MEZTELEN HEGEDŰHANG

Simándi Ágnes versei

aki írja a verset
kottát másol
a lét túloldaláról

MEZTELEN HEGEDŰHANG

SIMÁNDI ÁGNES VERSEI

fontolgatások

mintha mindig késnék
megzavar egy mosoly
a szorítás ott
legbelül

hiszen tudod ismered
te is e furcsa játékokat
mikor a lélek nem akar

egyetlen szóra áldozza
rövidke életét

*

szószövetek maradnak
időkoporsóba zárt
dadogások
arról a világról
mely önmagában
tárulkozó lét

*

szórácsaim közé rejtelek

szabad madárt –
éjszakámból hajnalba
fordulsz és ragyogsz

akár a galaktikus rend
legszebb csillaga

ki magad szeretni
nem mered

*

jóvátehetetlen idők:
sivataggá árvul
a lélek ha merni
nem akar

a hang a szívben
keletkezik

gyorspostát
okostelefont
nem ismer
kívül ha eső ver
a fátyol nem takar
és sebesednek
a fellelt szavak

nem akarom
ezt a táncot
nem ismerem
ezt a zenét

*

kapukkal álmodik
a vágy:

elszánás kell
kenyéren
és vízen

talán évekig
így marad

és még akkor se
biztos

január

meztelen hegedűhang
arcod hótakarója
olvad
a labirintusban
eltévedt angyalok
zihálnak
hol hagytuk
azt a reggelt
a teremtés első napját
mikor még se nap
se hold
csak a csend
Isten karjában
a fészek

aki írja a verset

aki írja a verset
kottát másol
a lét túloldaláról
görgeti át a csapágy
fontosabbik részéből
a szót ügyetlenül
mintha a folyót
ár ellen lehetne
mozdítani
s felhangolni
a motorzúgás monoton
csapkodó ütemét

H. B.

Hamvas Béla vagyok
mondta a könyvespolc
és az ágy közti térben

a zajban is kisimulhat
a ránc: a befelé
szűkülő folyosón
elmerül a külső

sötétség – egyetlen
szó elég a változáshoz

ha kész a mű

A versekhez a szerző fotóiból készült montázst társítottunk.