PARS POETICA – Debreczeny György

ora et labora
mutatja az időt
a visszafelé járó karóra

PARS POETICA

DEBRECZENY GYÖRGY

Fals poétika

Létezik és intézkedik, vitézkedik a véletlen. Erkélyen szárad a feketére mosott fehér lepedő, ott fénylenek fölötte a csillagok. Fehér a ló, és plasztik a szvasztika. Ha kukában keresed a kidobott szépet, a megrögzött állampolgárból lehet becsületes bűnöző. Életvitelszerűen élni (bárhol) életveszélyes.

A véletlen nem kakukkos óra, nem kaotikus, nem katolikus, és nem is buddhista. A költészet véletlenül belovagol a versbe. A költészet véletlenül kilovagol a versből. De verstől versig hosszú az út.

Minden csak véletlen. Semmi se véletlen.

A véletlen a nem tudatosuló szervező erő. Talán a mindenség maga. Aki-ami a verseket íratja velünk, de a festő kezét is ő vezeti, ő suttog harmóniákat, disszonanciákat a zeneszerzőnek.

A könyvtárban a vers dokumentum. Még az elektronikusban is. Életre akkor kel, ha elolvassák.

Egy vers annyiféle, ahányan olvassák. A képzelet mozija, vagy legyünk fennköltek: projekciós felület. Kiállítás, beállítás. Pereg, surrog a film. A vetítőgép pedig te magad vagy.

Olvasd, ó nyájas olvasó, és megteremti benned a maga(d) mozzanatát, a maga(d) olvasatát.

nálatok vannak még tárlatok?

nálatok vannak még tárlatok?
nem tudok úgy nézni ahogy ő
nem az tesz boldoggá
hogy szomorú vagyok

ora et labora
mutatja az időt
a visszafelé járó karóra
övedet ha megoldanád
mindenre lenne megoldás

jönnek a verbális vitézek
a hason csúszni készek
eljön a bajszos angyal
aki ordítást és szalonnát adott
a világnak és a katonának

bevonuláskor kivonuláskor
mindig ugyanúgy gombolkozol
ugyanúgy lengedez a szellő
a turistákat bámulod fehér lovon

fekete rongyokba öltözött
jégréteg olvad és fagy a szívre
az idő kivégzőnégyszögében
zum gebet!

de a bűnbe sodort tárlatot
itt nálunk nálatok
ki nyitja meg
ki őrzi
ki zárja be

A költő portréját Hegedűs János készítette