PARS POETICA – Jónás Tamás

Párával rajzol üveglapra az izmos emlékezet.
Egymáson ez a sok üveg.

PARS POETICA – Jónás Tamás

Jónás Tamás

Érdemes lenne nem elfelejteni, hogy akár mostantól is lehet minden másként!

A vágyaink, a törvények, a fantáziánk, a múltunk, a folyamatosságban gyökerező hitünk és tapasztalatunk azt sugallja: ami tegnap volt, az lesz holnap is. Kényszerpályán mozgunk, mint az állandó területsebességű bolygók a csillagok körül, vagy a gyorsaság miatti lendülettől fordulni csak korlátozottan képes vadászó oroszlán.

De létezik a véletlen. Ha ezt elsajátítjuk, a nem kiszámítható változás képességét is elnyerjük. A megrögzött bűnözőből lehet hirtelen becsületes állampolgár, a szerelmes ember kíváncsivá válhat, megváltozhat a belénk nevelt ízlésünk, viselkedésünk, céljaink és értékrendünk. Emberek megvilágosodhatnak vagy visszazuhanhatnak a megvilágosodásból.

Ez, természetesen, félelmetes, de ha elhisszük és nem felejtjük el, hogy a véletlen nem kaotikus, hanem kiismerhető és tanulható, akkor mindezek a képességek (profánul: a változásra való képességünk) előny és jól, becsületesen használható fegyver is lehet a kezünkben.

Ez lenne a szabadság? Talán még nem. Csupán egy lépéssel közelebb kerülhetnénk Istenhez, ha egy lépéssel eltávolodnánk önnönmagunktól.

Ennyi a költészet.

Apafény

parkol a számban a napfény
fát ver a szervezetembe
tollas az űr kalapácsa
verseket ír a kezemre
olvad a jég fogy a múltam
reccsen a fájdalom ága
zsenge virág elavultan
szirmosodom henye nyárra

Meditatio praecox

Drágult nincsben szippantják az utak a tekintetet.
Valaki épp haza, valaki épp el.
Az út vagy az utas, aki lépdel?
Az egek szállnak, a madarak állnak a fejek felett.

Párával rajzol üveglapra az izmos emlékezet.
Egymáson ez a sok üveg.
A szem, a szív sem érti meg.
Versekbe menekítjük a szapora nemléteket.