A felejtésen túl
már semmi emberi.
A kevés limlomot
az eső elveri.
(Szauer Ágoston)

 

 

A FELEJTÉSEN TÚL

PETŐCZ ANDRÁS, SZAUER ÁGOSTON ÉS SZENTI ERNŐ VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

 

 

PETŐCZ ANDRÁS
VISSZATÉR A MÚLT

Valahonnan mélyről jön fel a múlt,
a múlt, ami voltam.
Jön felém, és én
itt fekszem, holtan.

Valahonnan távolról üzennek ők,
ők, akik nincsenek már.
Integetnek, és kiabálnak,
de megkötöz a halál.

Ki voltam, és mivé lettem?
Egyetlen perc az egész –
Valami elsuhant felettem.

Döbbenten nézem, hogy közelednek,
mindazok, akik én voltam itt.
S látom, hogy a testem egyre csak lapít.

 

A SZOMORÚSÁG PUSZTULÁSA

Azt mondják, kevesen tudják,
mi is a Boldogság.
Nos, én sem tudhatom.

Csak azt látom, hogy azok,
akik nem én vagyok, azok
mind-mind boldogok körülöttem.

Talán csak a múlt, ami néha-néha
kicsinke boldogság-felhővel ugyan,
de megérinti az arcomat.

Talán csak a múlt, ami néha-néha
még elűzi belőlem a rosszkedvemet.

Majd ha a Bárány!

Ha a Bárány elsikoltja magát,
akkor elmúlik minden.

A szomorúság is meghal,
mindenekkel.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZAUER ÁGOSTON
HATÁR

A felejtésen túl
már semmi emberi.
A kevés limlomot
az eső elveri.

A váll íve mögött
az allé oldalán
néhány torzó marad
és árnyak. Fák talán.

 

HOSSZABBÍTÁS

A ruhákat tovább hordva
folytathatnánk, aki elment,
felépítve azt az embert,
tárgyait kitéve sorba.

Megtévesztő sziluettként
magunknak köszön az árnyék,
a gallérja épp úgy áll még…

Marad, ami eddig elfért.
Órák, illatok és falak
kicsit megnyúlni látszanak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

SZENTI ERNŐ
AZ ELSŐ KOCKADOBÁS

Korban hozzáillő árnyékot
választott a déli napfény.
Most sem az, aki döbbent hallgatásával
emlékezetessé tette a csöndet.
A sötétben is formálhatót alakíthatod úgy is,
hogy egybeesik az élet és a halál haladási iránya.
Például a nyári zápor
alkalmas az égbolt megszólaltatására.
A lapulevél, de a fűszál is, évszázadok
óta a szokott módon múlatja idejét.
Most is az, aki a külső és a belső
lélek közti különbséggel díszítette álmát.
A szó jól szerepelt,
kitett magáért a mondat,
a vers remekelt.
Mondd, minek neked ennyi bedarált semmi

 

ELVAKART SEB

Emlékátjáró,
vízzel kereskedő tenger,
tűzzel játszó villám.
Várd meg, míg az álom
és a valóság befejezi az érdekegyeztetést!
Most sem az, aki szólt:
Eddigi életem a haza tartalomjegyzéke.
Minden úgy történt, miként mondta:
visszafoglalta a jövő a múltat.
Gomblyukkártya, száraz jég, szeplős pillanat.
Mosoly mögött fekete humor.
Szerencsés szabadesés.
Kétnaposra tervezett csöndcsere.
Jól látom? A gondolat az igazság,
az érzés a temetetlen emlékek felé tart.
Mondod, nincs hozzá fogható.
Ha nincs, akkor csinálj,
vagy ahonnan tudsz, szerezz!

 

 

A versekhez Szenti Ernő grafikáit társítottuk.