Méltó kezekben Németh László hagyatéka
„A magyarságra – minthogy másra nem is hagyhatom – annyi ellenállással szemben kicsikart műveimet hagyom.” – Németh László kéziratos hagyatékának ünnepélyes átadására került sor a Károlyi Palota Vörös termében.
Méltó kezekben
Németh László hagyatéka

Az eseményen megjelentek az író lányai, Ágnes és Judit – Csilla betegség miatt nem jöhetett el –, a múzeum részéről pedig Cséve Anna irodalomtörténész, és a hagyaték kezelője, Varga Katalin, a kézirattár főosztályvezetője.
Varga Katalint személyes emlékek kötik a Németh László hagyatékhoz, és a dátumok mentén haladva ismertette kapcsolatát az írói örökséggel.
Az anyag 1989-ben került letétbe, amikor még kezdő munkatársként vett részt a múzeum munkájában. Már ezt megelőzően is sok Németh Lászlóra vonatkozó kéziratos anyag állt rendelkezésre, így Kristó Nagy István, Gulyás Pál és Móricz Zsigmond hagyatékaiból.
Kristó Nagy István családi kapcsolat, Gulyás Pál az író legjobb barátja, Móricz pedig az első számú mestere – utóbbiról az átadást kísérő műsorból átélhető bizonyítékot kaptunk.

1998-ban indult a Digitális Irodalmi Akadémia, 1999-ben már Németh Lászlóra esett az egyik választás, ami alkalmat adott arra, hogy a letétből választhassanak. Három lánya, Ágnes, Judit és Csilla jelölték ki közösen az erre szánt anyagot. A letéti szerződésről tudni kell, hogy ezzel az anyag nem jut el a katalogizálásig, csak listázzák, mert bármikor visszakérhetik a letétbe adók. Ami viszont megvételre kerül, az már a múzeumé, illetve a magyar államé.
2011-ben Németh Judit felkereste a múzeumot, két-három alkalommal hozott anyagot, –kamarakiállítást láthattak belőle az ünnepség résztvevői és vendégei a terem bejáratánál – s ekkor érlelődött meg a gondolat, hogy ezt a hatalmas életművet a PIM megkaphassa ajándékba. A hagyaték fejében a múzeum vállalja, hogy évente nyilvános megemlékezést tart az íróról.

A felolvasás után egy 1963-as, Tóbiás Áron készítette interjút vetítettek le, melyben szó esett A kísérletező ember tanulmányainak keletkezéséről, arról, hogy az irodalmat Németh László más foglalkozások mellett – iskolaorvosként, óraadó tanárként, műfordítóként – művelte. Vallomásában szólt a Babits mellől való kitöréséről: nem haragudott a költőre, de egész másképp írt immár függetlenül, saját folyóiratába, a Tanúba. Szó volt a beszélgetésben a Válasz létrehozásáról, a világról való tudnivalók szisztematikus újratanulásának igényéről, az író napirendjéről, mely szerint délelőtt kilenctől tizenegyig dolgozott, délután pedig ügyeket intézett.
A műsor végeztével Judit és Ágnes, valamint a hagyatékot gondozó és átvevő Varga Katalin virágot kaptak, E. Csorba Csilla főigazgató is egy csokorral fejezte ki háláját az örökösök nagylelkű ajándékáért. Németh Judit még elmondta, hogyan nézegette sokszor az otthonában őrzött emlékeket, és jutott arra, hogy mindezt a Petőfi Irodalmi Múzeumnak kell ajándékozni. Az ünnepség pedig megerősítette benne azt az érzést, hogy méltó kezekbe került az írói örökség.
Csanda Mária