SPEKTRUM - színtelen, seszínű, viaszfehér, fekete - KORÁNYI MÁTYÁS versciklusa (2)

vigyázz a szavakkal, mert megtalálnak.
rád törik az ajtót. felhajtott gallérú, hosszú,
fekete bőrkabátban, egyen napszemüvegben,
fekete kalapban. fekete nadrágszárak és fekete
vascipők. döngő, nagy, nehéz léptekkel jönnek.

SPEKTRUM

KORÁNYI MÁTYÁS VERSCIKLUSA (2)

színtelen

Átlátszó minden, mint a tiszta víz.
Táncoló buborék a szellemem.
Levegő-sátrába visszaszív
a horizont, vibrál és eleven,
remegő kocsonya-szerelem petéket rak.

Ez egy ilyen, színtelen etap.
Törékeny üveglap-sivatag.
Olvadnak számban a cukorszavak.
Kristálygolyó mind a két szemem.
Sosem nyugszik: delel a Nap.

seszínű

Robajlik ez az iszonyú semmi,
seszínűn, némán robajlik, némán
meghasad, kikezd, szétszakít,
félből fél és újra fél és újra és újra

                         semmi semmi van bennem
                         csak a van van hitemben
                         semmi semmi csak a van
                         vagyokból van az alany

Nem marad, nem marad - s ezt is csak hajtogat,
hajtás mentén tépi szét,
seszínűen újra tép.
Van a nincs, de nincs a van.
Félből fél és újra fél és újra

                         ha a semmi nem lenne
                         csak a lenni létezne
                         nem lenne más csak a van.
                         kötélben van a nyakam.

Mit tép, hogyha nincs a van?
Nem mondhatom, nincs szavam.
Így a semmi s így a fél,
seszínű és nem beszél,
van. Csak van a semmi.

viaszfehér

viaszkézzel formáltalak
karcsú láng az asszonyalak
lassan kezdtek felolvadni
fénylő fehér ujjaim
fénylő fehér ujjaim

meglágyultam meghajoltam
szolgaléptű fiúd voltam
elpotyogtak viaszcseppek
fehér körök mindenütt
fehér körök mindenütt

szép szőnyegre kanapéra
nem téma az anathéma
csonkig égnek akik élnek
pislákol és imbolyog
pislákol és imbolyog

kád szélére konyhakőre
pőrén illatozik bőre
viasz folyik asztallapra
megnyikkannak lábai
megnyikkannak lábai

lobban pirul szelíd arca
lánghajába lehelt hajsza
egybefolyva szeretkezünk
forró puha viasz vagy
forró puha viasz vagy

fekete

néz rám a gyűlölet a szerelemből. feketén.
hogy kicsoda pom-pom? ó, most fedezem
föl újra. hol ilyen, hol olyan. furcsa.
harmincnyolc évem nem szelelt el.
vigyázz, ha egyszer megszeretlek.

vigyázz, ha kezedet megfogom.
nem vagyok szerető, sem rokon.
üres térben állsz. mondd, mitől félsz?
tőlünk? fúj a szél. a félelem fekete.

mint a szembogár. üres égnek hazudott kutak.
nem zuhanunk, mi itt élünk, fekete csöndben.
minden sivatag megtisztulás. minden magány
madárba szorult erdő. ne verdess.
figyelj a szavakra, majd megtalálnak.

vigyázz a szavakkal, mert megtalálnak.
rád törik az ajtót. felhajtott gallérú, hosszú,
fekete bőrkabátban, egyen napszemüvegben,
fekete kalapban. fekete nadrágszárak és fekete
vascipők. döngő, nagy, nehéz léptekkel jönnek.

megsimogatnak. hónod alá nyúlnak és visznek.
járó motorral vár a fekete kocsi.
ilyenek ezek a szavak. a feketék.
néz rám a szerelem a gyűlöletből.

A versekhez Korányi Gábor festményeit társítottuk.