KÖTÖTT, TÖRÖTT

Jónás Tamás versei

Kis hetek után nagy csütör
tök. Életes világ. Elbokor.
Elvirág. Ki tudja, mért ilyen nehéz,
épp annak, aki néz: lelni rád.

KÖTÖTT, TÖRÖTT

JÓNÁS TAMÁS VERSEI

MESTEREK NÉGY SORBAN

Milyen az élet a végeken? Luxus-e már a kényelem?
Akad-e még öröm, mani. Van-e mit félrehallani?
Lehet-e ünnep, lepetés. Használt-e a megöntözés?
Istenadta nép, akad? Akasszátok-e föl magad!

ELHULL A VIRÁG

Minden erdőben sír egy fa.
Felesleges, hogy híres va
gy. Illendő lenne nagy néha,
maradni élő vagy néma.
Csokornyakkendő, sík tükör.
Kis hetek után nagy csütör
tök. Életes világ. Elbokor.
Elvirág. Ki tudja, mért ilyen nehéz,
épp annak, aki néz: lelni rád.

KÖTÖTT, TÖRÖTT

Nem lélegzik. Öreg szövet.
Van, hogy néz. Van, akit szeret.
Lassanként kirabolja gye-
Rekkori álmát.

Nem szép. Szédül. Előkelő.
Rémálmos. Csaholó erő,
Istent, ördögöt elfedő,
nincs neki. Elkép-

Ed, mint kisgyerek: áll a nők
szépségében. A pokla nő.
Felnőtt férfi, idézhető.
Unja az anyját.

LEOSZTÁS

Nem vagyok hű. Használ a bűn. Tudat
keresgéli bennem a torz hajlamokat.
Amilyen szép álmok növesztik hajam,
olyan csúnya valóság fosztogat.
Majd ülök sápadtan, szemben a Nappal,
öregen, csúnyán, negyven évesen.
Már nem jelent, nem kéreget a hajnal
semmit. Átlátok, jót látok mindenen.
Írnoka a csatangoló szellemnek, lassan
elfogadom, hogy ének és lélek csupán
mentés és mentegetőzés. Halott vagyok.
Egy. És összetéveszthetően ragyog
bennem mások jósága. Oszt elhallgatok.

A versekhez Süveges Rita festményeit társítottuk.