Most Isten tenyerébe juttatom,
aminek megoldását nem tudom.

 

 

HAZAUTAZÁS ELŐTT

A MÁSIK K VERSEI*

 

 

 

 

 

 

 

végső napok az Öregek Házában

1. (kedd délután)

Nap süt nagyon. Olvad a hó.
A füst lapos. Ez nagyon jó.
Nem lesz hideg, erős fagyás.
Halasztódik a meghalás.

Domb tetejéről olvad a hó.
Fák sötétzöldek. És feketék.
Vakít a fény. Ez nem olyan jó.
Növeli vén szobák melegét.

Haladjak téli utakon.
Indulnék már hazafelé.
Eredmény nincs, nem tudhatom,
Mi a további kezelés.

Utazás, változás jön.
Nem könnyű ez nekem.
Otthon majd rendbe állhat
második életem.

Ez van gyógyulásomban.
Sok munka napomon.
Mondtam is egy barátnak:
ne legyen látogatóm.

Nincs sok energiám még.
Alig három hete
agyamat műtötték.
Gyógyulgatok vele.

 

2. (kedd este)   

Sötétedik már öt óra után.
Szívem nyugtalanul dobog.
Három nap múlva indulok haza.
Hosszú idő és izgulni fogok.

Holnap öt hete, hogy kórházba kerültem
Váradon s ott voltam következő hétig.

Minden nap csak romlott.
Nem tudtam beszélni.
Sürgős volt a műtét,
s ennek valósággá
alakításán dolgoztak
barátaim. Sokan.

Azután elvitt a mentő Kolozsvárra.
Ahol a vizsgálat két napig tartott.
Majd elsüllyedtem egy másik világba.
Fejemet aztán fel is vágták akkor.

Lezajlott a műtét. Az ébredés után
már munka kezdődött, gyógyulási harc.
A szemüvegemet még fel sem tehettem.
Nem láttam, nem tudtam, hogy milyen az arc.

Gondolkodni szintén alig tudtam akkor.
Csak a rettegésem ment alaposan.
Több perfúziós nap, félelmes éjszaka.
Mire jobb lett, az orvos kirúgott
a kórházból. Hát így lettem szabad.

 

3. (szerda reggel)

Egyet aludtam nehezen.
Izzadt derekam, tenyerem.
Éjszaka meleg volt, reggelre hideg.
Fűtéses szobában történt a hegyen.
Az Öregek Háza ilyen.

Úgy lett ez a ház átmenet,
attól mindenki megijedt:
feldarabolták a fejem,
és rá egy hétre
ki voltam téve.
Ide hoztak, hogy jó helyen legyek.
Itt volt egészségügyi felügyelet.

Azt hiszem, nem vagyok még öreg.
Bár ha a lépcsőn közlekedek,
mutatkoznak némi jelek.
Tornáznom kéne, de kevés a tér.
Hideg a levegő, ha hozzám ér.

A lélek mélyében születik a vers.
Írtam már itt és most oda jutok:
szépet és igazat is eltakarnak
a gyakorlati gondolatok.

Új házban lakom majd,
nem régi tömbházban.
Oda visznek haza.
Újat kell tanulni,
másként működik.
Ad más életet.

Most Isten tenyerébe juttatom,
aminek megoldását nem tudom.

 

4. (szerda délelőtt)

Nap a szobában még nem éget.
Fénye ma szelídebben közelíthet.
A falut jobbról és balról nézem.
Rengeteg ház itt félig felépített.

Látok több téglát és félemeletet.
Újabb téglákat a másik oldalon.
Hiányzik majd a látvány szélessége.
Két nap múlva, ha a falut elhagyom.

Hazamegyek, nem látok sok hegyet.
Sem csoportban repülő madarat.
Mehetek parkba, ott növényeket
láthatok majd, ha a hó el nem takarja.

Minden egyszerű lesz majd ott, remélem.
Nem kívánok bonyolult dolgokat.
Eredmény nincs. Nem tudom, mennyit élek.
Dolgozni fogok érte, hogy sokat.

Második életem komoly ajándék.
Dolgozni nap mint nap a gyógyulásért,
nehéz munka tölt meg minden napot.
Éjjel jobb oldalamon alhatok.

Baloldalt hosszú seb a fejemen.
Főleg barátok beszélnek velem.
Nők inkább és kevésbé férfiak,
akik zárkóznak aggódás miatt.

Nem tudtam, hogy ilyen sok a barátom.
Betegségem elfoglal. Most se látom,
hány ember aggódik a sorsomért.
Nap süt. Jégcsap olvad. Kiért? Miért?

Itt van, terjed második életem.
Csodáját élem, de nem érthetem.
Ízeket érzek. Ehetek. Ihatok.
Szeretném megköszönni, hogy verset írhatok.

 

5. (szerda délután)

A nap elbújt. Sétálni voltunk.
Öt percet jártam a levegőn.
Pihentem aztán. Az anyósommal
beszélgettem. Lehet jövőm.

„Fontos, hogy mire gondolsz”– mondta.
És azt: „Ne törődjél velük!”
Gondolt nyilván az orvosokra.
S arra: mienk az életünk.

A füst lapos, nem lesz hideg.
Hátam fázik. Nem a tied.
Autód a ház előtt dudál.
A tied a Holnapután.

Már születik egy gondolat.
Tartalma olyan messze van.
Nem tudni, megvalósul-e.
Hogy valósággá válhat-e.

 

6. (szerda estefelé)

Itt csöndben közelít az este.
Senkinek sem ő a kedvence.
Ha sötét van, tél és hideg,
s a tévét néző néniket
csak rettentik a szörnyűségek,
s nem vigasztalja csöndes élet.
Aztán hallgatják a papot.
És remélik a holnapot.

 

7. (csütörtök reggel)

Világoskék az ég. Készül
az ünnepnapokra a nép. Épül
egy karácsonyfa, a drága. Világít
az adventi koszorú: vallásost és világit.

Egy hónapja Kolozsváron s mellette vagyok.
Visszanézve gyorsan teltek ezek a napok.
Való, hogy mindennap történt valami.
Sok mindent szerencsére nem hallani.

 

8. (csütörtök délután)

Búcsúzni készül tőlem a hegy.
Gyönyörű táj, csodálatos klíma.
Olvad a hó és ragyog a nap.
Élnek a fák, a levegő tiszta.

Még nem ismerem az új otthonom.
Rajta most még csak gondolkodom.
Dolgozom, második életemet.
szeretném jónak, értelmesnek.

Az Öregek Házát holnap elhagyom.
Akit megismertem, azt mind itt hagyom.
Nekik nem változnak meg napjaik.
Láthatják a Napot, mely nem vakít.

Nem tudom még, hogy én mit láthatok
Váradon, melynek leánya vagyok.
Még nem tudom, onnan hova megyek.
Kérem, az istenek segítsenek.

 

9. (péntek reggel)

Búcsú ismerős öregektől.
Sírnak az Öregek Házában.
Várják a ragasztót és a családot.
Engem visz haza, de előbb majd
a ragasztóval széket ragaszt.
Két szép nagy széket.
Az öregek közül azoknak,
akik még tudják, mi történik.

A gyerekem most telefonálgat.
Elmondja, mit vittek az új lakásba.
Telefonál egy fiatal író.
Irodalomról beszélgetünk.
Örül nekem és én is örülök.
Meg sem tudom köszönni,
Hogy egészséges lehetek,
meggyógyulhatok.

Majd a családom telefonál újra,
hogy ideérnek három rövid óra
alatt, mert elindultak.

Ragasztanak, fizetnek.
Elköszönnek, s azután
indulnak velem.
Visznek haza.

 

 

*2012 novembere olyan eseményeket hozott, amelyeknek következményeként a hónap utolsó hetében kezdődött meg Kinde Annamária második élete. S mivel a változás hatalmas volt és jelentősége óriási, Annamária ezek után új néven kívánt megjelenni szerzőként. Jelezni kívánván, hogy aki ezeket a szövegeket írja, már nem ugyanaz, mint aki azelőtt alkotott verseket.

 

 

A versekhez Tacita Dean Seven Boards in Seven Days című grafikai sorozatának részleteit társítottuk.