Kabán József művészetének fontos szerepe van a kolozsvári irodalmi és művészeti élet megörökítésében. Portréi azt mutatják, hogy nem külső szemlélőként volt jelen ebben a világban.

Nem pusztán vizuális dokumentumok

A másfél éve elhunyt Kabán József életművét eleveníti fel a Kabán József és Jolán címet viselő művészfotó-tárlat a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékházban. A kiállítás megnyitója egybeesett a Romániai Fotóművészet Napjával, mintegy kifejezve azt, hogy a művész egyaránt képviselte a magyar és a román kultúrát.  

Kántor Lajos műkritikus, irodalomtörténész ismertetőjében rámutatott: Kabán művei a professzionalizmus és amatőrizmus jegyeit viselik magukon. Az amatőrizmus szótól itt nem  kell megijedni, mert nem azt jelenti, hogy Kabán nem ismerte volna mestersége minden csínját-bínját. Hosszú időn át egy törvényszéki laboratóriumban dolgozott, ahol az volt a feladata, hogy pontos látleleteket adjon az igazságszolgáltatásban dolgozók kezébe. Persze, ott is szükség volt találékonyságra, de egy idő után nyilván nem elégítette ki ez a fajta mechanikus munka.

„Kabán a fotókat és magát a fényképezőgépet olyan eszköznek tekintette, amellyel meg tudja ismerni a maga körüli világot. Ez a sokféle képeket tartalmazó kiállítás is mutatja, hogy mennyi fele irányult az ő figyelme. Az életmű másfél éve lezárult, tehát ma már egyfajta összképet alkothatunk erről a munkásságról. Elmondható, hogy a legtöbbet és legtehetősebbet az erdélyi és főképpen a kolozsvári irodalmi és művészeti élet tükröztetéséért tudott tenni. Ezek a portrék is bizonyítják, hogy nem külső szemlélőként volt jelen nagyon sok ember munkahelyén vagy lakásában, hanem személyes kapcsolatot tudott teremteni velük. Ezek a munkák nagyon pontos és ugyanakkor a pontosságon túl nagyon lényegi dolgokat elmondó portrék”.

Ahogyan Kabán Józseffel sem találkozhatunk immár, a fényképein megörökített írók, művészek közül sincsenek már sokan közöttünk, ugyanakkor a fotóművésznek köszönhetően hiteles képet őrizhetünk róluk.

A műkritikus a tárlat portréi közül kiemelte a Ruha Istvánt ábrázoló és az Incze Ferencről készült fotót. Utóbbi egyúttal kifejezi azt a festészeti életszemlélet is, amely Incze Ferenc művészetét leginkább jellemzi.

Híven tükrözi Kabán József állandó jelenlétét az irodalmi és művészeti életben az a riportfotó, amelyen Szőcs István és Beke György éppen egymásnak mutatják a pocakjukat. A legkülönbözőbb alkalmakkor, rendezvényeken volt ott és figyelt, majd az ott készült felvételeket a legkülönbözőbb technikákkal továbbfejlesztve hozta létre érdekes kompozíciót. Ilyen Bisztrai Mária fotója is, amely egy színházi pillanatot örökít meg. Hasonlóképp születtek képei a szatmári vagy a  kolozsvári színház előadásairól, például az Egy lócsiszár virágvasárnapja című darabról. Alkotásai nem pusztán dokumentumjellegűek, hanem bizonyos színházi jelenetek összegezései, továbbgondolásai.

A fotóművészet technikájában is állandóan kísérletezett, a felvételeken tovább dolgozott műhelyében. Igen jellemző volt munkásságára a polarizált fotó, a Cseh Gusztávról készített portré is ezzel az eljárással készült.

Kabán életművében szerepelnek kalotaszegi vagy kolozsvári képek is, például a Szent Mihály templom előtt galambot etető férfi fotója, amely Mátyás király szelleméhez keserű humorral közelít.  Nem igazán jellemző rá ez a stílus, jelentősége elsősorban a művészeti, irodalmi múltnak az őrzésében nyilvánul meg – fejtette ki Kántor, akitől megtudhattuk, hogy a Kolozsvár Társaság hamarosan kiadványt jelentet meg Kabán József művészetéről, amely méltóképpen tiszteleg életműve előtt.

A kiállításon a fotóművész özvegyének, Kabán Jolánnak a természetfotóiba is betekintést nyerhettünk.  Albert Júlia színművésznő pedig Reményik Sándor és Áprily Lajos Kolozsvárról szóló verseinek előadásával emelte a tárlatmegnyitó hangulatát.

A kiállítást január 26-ig, hétköznapokon 12 és 17 óra között lehet megtekinteni.

Varga Melinda