HELYSZÍNI

Zorkóczy Zenóbia Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni című, több kolozsvári iskolában és a Bulgakov Kávézó irodalmi szalonjában bemutatott darabja révén kortárs irodalmi alkotásokba is betekinthettek a gyerekek.

Mese legyen a talpán

Zorkóczy Zenóbia Rosszcsont Zénó jó szeretne lenni című előadása minimalista díszlettel, a gyerekek fantáziavilágára hagyatkozva, egyedi színészi játékkal fogalmazza meg a felnőtt-gyerek kapcsolat ellentmondásait. A tizennégy egyéni műsor tapasztalatával rendelkező előadóművész ebben a produkcióban cinkosságot vállal a gyerekekkel. Elmeséli nekik, hogy mennyivel izgalmasabb rossz testvérnek, lustának, feledékenynek, rendetlennek lenni, mint példamutatónak, jónak, szófogadónak. Majd rádöbbenti őket, hogy minden kaland és lázadás ellenére mégiscsak az otthon, a biztonságot nyújtó család a legjobb. 

A darab Hervay Gizella, László Noémi, Michael Ende, Ludwig Bechstein, Hans Sachs, és Ursula Wolfel szövegeinek felhasználásával készült. „A költők tudják a titkokat, tehát tőlük akartam tanulni. Igazat csak ők mondanak, ezért őket fogom követni” – vallja az előadóművész, akinek színpadi munkáját erőteljesen befolyásolja a líra. Első szerelme Ady volt, majd a klasszikus és kortárs magyar irodalom több ismert szerzője is közel került hozzá. „Ahhoz, hogy manapság jó előadást csinálj, nagyon rafináltnak kell lenned. A gyerekek zöme számítógépfüggő, erőszakos játékokat szeretnek játszani, elszoktak a finomságoktól. Csak a nagyon erőteljes, energikus dolgok tudják megfogni őket. Nem akartam egy olcsó produkciót csinálni, amelyben alájátszom az ő ízlésüknek, de olyat sem akartam színre vinni, amely csak az én szempontjaimat veszi figyelembe. László Noémi és Hervay Gizella az ő nyelvükön szólal meg, többek között ezért esett rájuk a választásom.”
Sok töprengés után született meg a Rosszcsont Zénó, két évig érlelődött benne darab. Alapötletként Arany János Juliska elbujdosása című verse és a Tékozló fiú története szolgált. „Nem akarok moralizálni, ez a tanítók, a szülők dolga. Én a gyerekekkel mondatom ki az előadás végén, hogyan kell jónak lenni. Sokat improvizálok, a közönség reakcióját sosem hagyom figyelmen kívül, ennek függvényében alakul a színpadi mű. Közelítek commedia dell'arte műfajához.”

Közismert, hogy manapság a gyerekeket nem a könyvek világa érdekli elsősorban. A kolozsvári Református Kollégium tanítói, Szabó Ildikó Krisztina és Makkai Mária mégsem borúlátóak. Bár a tananyag időnként túl feszes ahhoz, hogy a kortárs szerzőkkel behatóan foglalkozzanak, nyitottak ebbe az irányba. Hervay Gizella Kobak könyve nem volt ismeretetlen a kicsik számára, Kányádi Sándor pedig már-már klasszikusnak számít a körükben. A Napsugár és a Szivárvány című folyóiratokban olvasnak mai irodalmat is. A tanórákon igyekeznek megbarátkoztatni a könyvekkel azokat is, akiknek erre otthon nincs alkalmuk. Szívesen mennének gyerekszínházi előadásokra, de ez a műfaj, sajnos, egyre ritkább. Zorkóczy műsora éppen ezért hiánypótló. 
Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója szerint az olvasási szokások teljesen átalakultak az internet és a tévé miatt. A fiatalok az olyan felkapott nemzetközi sikerkönyveket olvassák, mint a Harry Potter, éppen ezért fontosnak tartja, hogy megismerkedjenek a jelenkori magyar kultúrával. Egy-egy ilyen eladás talán rávezeti őket, hogy a kortárs alkotók műveit is elolvassák. Az iskola rendhagyó irodalmi órák keretén belül szeretne nyitni a jelenkori irodalom felé, e célból egyeztettek az Erdélyi Magyar Írók Ligájával, és a Korunk is megkereste őket hasonló elképzeléssel.
 
László Noémi így vélekedett az előadásról, illetve verseinek színpadra ültetéséről: „Mivel én belülről nézem ezt a világot, nyilván másképpen látom, mint ahogyan az, aki színészként tolmácsolja őket, de úgy észleltem, a gyerekek meglepően sok mindent megjegyeztek. Az előadás végén megejtett visszapörgetés folyamán bebizonyosodott: a látottak nemcsak hatással voltak rájuk, hanem meg is fogantak bennük”.  Majd hozzáfűzte: korunk gyermekét annyi képi és egyéb inger éri, hogy mese legyen a talpán az a szöveg, amely képes fölvenni a versenyt a külvilággal és megdolgoztatni a gyerek fantáziáját. Bármennyire fáj, lehet, hogy ma már nem azt kell mondani, hogy valaki szegény, mint a templom egere, és annyi gyereke van, mint a rosta lika – hanem valami mást, és ezt a mást a mai szerzők hivatottak kitalálni. Érdemes megszerettetni a gyerekekkel az olvasást, hogy felfedezzék, mennyire sokféleképpen lehet látni a világot, és hogy képesek legyenek használni képzelőerejüket. Mert anélkül könnyen irányított, parancsteljesítő hús-vér szerkezetté válhat az ember.
Rosszcsont Zénóval legközelebb június ötödike és nyolcadika között Arad megyében, ezt követően pedig Bihar megye magyarlakta településein találkozhatnak a gyerekek.
                                   

Varga Melinda