vomitus vobiscum
csupa fül a szobám
már csak huszonnyolc
huszonhét lépcsőfok
a költőknél ilyenkor kezdődik
a költési időszak

 

 

AZ ÖREG WERT HERR TŰNŐDÉSEI

DEBRECZENY GYÖRGY VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

égszakítás, földindítás

égszakítás földindítás
és gyógyszertől ver lassabban a szív
a lélek turbánjai fennakadnak
a lélek turbinalapátjain
mit remélsz
mit remélsz
tíz példányban
kinyomtatnak a világ hatalmas plotterén

kívánok kegyelemteljes
kegyetlenséget
a holdad vagyok virradat után
legendák és semmiségek tettetett temetője
ivóhelyére tartó
költő és műordító
csöngetsz a harmadik napon
de én még nem akarom

az ajtófélfa megöregedett
mindig nyiss ajtót ha kopogtat
a vers
hogyléted felől akar érdeklődni
amikor a sírás kerülget
a sírásó
műfogsora van és annyira jó
hogy el is felejti beragasztani

jaj istenem
az óriásplakátot
ki felejtette el
kiragasztani

 

 

Nagy Sárga Ház, Kis Sárga Ház*

1. Nagy Sárga Ház

Elme-elhagyatottság
és gyógyintézet-végzet.
Nagy sárga kezdet.
A sárga Nagy Ház sárgasága.

Amikor találkozik a megismerő elme,
a beteg elme és a kelme.
Keveri a kását a filozófia fejedelme,
karácsonyfára díszeket aggat.

Csakhogy tavasz van. Vagy lehetne.
A kontraanyát meglazítjuk,
hogy ne kotyogjon az elme.
Nagy, országos sárga kotyogás.

A bicikliről leesik a lánc,
a falról lemállik a festék.
Most üres a padlás,
a halottat már elvitték.

A kandalló előtt fa, mintha még élne
és dolgozna itt valaki,
mintha a tűz is égne
az üres főorvosi szobában,

hol lógott már kötélhurok.
De most az épület halott.
Rácsos ablakon át a parkra látni,
de nincs parkséta-engedély,

egy kávéért bokorban szeretkezés.
Szüzesség, bölcsesség és szeretkezés.
Hasonlít a felszín és hasonüt a mély.
Fogaskerék-párok fogamzása.

Alkatrészhez alkatrész simul.
A felemelt vasszék lesújt.
Erre vonult be a Vörös hadsereg,
de mostanában a völgy hűvös.

Te nem vagy bűnös.
Tetted, amit lehet.
Az életünk Nagy Sárga Ház,
és most valahogy holt, üres.

 

2. Kis Sárga Ház
(Cs. É. szavai)

Nagy sárga ház, kápolna, faház.
Kis sárga ház.
Előtte ott ül mami, és vár,
én jövök haza a dombon, észrevesz ,
és fogatlan drága szájával
messziről mosolyog
gyerekkora – gyerekkorunk.

Szülőházam...,
előtte kis kert volt,
a papám büszkesége.
Ó, azok a paradicsomok...

Angi néni ablaka az ott...

Egészen elszorult a szívem mostan,
köszönöm is neked a szépeket.
A képeket.
Elvesztek a hozzászólások
és meglettek,
a többit is megnézem majd ha lehet.

Szombaton azért nem mentem oda...
ezért nem mentem oda...
Az az én szülőházam,
szülőhazám,
engem ott ne vezetgessen senki idegen
mint idegent!

 

*A Bolondok Haza (Nyéki úti épület, Bp. II. Nyéki út 10. - Volt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet., 2010. november 26.-  28.) c. rendezvény kapcsán történt idegenvezetés és az épületekről (általam) készített fényképsorozat ürügyén.

 

 

árnyalak 72 lépcsőfokon

felfelé hosszú még az út
öreg versek megfiatalodnak
jöjjön elő az ő országuk
az öreg wert herr tűnődései a szerelemről
a lépcsőház  jól ismer engem
a temetésre kényelmes ruhát veszek fel

*

három versláb lépeget
a negyedik hova megy?
nincsen rajtuk harisnya
nem húzott a barisnya
kondenzcsíkot az égen
ébren voltam az éjjel

*

pásztorfütty botfurulya
ez valami imaginárius ima?
a tárgyak értékstruktúrája
felmászott a gránátalmafára
kondenzvízben kialudt kondenzcsikk
épp most tesztel egy tesztcsík

*

tizenkilencedik lépcsőfok
és még van hátra sok
mindig legyen nálad pálesz
és ha elbúcsúzunk: pá lesz
de ahhoz előbb találkoznunk kell
az ember esztétikai fogalmakat cipel

*

néha meg-megállnunk a lépcsőfordulóban
lerakjuk a szatyrot kifújjuk magunkat
a csodás és a valóságos
kétpofára eszi a fánkot
a valóságos és a lehetséges
fánkot enni tehetséges

*

ma a hold tányérjáról vacsorázunk
fehér szirmokkal szórjuk tele
az utcát a lépcsőházat és a tányért
a vacsorám volt ma a hold
és tele volt
és tele volt

*

félúton megpihenhetünk
ó mondd mester ki a tanítvány
mondd tanítvány ki itt a mester
ki fújtat lépcsőfordulóban
holdtól megvilágosodva
nem a fal mellett osonva

*

vomitus vobiscum
csupa fül a szobám
már csak huszonnyolc
huszonhét lépcsőfok
a költőknél ilyenkor kezdődik
a költési időszak

*

az ember lábán esztétikus cipellő
és a zoknijának is van családja
itt mindenki rokon
egy termékcsaládba tartozunk
és hogyha a hajunk lángra kap
kezdjük el oltani azonnal

*

a horgászat és a nézőponty
no meg az idősík is horogra akadt
továbbá a szerzőnek
a műhöz és a valódihoz
meg a szerzéshez fűződő iszonya

fárasztás után a nézőpontyot kiemeljük

*

fiatal versek megöregednek
mint kondenzcsíkok az égen
fehér szirmokkal szórjuk tele
a lépcsőfordulókat ahol meg-megállunk
kérdezem európa nagyjait
milyen lesz halálpaprikásunk

*

a lépcsőházban összetartozunk
egy termékcsaládhoz tartozunk
mondom és mutatom
a lé határozza meg a tudatot
most jön a hetvenkettedik nagy emlékezés
árnyalak megáldalak

 

 

a vers hatósugarában

és elszállítják a garázs elől
a tilosban parkoló őszi faleveleket
kolosszális sebességű porszemek
rombolják szét a falevélhajót
a nagy falevéltömegek
mellett elhaladó fénysugár elhajlik
pályasíkjai az idő függvényében elfordulnak
annál jobban minél közelebb
vannak a falevélhez
és az okozat korábban kel fel mint az ok
aranyágon aranyat lel
de hol van a versben a vers?

ablakpárkány elé kihúzott hegedűhúrokon
hegesedik s játssza az őszi szonátát
szép az ívelt gally jól elkaptad
a náthát s az egyetlen pillanatot
sima közlés a hepehupás
barna erdei talajon
vagy csak egyszerűen hullámvölgyes
a tölgyes?
és mi volt előbb?
a hegedűhúr vagy az ok?
a tokozat vagy a tok?
és hová lett a versből a vers?

lehetne a vers
parkban parkoló falevél
áteresz zsilip hegyes csőszbot
ingyenes parkolóórája a mindenségnek
falevél átrakó állomás
aranyalma piros ág
pengető a heges hegedűhúrok pengetésihez
aztán lehetne őszi koszorú
széchenyi istván homlokára
a krisztinai templom oldalában
mert mi lehet szebb a verssel
együtt ébredés vagy a verssel elalvás?

a versben az a jó hogy
az emberre mindig ragad valami
és nemcsak amit a szappan levisz
magasba irányul a tekintet
őszi erdőn vagy garázs előtt
a gyenge visszhangot felerősítik a hegyek
cipőnk talpára ragadhat egypár falevél
és nem járnak a fejemben vasvázak
vasszerkezetek sem vasvázában vasvirág
sem a vers mélyén fortyogó
termonukleáris dáridó
ilyesmire nem gondolok én

mert a vers mikor megszületik
kilövell megölel
kínlódik lassan elhagy
hiányát megszüli
néha még visszatér a levelek közé
ősszel vörösen sárgán
holt félhold alá de aztán megtelik
élettel véglettel bolygók közti képlettel

a nagy tömegek közelében
a vers lassabban folyik
de minél közelebb van a naphoz
körötte annál inkább elhajlik a fény
a nap körül keringő versek pályasíkjai
a pályamester által kiszámíthatóak
de vigyázat!
mert kiszámíthatatlan ma a vers

vigyázat!
ez a vers áramszedőjének szerelésére
kijelölt terület
a vers hatósugarában
tartózkodni vagy nem tartózkodni
veszélyes
vigyázat mert a vers
őrkutya által vélelmezett terület

a versemelő asztal alatt munkát végezni
vagy azt kitámasztani tilos!
a vers a múzeum tulajdona
a versre felmászni vagy azt megrongálni
hatósági eljárást vonszolhat maga után
figyelem! figyelem!
a tilosban parkoló verseket
a hátuljáróság elszállíttatja

kupacba gyűjti elszállíttatott verseit a szél

 

 

A versekhez Fe Lugossy László képeit társitottuk.