Irodalmi Jelen

BARÁZDÁK A RETINÁN – Jónás Tamás és Varga Melinda versei

2012. augusztus. 27. - 20:48

KÖLTÉSZET

Nem volt időm elhinni, hogy az vagyok, ami.
Mutogatom azóta a titkos csontokat.
(Jónás Tamás)

testem rozsdáit nem festi át,
nem keni be arcom színnel a nap
(Varga Melinda)

BARÁZDÁK A RETINÁN

JÓNÁS TAMÁS ÉS VARGA MELINDA VERSEI

JÓNÁS TAMÁS
Szenttelen
BZ-nek

Kutakodtam, nem találtam bűnt, bocsátani.
Aranylevelektől árnyas égi lombozat
alatt gomboltam magamra öreg gombokat.
Óvatosan szúrtak szarvasok agancsai,
holdmezőkön sétálgattam, pesti hidakon.
Kozmoszokat nyitott a sok belső tilalom.
Próbáltam az örömeink nem kimondani.
S megtaláltam magamban a panaszfalt.
Néhány kedves öreg ember vigasztalt.
Nem volt időm elhinni, hogy az vagyok, ami.
Mutogatom azóta a titkos csontokat.
Hűtlenebbek, mint a hit vagy mint a gondolat.
Olvadoznak éveink, mint két gombóc fagyi.

VARGA MELINDA
Elődal a purgatórium ajtajában

Másé minden női ék,
mások ringatják lányaim,
mások főzik szeretőim
vacsoráját,
mások öltöznek helyettem
szürkéskékbe és nyelvpirosba.

Hiába fogják a csuklóm,
borzolnak bele hajamba,
magányban ébredek.
Minden hajnalban
szenteltvízben
áztatnám lelkemet.

Csendnász

Hónapok óta jegyese vagyok a csendnek
elbódít illata, kerget szüntelen,
mint prédát a vadász,
testem rozsdáit nem festi át,
nem keni be arcom színnel a nap,
barázdát szánt a sós nedv a retinán.

Egy híd alatt sétálok éppen,
megugat egy szürke eb,
osztozunk vígan az utolsó morzsán
sortársam ő a Magány-körúton,
megnyalja kezem.

Csöndvidék

A csönd kerek,
mint az ö
nyármeleg
vihar
bevillámlik a
vérfonalba,
átcsobog
a végtagok akaratán,
sétává nyúlik
benne
az ébredés.

A csönd kövér
és mosolygó
mint a babaarc
harmatüde,
mint a szűzleányok
bőre.

A csönd, mint Isten,
színtelen,
illata sincs tán,
ruha mit felölthet
lényem.
Szemed tavában
tisztuló másnap.

Holdfogyatkozás

A Hold
a lányok
dekoltázsába
bújt.

Az ezüst dívák
szoknyáit
bontotta
a szél.

Fekete pezsgővel
koccintottak
az istenek
az égszalonban.

Majd mindenki
visszavonult
a lámpások
árnyéka mögé.

Bukott csillagnimfát
láttam hullani,
sistergett teste
a hómezőn.

A Hold lánya