VÉGÉRVÉNNYEL – Tóth Kinga költői estje a TAT Galériában – videofelvétel

Ha valaki ennyire közel enged magához, az már olyan, mintha bennem akarna (próbálna? szeretne?) feléledni. Mintha megadná, meg merné adni magát a végveszélynek, hiszen rám bízta mindenét – Tóth Kinga költői estjének videofelvétele.

VÉGÉRVÉNNYEL

TÓTH KINGA ESTJE A TAT GALÉRIÁBAN

2012. március 7.

Sokan voltunk. Valóban sokan. Tóth Kinga estjén is (az ágy végében) március hetedikén a TAT Galériában – miként február elsején is, Zalán Tibor Nap-szilánkok című műsorán.

Mondják: "egy tűt is alig lehetett leejteni". Itt meg tűvel volt tele a padló, a levegő. Akárhol ültünk, megszúrt, akárhogy fogtuk is vissza a lélegzetünket, végigkarcolta a torkunk, a tüdőnk. Pedig csak hangok áramoltak, fények imbolyogtak – vagy vakítottak hidegen. Versek, zenefutamok, kántáló ének, lüktető mozdulatok, a táncban mindig összezáruló és újra meg újra kinyíló test. Beszéd nyelv nélkül és nyelv beszéd nélkül, költészet szavakkal és néma gesztusokkal, végeérhetetlenül, mégis csomókra bontva. Csomókra a garatban.

Ez itt már nem beszámoló, hanem emlék. Egy este emléke, egy előadásé, ami – felidézvén – ma is ugyanúgy karmolja a bőröm, mint a szememet. Mégis vissza-vissza kéretőzöm ebbe a fájdalomba. Pedig semmi sincs, emlékben sem, s nem volt akkor sem, ott, a TAT két szobájában, ami feloldotta volna a gyötrelmeket, megkönnyítette volna az elviselésük, vagy legalább elodázta volna a szenvedést. Ha csak az nem, hogy a részese lehettem. Ha csak ez nem adott valami megnyugvást, ha a békével adós maradt is. A részvétel. Nem a részvét.

Ha valaki ennyire közel enged magához, az már olyan, mintha bennem akarna (próbálna? szeretne?) feléledni. Mintha megadná, meg merné adni magát a végveszélynek, hiszen rám bízta mindenét. S ha elfogadtam, már nem tudható, ki táplál kit, ki élteti a másikát. Az alkotás így már szimbiózis. Nem együtt.járás, hanem együtt-lét. Mióta Istent elvesztettük, a kultúránkat már csak ez a bizonyosság élteti. Végérvénnyel.

A videofelvétel megtekintéséhez kattintson a fenti fotóra

Végérvénnyel –

– bezár a TAT Galéria. Így tudni. A helyén kereskedelmi egység nyílik, talán valami áruda. A fiatal művészek, az előadók és a diskurzusra mindenkor kész közönség  majd keres, s nyilván talál is másik zugot magának. Ahol folytathatja a megkezdett, igényelt s véget nem érő párbeszédet. Az alkotók és a magukat mindig újra alkotó befogadók tudják: jobban egymásra vagyunk utalva ebben az együttlétben, mint a sebesült és a szamaritánus. Hiszen: "tagjai vagyunk egymásnak"* - ha van elrendelés, ez az. Mindegy, ma minek nevezzük. Talán, ha költészetnek...

(M.E.)

*Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

(Pál levele az efezusiaknak, Ef 4.25)

PS. A Verstörténés-estek sorozata folytatódik. Hol s mikor? – keressük a megoldást, s kellő időben tájékoztatni fogjuk róla a Kedves Olvasókat.