízzel. A fahamut forralta fel, a víz tetején úszott az ázott pernye. Megfőtt a sonka, a kolbász, a tojás. Megsütötte a kalácsot, font rá keresztet a tetejére. Édes, cukros, tejes tészta. Ma reggelre lecsöpögött a gézbe kötött sárgatúró is. Megengedte, hogy én is kavargassam. Fahéjas illatát szeretem. A kristálycukrot kanállal ettem. Nem vert meg érte. Nevetett. Apám nem volt részeg már néhány napja. A fészerben a bort próbálta feljavítani. A mi szőlőnkből készítette, de már megecetesedett. Üvegdemizsonban van, amelynek a nyaka letört. Egy nagy fadugó van benne, valami fehér ronggyal körbe tekerve. A pászkába bort is kell tenni a csiszolt üvegdugós butéliába. A hímzett terítő már keményítve van. Apám reggel megborotválkozott. Kicsit mérges volt, mert életlen a penge. Az üvegpohár szélén próbálja élezni. Ahogy a kaszát fenik, vagy a borbélyszíjon a borotvakést. De nem lesz élesebb. Felvesszük az ünneplő ruhánkat. A mi falunkban csak egy templom van, amely református. Mi görögök a Pinkáékhoz járunk, egy szobájuk az imaterem. A pap bácsi biciklivel jön két faluval távolabbról. De most a meleg miatt kivitték a lócákat, amelyekre rongypokróc van terítve. A méhek a kalakáncokat járják. Cakkos szélű levelüket figyelem. Énekelnek, nyugalom van. Anyám és apám egymás mellett ül. A fűbe térdeplünk, amikor a pap bácsi körbejár áldozáskor. A férfiak még nem nagyon részegek, de kicsit hangosabban énekelnek: Föl támadt Krisztus halottaiból legyőztehalálával ahalált ésa sírbanlévőknek életetajándékozott… Hosszan, elnyújtva, felszabadultan éneklenek. Az ének monoton ismétlődik. Föltámadt Krisztus…. Kezdődik az ének újra és újra. A sírban lévők pászkáját megáldja a szenteltvíz.
Kapcsolódó:
Nem kegyességi irodalom - interjú a szerzővel a régi IJ-n
