KERECSENSÓLYOM VERSKAMERA – Acsai Roland költeményei, 3. rész

VERSTÖRTÉNÉS

Egyre ügyesebben tollászkodnak –
Úgy viszi a szél a fehér pihéket,
Mint a cseresznyeszirmokat.
Elmúlt a tavasz, megjött a nyár:
Kilombosodtak.

ACSAI ROLAND

KERECSENSÓLYOM VERSKAMERA (III.)

A VERSENY POSTAGALAMB ÉS A KERECSEN

Felreptették egy ismeretlen helyen;
Szíve helyén izzó vasdarab lüktetett,
És vonzani kezdte
A távoli galambdúc mágnese –
Száguldva indult hazafelé.

De a kerecsen a galambdúc
Mágnesénél is erősebb volt.
Lecsapott rá a levegőben,
Kiszakította a mágneses erőtérből,
És betömött vele két örökké éhes szájat.

A KERECSENEK EGYEDÜL MARADNAK

A kerecsenfiókák először maradnak
Egyedül éjszakára –

Kezdetben még
Anyjukat hívogatják, aztán lassan belátják,
Hogy nincsenek egyedül:

Fölöttük csillagok hunyorognak,
És bolygók repülnek láthatatlan szárnyakon;
Látják a Marsot, a bolygók kerecsenét.

Odalent, a mezőn űrhangú tücskök ciripelnek,
Sok száz kis mikrogravitáció, amivel
Egymást körül keringünk.

A KERECSENEK KILOMBOSODNAK

Egyre ügyesebben tollászkodnak –
Úgy viszi a szél a fehér pihéket,
Mint a cseresznyeszirmokat.
Elmúlt a tavasz, megjött a nyár:
Kilombosodtak.

A KERECSENEKET MEGGYŰRŰZIK

Először érintette őket emberkéz –
Megsérült a láthatatlan hímpor,
Ami szárnyukat bevonta.
De amit elvesztettek az egyik
Oldalon, megnyerték a másikon.
Az emberektől nevet kaptak: Hajnal
És Samu. Végül is mi történt?
Két szénalapú létforma egymáshoz ért.

Kerecsensólyom verskamera (I.)

Kerecsensólyom verskamera (II.)

A ciklus kezdőverse ebben az összeállításban olvasható

A fotókért köszönet Békés Viktóriának.