ACSAI ROLAND: Kerecsensólyom verskamera – a ciklus befejező része

VERSTÖRTÉNÉS

Már csak néhány nap, és kirepülnek,
Hogy felfedezzék ezt a gázburok-héjú,
Gigantikus, sérülékeny tojást:
A Földet. 

ACSAI ROLAND

KERECSENSÓLYOM VERSKAMERA

(a versciklus befejező része)

A KERECSENEK FELRIADNAK

Távoli nyerítés visszhangzik az
Éjszakában. A kerecsenfiókák
Felriadnak. Nem tudják eldönteni,
Hogy a szívük ver ilyen hangosan,
Vagy patadobogást hallanak –
A Lófej-köd ágaskodik
Föléjük az űrben.

A KERECSENEK ÉS A HAVAZÁS

Ez a legnagyobb havazás,
Ez a minden éjszaka megismétlődő:
A csillagok észrevétlen lassúságú havazása,
Ahogy belehullnak
A hajnali horizonton hömpölygő
Felhőfolyóba.

A KERECSENEK ÉS A BOLYGÓ

Csőrük és lábuk olyan kék,
Mintha most téptek volna szét egy felhőt.
Egy láthatatlan dróton valaki
Rángatni kezdte a szárnyaikat:

Szűk lett számukra a fészek,
Ahogyan pár héttel ezelőtt a tojáshéj.

Már csak néhány nap, és kirepülnek,
Hogy felfedezzék ezt a gázburok-héjú,
Gigantikus, sérülékeny tojást:
A Földet.

A KERECSEN KIREPÜL

Samu repült ki elsőnek,
Hajnal a fészekben maradt
A frissen hátára szerelt
Műholdas jeladóval.
Az őseinek igazi holdak
Jelezték az útját –
Az övét egy műhold fogja.

Kerecsensólyom verskamera (I.)

Kerecsensólyom verskamera (II.)

Kerecsensólyom verskamera (III.)

A ciklus kezdőverse ebben az összeállításban olvasható

Fotók: MAVIR, MME