meglassult időben
álmod hordaléksziget.
a csonk alá rejted
a fenőkövet

 

 

MÉLYEBB ÉBREDÉSEK

BORA VERSEI

 

 

 

 

 

 

 

Babele

a hegy ájulás
előtti célképzet
szélben arcok
gyertyafénye
hányat forgat a szív
a múlton
míg emlék lesz

 

bekötőút álomhoz

az út ugyanúgy kanyarog. hacsak ránézek, a testem kilendül.
valami lemérhetetlennek az ellensúlya vagyok. ezt tanítja.
amúgy sehova nem vezet. nem dolga. igen, ez itt a szülőföld.
bár csak ez a bekötőút ismerős. mert a föld más színű:
vörös, mint a salak. afrika földje. ruhából kimoshatatlan.
a temetődomb kiadta halottjait, most lapos síkság.
magvaszakadt szavanna. két leopárdkölyökkel. az egyik felém fut.
belém mélyeszti fogait. kezemben kés és hozzá hiányzó mozdulat.
tartja fogai között bokámat. könyörögve néz. hogy álmodjam halottnak.
ébredéskor egyszerre állnak meg az órák. mindegyik mást mutat.
mindegyik pontos.

 

a számháború vége

a gázóra leolvasó
testének üvegen átszűrődő sötétje
nem hagyott kétséget:
az anyagban most nincs űr.
az apró panellakás téli palota-légköbméterei
talán a louvre, vagy az ermitázs legnagyobb termeivel vetekedtek.
a tüdőtágulatos falakon őszinte hamisítványok.
az ágyon fűtetlen test.
a homlokon leolvasatlanul maradt évszámok.

 

mélyebb ébredések

körülnézel
egy szekundsúrlódással
mélyebb ébredésben.

az ágyon bezárt szülőotthon
leselejtezett lepedője.

tovább nem
ágyazol.
lefekszel a vörössel
egybemosott földre.

 

magamon túl

épp ennyi fény
elegendő arcodhoz
elmesélem neked
születésed előtt
az utolsó napot
a lombok úgy zúgnak
mint a tenger
a tenger mint a rengeteg
a fenyők törzse
kifehéredik
nyírfaerdő kérgét hullatja
az arcok
mint egyszirmú virág
nyílni nem tudnak
éhezéstől kigömbölyödnek a sziklák
a hegy egyetlen meder nélküli kavics
testbe vetett hiány
nem lehetünk ennél szándéktalanabbak
a hűség tágasabb
anyák ölelnek így
férfit lánytestbe
magukon túl szeretnek
elmesélem mindezt
kiköpöm számból a ránk lapátolt földet

 

tükör által élesen

a szellőzőnyíláson beömlik
az örökzöld rengeteg
elhasznált levegője.

egy szuszra elmondott
angyali üdvözlet.

a test párás lesz tőle,
a tükör marad éles.

 

békében kedvetlen

azt gondolod
nem veszíthetsz el,
mint egy csontjaidra
tapadt történetet.
békében kedvetlen hadúr,
nem érdekel már a dallam,
ha moll, ha dúr.

 

hangodra halkul

hangodra halkul a test
tengerparti városzaja.
az idő gázolás után
veszteglő árnyékvonat.

vagy nem halkul,
csak megszokom,
mint alvók az otthon zörejét.

beépítem álmaimba
az üvegnek repülő sirályok
koppanását.

 

ágak nélkül

sosem volt kerted.
csak egy odú
alvók testszagából.

úgy űztek ki onnan,
mint testüregi motozás
a jelenlétet.

ágak nélkül zuhansz.
a vér periféria.

 

a fogság vizei 

álmom mélyföldjén
összefolynak a pocsolyák.
északról tengerek,
délről lagúnák.
az égövek egybemosott színei
megfestik a fogság vizeit.

egymás ellen hívő tornyok:
hulló és örökzöld lombok.
együtt is lélegezhetnénk.
minden levél
lombsúlyú felejtés.

 

tenger, magyar idő szerint

láthatnám kéknek
is a tengert.
de fekete.
egyetlen partközeli hullám
halasi csipkeszegélyével.
északon minden partot kövesnek gondoltam.
hirtelen mélyülőnek.
gyerekkori emléknek.
ahol még a madaraknak is van temetése.
tallinnál a part déli part.
az apályban sem félek, hogy kiszárad.
eső nélkül árad.
egyetlen apró rózsaszín kagylót hozok neked magammal.
a gyűjtőszenvedély így végzetes.
körömnyi kagyló.
a roppant víztömeg gondoskodása.
mindig is a halott anyag növekedése mérte időnk.
a romlandóságról már levált.
magába ringatta a víz termékeny félholdját.
láthatnám kéknek is a tengert.
de fekete.
észak színei,
magyar idő szerint.

 

Jákób kútja

mire eljutottam hozzád,
már vízválasztó
volt tested.
a felhők fölötted gyűltek.
áthatóbbá vált tőlük
a sötétség. elnyelte jákób kútja.
sem utadba megfáradt megváltó,
sem szomjadat oltani vágyó asszony
nem érkezik oda.

 

emelkedő hanglejtéssel

s mi lesz a közös nyelvvel:
birtokrag nélküli földekkel?

a mérgező színekkel:
a nem enyém-tieddel?

ágán hagyott gyümölcsökkel:
dallamos útvesztőkkel?

raghoz nem kötött holtakkal:
hiányzó igazoltakkal?

keletből kibontott arcokkal:
kifosztott első udvarokkal?

kőbe vésett tilalommal
kötözködő angyalokkal?

eddig jutok, ha fölötted virrasztok.
a hajnal bonctermi fényeinél
kiürülnek az égtájakról elnevezett pályaudvarok.

 

hajnali serleg

hajnali serleg.
nem emeled senkire.
kiöntöd a földre.
már nem lehet fölösleg.
meglassult időben
álmod hordaléksziget.
a csonk alá rejted
a fenőkövet.

 

megtérni zsákmány nélkül

először az odú omlik össze,
hova megtérni zsákmány nélkül
sem szégyen.
a fény
avarzizegése
távolodó lépted.
füstje nem száll fel,
körülöleli
ábelt. rejti,
míg teste a vér
láthatatlan tartományába ér.

 

A versekhez a költő saját fotóit társítottuk