NYITOTT FOGSÁG – Freund Éva versei
fényt sírok könny gyűlik félig élelem
szárny hasad belőlem élet-falevél
egy szárny hasal bennem s amíg érlelem
csak lapul csatakos csapkodni fél
NYITOTT FOGSÁG
FREUND ÉVA VERSEI
(csak zárt térben tör ránk a repülhetnék)
ébredés
romlott hús-szerű az ég
bomlanak a reggelek
ködlámpákban az emberek
még felderengenek
fákban az érverés kevés
trombózis-gyöngy szerte fenn
csak térnyerés ha szenvedek
nincs tévedés nincs baj velem
önfertőzés
fényt sírok könny gyűlik félig élelem
szárny hasad belőlem élet-falevél
egy szárny hasal bennem s amíg érlelem
csak lapul csatakos csapkodni fél
fényt sírsz félig könnyed egészen a vérem
benned tűz az ég és termék csillan, pernye
legfőbb ellenségem fogad, becsalogat
támadóm arcában magam felismerem
ő sír, enyhén szólva szólított magához
fertőzött tűivel szurkál az érzelem
nyitott fogság
szabadon foglak
elviszlek az éterembe
jó lakat-lak
a szellemnek
meztelen az arcom nincsen rajta hús
álruhám az idő lábtörlőm a múlt
koponyám az élet megiszom levét
facsarom a csontom, költözöm beléd
sétatél
naplemente fényű utcalámpa kerget
egereket ereszt rám a hiány rágni
rámcsodálkozás füstölög hogy menjek
s mintha minden lépés tanítana járni
ha keresztbe tesznek fagyott szalmaszálak
megfonom belőlük mirelit kalapom
üresben vagyok én év nélküli járat
hó alatti váltós szégyenlős kamion
halmaz-állapot
őszi levelek bevérzett fényerek
elsiklok inkább a részletek felett
riaszt a fény
tomboló erőkből gyúrnak ragasztanak
romboló erőkhöz súlyok tapasztanak
riaszt a fény
lehet hogy félrevezetem magam
töménynek tűnik ami súlytalan
riaszt a fény
műsoron
tartom a frontot a csend-árbocot fejemből hangyák ömlenek
őrület karmol, szenvedély-romból vérbő legyek döngenek
eláraszt az áram, áradás van az ártatlanság ma élő adás
ártalmas nézni korhatáron innen ha azon túl minden számadás
a műsorszünet csak kórtünet, öklendezik a rémület
magam kihányom elveszni vágyom ma elveszek hagyd elveszek
vagy vetess el kérlek túl sötét a méhed földanya félek rettegek
sóhaj
a viaszos visszfény égitesttelen
egeken földeken tompa magányom
tűzzel locsolj fel most már múljon el
hordalék fedte ájulásom
szemérmetlenül elfedem magam
nesztelen hagyom hogy folyjon a zaj
amíg lassul a vérem a lázam apad
ingyen szégyen a jaj
részlet
benned furcsa tüzek égtek visszariadtam
én eddig kicsi lánggal itattam át a hússzövetem
bőrruhát próbáltam újra hiába
csak a vérem meztelen
amióta nyíltan csak hazudni tudok
okahagyottá vált a végzet, részeg ésszel
rész-egészekbe fulladok
szellem-anya-g
földanya könnye a vér ami kering benned
a föld öklendezett ki téged, nem bírt el
főztek amíg tudatod nyers maradt
az érzelem félig zárt blende
belőle fényszálak növekednek
az önműködő idegenbe
