100 ezer költő a – miért is?

A 100 ezer költő a változásért programsorozat magyarországi szervezőit, Gyukics Gábort és Nagy Gabriellát kérdeztük célokról, politikáról és mozgalomról. Villámválaszaikat olvashatják.

Pontosan milyen változásért küzd a rendezvény?

Gyukics Gábor: Minden olyan változásért, ami jobbá teszi az ember életét.

Változásnak számít a demokráciából diktatúrába történő átmenet is. Akkor ez is belefér, ezért is olvastok?

Gyukics: A diktatúra nem alternatíva, minden diktatúra ellen szól ez az est.

Nagy Gabriella: Gondolom, viccelsz.

Csak arra szerettem volna célozni, hogy elég megfoghatatlan és túl általános így a kiírás. A sajtóközleményben az szerepel: „Magyarországon meghívott fellépőinkre bízzuk, milyen ügy mellett állnak ki.” Nem lett volna jobb konkretizálni?

Gyukics: Fontos hangsúlyozni: ez nem politikai rendezvény! Nálunk az is nagyon fontos, hogy a szétzilálódott, különböző állásponton levő magyar költőket összehozzuk. A tavalyi esemény azt bizonyítja, hogy ezen költők között nincs személyes ellentét.

Nagy Gabriella: Nálunk, azt gondolom, a probléma megnevezése vagy értelmezése is probléma. Nevezzék meg, mondják ki ők. A legfőbb válasz azzal, hogy ennyien eljönnek, egyébként is megszületett: lehet értelmes párbeszéd.

Mennyire erős a politikai konnotációja a „változás” szónak?

Nagy: Annyira, amennyire minden, az életünket érintő szónak. Hangsúlyozzuk, szó nincs pártpolitikáról. A politika itt eredeti jelentésében értendő, vagyis hogy a gondolkodó és felelős állampolgár részt vesz saját sorsának alakításában.

Milyen változást indíthat el a költészet a XXI. században?

Gyukics: Ma is sokan olvasnak verseket. A költészet belső változást idéz elő az emberben, hatással van a tetteire, gondolkodására. Nem kell mindig látványos változásra gondolni.

Nagy: A költészet egy nyelv. Gondolkodó emberek használják. Írástudók, akiknek felelőssége és kiváltsága a megszólalás, mondjuk azok helyett is, akik nem a szavak emberei. Gondolj bele, több mint 700 esemény világszerte kvázi egyszerre. Az nem múlhat el hatás nélkül…

Slammerek, performerek, zenészek és táncosok is fellépnek az eseményen. A költő tulajdonképpen a művész metaforája nálatok?

Gyukics: Akár.

A tavalyi felolvasás: Nemes Z. Márió megszunnyad, Simon Márton olvas (Ormos József fotója)

Sokan nem tekintik költészetnek a slam poetryt. Te hogy viszonyulsz hozzá?

Gyukics: A slam a költészet része.

Hogyan történt a jelentkezés a felolvasásra?

Gyukics: Meghívásos alapon.

Tartjátok-e a kapcsolatot a többi 114 országgal, ahol párhuzamosan zajlik az esemény?

Gyukics: Csak a fő szervezővel.

Milyen egyeztetés folyt a többi országgal?

Gyukics: Semmilyen.

A program kiírásában láttam, hogy vannak félkövér és normál betűtípussal szedett résztvevők. Mi a különbség köztük?

Gyukics: Semmi, a véletlen műve.

Milyen változások lesznek a tavalyihoz képest?

Gyukics: Mire gondolsz? Az eseményen? Ha nem azon, akkor kérdezz egy jövendőmondót.

Nagy: Az eseményen pedig: idén más a helyszín, ez alkalommal a Petőfi Irodalmi Múzeumban leszünk, talán kicsit többen vagyunk, több a költő, több a zenész, de ott helyben minden kiderül. El kell jönni.