VERSTÖRTÉNÉS

---

Fejlődésnek és leépülésnek lépte
egyazon lábnyom-formát présel a létbe:
a létbe egyazon lábnyom-formát présel
lépte leépülésnek és fejlődésnek…

 

 

NAGY ZOPÁN

TÉKOZLÓ MÁMOR

Szentkuthy Miklós nyomán

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A TÉMA ÉRLELÉSE - ERJESZTÉSE

elő-játék

A hullámzó test minden alkotóeleme =
az emésztődés, a zsilipezett vér, a hormonok intrikái, a napfény,
az eső, a szél bőrön-áthatolása, a pólusok (Isten felé) vibrálása,
a szeszélyes közérzet (Isten-tagadó) hangulat-áradása,
az emberiben hívő tudat tervei - és bűn-képzetei,
a félrebeszélés-program esetlegességei,
a visszafogott szerelmi intrikák, a túlzásba-vitt látszat-szenvedélyek,
a világi-túlvilági ellenérvek,
az intellektuális mis-más logikák,
a biológiai-teológiai paradoxonok (és ismét a hormonok)…

Ez mind-mind (csak) egyetlen „téma”: mert „nincs más”,
hiszen az irodalom, mint irodalom (az irodalom számára is)
teljesen idegen…

A lelkesedés-építmény az emberi szervezetről =
csupa-csupa homogén gúny;
árnyalat-ingadozás;
asszociáció-aromák nemi hangjegyei;
poétikus (varrott/javított/újrahasznált) meztelenség;
hátat fordító fantázia…:
akár az onanizáló vőlegény (esküvője reggelén),
miközben öreg, szenilis dajkája
(a gyermeki szüzet látó) füröszti
egy láthatatlannak hitt park tavában…

A hátat (kinek) fordító (téma-ellenes) fantázia lázadása
pedig „olybá tűnik”, mint János (Szent) véres feje a tálban:
mert hívatlanul is (f)el- és (f)elmerülnek a metaforikus képek…

A téma függ tőlünk: a témától függünk…
A téma forrása: talán független („eredet”)…
Az analízis pedig: talán a semmit-sem-látás helyettesítése…

 

kérdő-játék

Kérdés-árnyék, kérdés-falétra,
kérdés-ágyék, kérdés-hetéra,
kérdés-mélyedés, kérdés-féltés,
kérdés-émelygés, kérdés-kérdés…

*

A szeretet: bambán éhezik - gyomra korog
(témára - és formára)…
A szerelem: ismeretelméleti Titok
(végtelen vég szolgája)…

A virágok álmukban (is) álom-tagadók?
A hajnal, az ismétlődés: paradoxonok?

(Ha valaki virraszt vagy legalábbis
nagyon korán kel fel: az térbe ébred,
szinte az egész világteret hozza magával
hozományul… - Sz. M.)

Az ön-szerelmeskedés (is) értékes kín?
Küzdés, nyavalyatörés benyomásai…
A test-kompozíció egyesítése…
Onanizálás a jelen-vég lét-ölén?

(Fejlődésnek és leépülésnek lépte
egyazon lábnyom-formát présel a létbe:
a létbe egyazon lábnyom-formát présel
lépte leépülésnek és fejlődésnek… - N. Z.)

A „téma”: tű-vékony toll,
fa-erezet, kéreg - karc - meztelenség - véset,
és néha: porcig hatol - -
csak a félre-ütés oldja fel az egészet…

A szeretett virágok egyre szomjasabbak;
vibráló vidám(nak tűnő) park színészkedik;
kérdés-kerekek mélyednek merülő Napba;
a „téma”, a téma: immár megneveztetik…

 

kijelentő-játék

Fölszakított hát. Égés-vályú,
a test izzó cipzár-forradása,
a forma szöveg-korpusz hús-ágya:
fél-feslett Húsvét-hasonmású…

(Tű-hegyesedő, lassan mindenen átférő
halálom: nincs amiben helyet foglalhatna… - -
Nincs árnyék(világ), mely
„szívesen” befogadná… - - Így:

még lassabban, a meg - nem - halás
állhatatlan állapotától kell tartanom, vagyis-hogy:
mindenen - a Minden összes mikronján is -
„készségesen” átesem…)

Bibircsók-gyűrűtől kifakadó pecsét;
a tömény flört váratlan-profán halála;
illetlen nászban - vérmocsok dallamára -:
rozsdabarna virág, szemölcs-szemalátét…

Mű-grimasz ifjúság tolakodó múzsái…
Harisnyám fölszalad (mint Párkákra pókok):
mászik a gondolat - - az újszülött gnómok
gennyes-szemű, kibuggyanó Lét miazmái…

(A logika éleit késsel kivágni!
A probléma körei hatványozódnak… - -
A káromkodást is zsenializálni!
A halált Hádésznak, a mókát Manóknak…)

- - Ravatal-improvizáció (ó-ó): rutinos…
- - A szent-bolondság (nálam) ritkán eunuch...
- - Az őrjöngés (szerencsére) aránytalan…
- - Rím nélkül nem evez a tuti (ti-ti): tutajos…

(A cifra viccek oktalanul barokknak
tűnnek: gőzölgő tálból színes polipok - -
s bővültnek tetszik az én, telnek, dagadnak,
töltődnek-csúsznak a túltáplált „mobilok”…)

Nagyképű rítussá túl-maszkírozni a
tragikus léhaságot… - Érintsd, s leszakad:
a bizonytalan ördög sánta pillanat… - -
Tékozló mámorban (már) nincs agónia…

 

 

„SZUBSZTANCIA - ÍNYENCSÉG”

I.

- Fehér szirén fehér kígyó-koronája!
- Fehér kútból: titkon, életveszélyesen…
- A gödör túlzsúfolt anatómiája!
- A gödör szeszélye (néha) személyesen…

(Onánia, mint letépett arc veleje…
Merevség, mint igazság-patológia…
Horizontálisan lappangó hehehe…
Aránytalan kalitka: haha-fóbia…)

- Alvó árnyékok - és nehézkes balzsamok…
- Bánatok merevítenek unalmassá…
= Gondolják túl-aktív hipohondriások…
- Vetkőztetés (ó!): lényegre-hámozássá…

- Parancsok parancsával parancsolhatom…
- Anonim pancsokat is hordoz a szél…
- Az ön-fertőzés rímét ma sem áhítom…
- Ördög gyónna; értelem étke mit remél?

- Hullámok íze, hormonális ritmusok…
- Bolond-méhű mező hirtelen halál(r)a…
- Gyomorsavak: pezsgő-buborék vírusok…
- Zárt kegyhelyeknek beteges netovábbja…

(A csatorna-spirálban fekete magzat…
Derékba-törten vonagló gyertyalángok…
Minták a minthákban: mint a vér-alakzat…
Felrobbant „szexuál-múzsa”: rád-találok!)

 

II.

Mottó: A kamaszkor (mint az „identikus igazság” maláriás szezonja):
nem ismeri /”ezeket”/ a lényegre-bomlasztásokat… (Sz. M.)

- Szubjektív szentek, excentrikus bocsánat…
- Izzadtan ébredő múmia-szédület…
- Ne féljünk az üres templomtól! – Anyádat
: Szeresd úgy, mint szőlő-nedűt a friss szüret…

(Elsőbbség a pompás völgyeknek…
- A hegyek csak aztán jöhetnek…)

- Szent-telen lehetőség (és) valós ábrázat…
- Zamatok nélküli lázat falatozik
: Az ácsokkal parolázó légi alázat
: Miközben fel-hő = al-hővel hadakozik…

- Gyermekes ön-azonosság helyetti gyöngy
: A kamasz-kábulat csók-ömlesztett könyve
: Most mámor-maskara - fejeléstől tört be…
- A gyönyör is tükrözött fóbia-göröngy…

(A „szakadt-vers önfejű dominanciája
: a kanonizált homogén-unalom helyett”…
- Szavaltam odúba, egy Mától-repedt fába…)

- Szezonális groteszkek tartanak távol
: A normá(l)ra hajlamos gyógyulásoktól…
- Saját igazság-kifordulásom gyászol
: De nem félek Ráktól, sem a Moiráktól…

(Ó, visszaverődő: arcbelső-nyershúst kiszakító…
- Mágikusnyolcszög-rétegű pohár-szilánk, vakító!)

 

 

A képmontázsban szereplő metszet Szemethy Imre Szentkuthy-töredék (1971) című művének részlete.