KÖLTÉSZET

a nagy cunámi után csak névtelen vértelen emberek
elszakítva szétzilálva a családok és baráti körök

Sohár Pál

Fekete tej

(Jegyzetek Vasszilij Szigarjev hasonló című drámájához)

fehérre festett tejet árul a feketepiacon a svihák
feketére vakult tejet iszik és izzad a melák
a köztük élő vonzerőre épül a világ

nagy volt egyszer a világ és kicsi az ember
egyszer fák uralták a föld minden táját végtelen zöldre festve
egészen a partokig ahol a tenger orgonája szólt

kicsi volt az ember de fürge
így a huszadik század tömegeket kezdett szülni mire
nagy lett az ember és kicsi a világ
az élők és a holtak óriás hulláma   
vágtatni kezdett    
mint seregek cunámija                    
a szörny lerohanta az egész földtekét
fekete felhőkbe tornyosult és egy pillanatra megállt
békekonferenciát tartott
majd elindult vissza                   
mint a teknőben a habzó mosóvíz ahogy viszed
kiborítani a kertbe
ahol a részeg rög mohón beissza

így rohanja át a földed oda és vissza a tömegek cunámija
így söpör össze népeket és építményeket
a tömeghullámnak ellenállni  nem tudó képzelet 

tömegbe verődik és ott húzódik meg a melák
de tömegben dolgozik a szemfüles svihák
tömeg lett az emberiségből a közösségekből
falvak  városok  az utca szomszédsága
mind beleolvad a tömegmasszába
ifjú vagy öreg
sógorok és jóbarátok
pofozók és pofozottak
pofázók és pofátlanok
füvező kisbabák és hangosra kirúzsozott kisleányok
süket unokák és részegesen bepelenkázott nagyszülők
mind részecskék lettek a tömeg durva  áradatában

népek táborok fajok és blokkok csak sűrűséget adnak
mind csak cunámi áldozata és cimborája
úsznak mind  és viszik tovább, hordják a cunámi romboló
elsöprő erejét egyforma egyszagú óceán méretű pocsolyákba

a csóró a mérnök a kasszás és a kaszás,
a képviselő és a nem-szavazó szavazója
menekültek és a mentők
a pap és a vézna popójú ministránsa
a vak tanár és a világtalan diák
egyik sem segítségért kiált
hanem elfekszik a tömeg levében nyálas kis falat

a cunámi tömeg így hömpölyög mielőtt tovább áll
így darálja egybe egy hullámba a szemétdombot és a múzeumot
a templomot egybe a bordéllyal
az iskolát a szerencsebarlanggal
a számítógépet a nyerőgépekkel
az emberiséget az állatiassággal
a tetteseket a tehetetlenekkel
a tehetőseket a tetteikkel

és így erjeszti az emberiséget amíg abból emberi segg lesz
arctalan de tele fekáliával melyet mint kultúrát
dobnak orcátlanul a piacra
a cunámi hullám viszi a hátán
a vásárba a centrumokba sátorokba  és divatcsarnokokba

a nagy cunámi után csak névtelen vértelen emberek
elszakítva szétzilálva a családok és baráti körök
a tömeg csak két tömegrészecskét ismer fel
az egyik a melák a másik a svihák
a köztük  ható erő mint végső hatalom istenel

sok a melák de szorgalmasabb a svihák
köröttük most örvénylik holtponton a cunámi világ
a többi csak erjed miután felették egymást
a fekáliát és a karizmát
az aranyat és aranyeret,
mindent amit a cunámi összeszedett,
felhalmozott és elboronált

amint most a világ is így áll
a tömeg cunámi után
a következő cunámira vár
de nekünk akik már alig-alig
de még élünk 
tömegrészecskék tengerén tengődünk
nekünk minden cunámi a végső
minden tömeghullámba belefulladunk
a tömeg is mondja hogy örvénye vagyunk
részegek és részegség a pörgő hullámokban

legyen melák vagy svihák  mind egyre megy
egy tömeget sűrít egy masszát dögönyöz
szeszt csavar belőle  a tömeg szentelt vizét
és kábulattal áldott életét

döglött tehenek tapossák szét a tejesüveget
és a kiáradó fekete méreggé érik
mi fekete tejben úszva fekete tejet iszunk és vizelünk
azzal koccintunk bármit is hoz az új cunámi hullám
bármit is áraszt fel a fekete égig
jaj nekünk
de a jaj már megvolt és csak több jaj jön a jaj után