Irodalmi Jelen

A KIHALÁS MŰVÉSZETE – Szálinger Balázs, Végh Attila és Prágai Tamás versei

2012. március. 08. - 13:09

a hazugság talaján mintha kinőne
valami mesékben leveledző tölgyfa,
lombja alatt mintha minden másképp volna,
árnyak közelítnek, szeretettel látnak,
kérnek, azért mégis nevezd ezt hazádnak
(Végh Attila)

A KIHALÁS MŰVÉSZETE

SZÁLINGER BALÁZS, VÉGH ATTILA, PRÁGAI TAMÁS VERSEI

SZÁLINGER BALÁZS

A vég napján, Világos mezején

Lent, a síkon egy vesztes hadsereg
Nézett szembe a megvert győztesekkel.
A sík fölött hamar tűnékeny álmok
S a faszba kívánt erkölcsi fölény.
A vég napján, Világos mezején.

Látta rajtam, hogy letettem a fegyvert,
S észrevette, hogy már kóstolgatok
Egy másik harcmezőt, amely még
Játszótérnek tűnt, de már: fölmerült.
Csip-csupp nővérke hip-hopp, odaült.

Azért mégis csak férfiak vagyunk,
Oroszlánok és fegyverforgatók,
Tehát nem szégyen, ha olykor kivérzünk,
Tompák leszünk, vének és piszkosak.
S egy legyőzöttnél nincs férfiasabb.

Pajzán volt, és pajzánságra riadtam,
Görbe volt, és felém görbült egészen,
Édes nyálú, szeles és illanékony,
Mint egy márciusi forradalom.
Augusztusban, mert én úgy akarom.

S ahol egy napon emlékművem áll majd
Világosnál, s zokogni odajárnak:
Nem is tudják, hogy egy nővérke szállt le
Halottaimhoz, s őket fölemelte
A beállt vég után, már aznap este,

S elmondta, hogy semmit sem ér egy ország.

VÉGH ATTILA

A kihalás művészete

A Kékes tévében haldoklott Cibulsky,
na, tüdőlövéssel valahogy így múlsz ki,
bár erre nincs esély a béketáborban,
csak megáll a szíved, tüdőd fémest horkan,
és éppen ott áll meg, ahol majd az eszed,
ha az Ibusznál a húsz dollárt kiveszed,
Bécsbe mész apádhoz, ki egykor disszidált
(visszavárja most is a börtön és a párt),
stírölöd, hogy élnek ottan az istenek,
aztán visszakullogsz, eltékozolt gyerek,
narancs, Suchard csoki, talán egy Minolta,
vissza a Kékeshez, hát a franc gondolta,
hogy egyszer majd mi is istenek lehetünk,
hogy narancs, Suchard és Minolta jár nekünk,
s a szobában majd a színtenger kiárad:
Sonyból (nem hajóablakból) a tájat
látjuk majd, ahogy van, azért, hogy ne fájjon
az esti szürkület. Híradó. Elzárom.
Kihűlő évszázad pattog, felszikrázik,
kétszáz méter kellett, eljusson a házig,
persze nem sikerült, hátba lőtték szegényt,
kihalt a filmből az utolsó tiszta lény,
barlanghasonlatba már nem futhatsz vissza,
hisz láttad a fényt, te utolsó statiszta,
dőlt a tüdősebből, csak ömlött a földre,
s a hazugság talaján mintha kinőne
valami mesékben leveledző tölgyfa,
lombja alatt mintha minden másképp volna,
árnyak közelítnek, szeretettel látnak,
kérnek, azért mégis nevezd ezt hazádnak,
kapcsold be a tévét, integetnek onnan,
érezd jól magad a csak-terád-szabottban,
nem tudom, élek-e, vagy mesehős vagyok,
a hitről mesélek, ami épp elhagyott,
segíthetne talán az ars moriandi,
na végre, mindjárt jön a Gianni Morandi.

PRÁGAI TAMÁS

A nemzet költője

(Újabb jegyzetlap Az eposzköltő szökőnapjai című ciklusból)

               „Budenzhez. Igazi vasfejű székely a Bálint:
                Nem arra megy, amerre Hunfalvy Pál int.”
                Arany János: Akadémiai papírszeletek II.

akadémiai secretarius Johannes Arany
megyen akadémiai palota-lakásból kifelé
gyalogszerrel fiakkert rövid avagy
hosszú távon bérelni egyaránt átall
rövid séta Hippocrates doktor szerint
belső bajokra legjobb medikátum
valamint gondolatok kitűnő serkentője
Lánchídra rálátván köhent megtorpan
valami szorít mellkastájon házfalnak
támaszkodik „az a rossz ér”
hát megett női sutyorgás megint fölismernek
tovább Akadémia utcán Lánchíd felé
„lám, lám, főszekretárius úr” „lám, lám,
főkönyvtárnok úr” Paulus Hunfalvy alias
Hunsdorfer az „égető” a dokumentinkvizitor
megyen út szerént végigfelé
„gratulálok kis versezetéhez főszekretárius úr”
leeresztett sisak-arc páncélos vitéz arc
„lám, lám, főkönyvtárnok uram” szünet csönd
csönd nehezen kivárt hidegen tartó csönd
„ tehát olvasgat is szabad idejében?”
sisak arc megől franciatőr tekintet
„hogyne secretarius uram mit csak érdemes”
majd még belém karol riadt aranyjánosi
bajusz-arc ha másért nem eladtomat
higgyék csönd csönd a szívben gonosz ér
görcsöl nem meri megtenni ötven lépés
akadémiai porta-bejáróig portás Teddeli
dupla akadémiai porta-ajtót kitár csönd
csönd hideg „parancsoljanak az uramék”
portás Teddeli hajol vajon melyikünknek?
„Önnek üzenetem lesz” Hunfalvy leinti
gavalléros mozdulat „majd! majd!”
akadémiai lépcsőforduló terem hall terem
„szomorú szívvel hallottam lemondását
főszekretárius uramnak” elnyelt félmondat
aranyjánosi bajusz-arc mosolyerőltetés
Hunfalvy mosoly alól erővel:
„ámbátor bánom szívből bökversével lándzsát
erős barátunk Budencz ellenében
tudománytalan Vámbéry éppen csak afféle
Szentkatolnai mellett tördel”
vasalt kaméleonarc szemforgatás
mosolyfény feledhetetlen szakáll
„no de tán túlozza tekintélyemet”
hallgatástorony csendtorlasz
bent fojtott kérdés mint már annyiszor
hogy kaphattál kegyelmet ötvenben?
„a legjobbakat főszekretárius úr”
„alászolgája méltóságos úr”
„ugyan ugyan főszekretárius úr
inkább csak Pál barátom szívem szerint
óhajtom” üres márvány forduló hideg
csend hideg hideg főtitkári szobában
Kelemen másoló abárolt szalonnát
bicskaéllel vékony szeletekre hozzá
hajma paprika kenyérkockák
tessék-lássék feláll „maradjon Kelemen”
fokhagymás abárolt szalonna szag
„nem tudja, Hunfalvy... hogyan lett
hatvanhétben főrend?” mozduló félváll
„ahogyan mindenki főtitkár uram”
Kelemen jegyzetpapírral töröl asztallapot
minden kimenő másodpéldányban
irattárba betekintés végett bejövő
szintúgy irattárba dokumentálhatóság
végett Kelemen másoló főbb pontokról
jegyzeteket irkapapírra önszorgalmúlag is
akármi történjék rág és macskakapar
ezzel az írással másoló hogyan lett?!
bőrkárpit íróasztalokon jegyzetek feliratok
tervezetek beadványok megglosszázott
szavait kiforgatva másolatban orra alá is
illetékes személyek által „kinek jegyzetelget
mindig Kelemen?” „maga magamnak
feledékenységem ellenében”
kandalló parazsáról fidibuszt lobbant
másolathamu kurtapipa áporodott
kapadohány ajtó hát megett végre bezárul ---
főtitkárcsend tablókép szekreter
A nemzet költője romantik félprofil
ablakcsücsök üres néptelen utca

huszonhárom éve halott vagy
azóta néptelen a március
lábnyomaid kihűltek Nyéken
utcán ődöngésed ellipszisei nem görögnek
naptárlapjaink közül kihulltál
a romlás ellen nincs eleven szavad
haló porodban irodaférgek motoznak
aktakukacok könyvmolyok poratkák
rámázott emléked megmásszák nyállal
rámázott arcod gyászkeretben vonaglik
lehullott rólad március ruhája
szavaidból sólymaink röpte kihullott
hulló toll a kerecseny szárnysuhogása
hős hulla dödögj koporsó végzeted ellen
hallom követőid kalapácsát halló halló
koporsód szögelik hagyományod mérik
latolják üvegezik cetlizik bútorozzák
bevonnak foncsorozással bemúzeumoznak
de zászlós kacagányos nyargadozását
Árpádnak emléki beszédben sem idézik
sem a kart sem a fegyvert melyet dicsőn emelt
sem a tettet mitől alélt félszeg nyugat kelet
melytől Európa Ázsia vonaglott
sírodban hallgatás rád nem havaz?
vagy gyámoltalan vagy rikoltani gyenge
méteres hó alól? hol van a tollad?
hol a pengő cimbalom hexameter?
bátor erőnk fogytán poéta velőd meg
hogy nem rendül Szózatunk költője Mihály?!