SEBLÁZ – Halmai Tamás versei

Egyszer egy kislány vagy egy angyal
útnak indult vagy fel se ébredt

SEBLÁZ

HALMAI TAMÁS VERSEI

Kihalt város

Sziszeg a semmi alaktalan kobra
s anyagtalan mutánsok menetelnek
az ördög is menekülőre fogja
ha megszállja az éjszaka a testet

s ítéletidő szaggatja a csontot
vihart varrtak az átokverte bőrbe
ledönt a szél egy fényből emelt tornyot
murva zuhog a vörhenyes tetőkre

rontást suttog egy üres babaház
a gazdátlan hang gazzá babonáz
kihalt város a test kihűlt az újhold

de aki eddig szóközökbe bújt
egy utcasarkon gregoriánt dúdol
az angyal aki szerette a bluest

Sebláz

       „…beteljesítve
       bukásod fokozatait.”
       Pilinszky János: Kétéltű szörny

Testbe varrt vak madárraj
az ösztönök
mindegyik húz magával
egy ördögöt
lopni hazudni csalni
fölajzanak
ha fül vagy ők csapatnyi
szilaj szavak
ha szem vagy ők seregnyi
és szemtelen
rémkép segíts szeretni
jöjj szerelem
mielőtt elsötétül
megsüketül
az anyagba tér nélkül
zárt szürke űr

A szem ablakán néz ki
bámul a lény
a látványt ő tetézi
lázzal szegény
ő hallgat hallgatózik
éj évadán
holt tenger fülkagylónyi
leviatán
a falra fested hogyha
a fal tükör
s megállsz nem óvakodva
trükkjeitől
neved viselő démon
lélektelen
tort ül a szakadékon
életeden

Zsákba szegve a préda
testbe a lét
a bűnök martaléka
mégse elég
a ragadozó álom
mert fény fakad
hogy szerelmet szolgáljon
aki szabad
mert valaki a szörnynek
is megbocsát
szélnek ereszti összes
vak madarát
és a tűzről a rossz fát
ím elveszi
a világosság hosszát
így szabva ki

Az csak a test ha szájal
az csak a szív
ami parázna bájjal
varázsra hív
a gondolatok lobbal
rajzó sebek
gondolj az angyaloddal
alvó beteg
ahol lekuporodnál
épp ott borul
föléd gót kupolánál
szebben az Úr
állnak körül mezítlen
hittel teli
a szelídek az Isten
tündérei

Fekete vér

Egyszer egy kislány vagy egy angyal
útnak indult vagy fel se ébredt
erdőben érte az esthajnal
hajába sólyom rakott fészket

vékonyka csermely vagy az Indus
várta vagy part minden irányból
vagy zsákutca vagy labirintus
hogy kitaláljon a világból

ágakon kicsi nehezékek
lepkék ültek és őt figyelték
nélkülük a fa mint a lélek
fölrepült volna mint a lepkék

ahogy az ember meg nem válhat
a nyelv hegyén ülő szavaktól
különben fölszáll füstös állat
s vele a percbe zárt aranykor

kobold követte koholt álom
vagy démonok vad légiója
ahogy feküdt a hímes ágyon
és nem mer majd mesélni róla

a takaróból kitakarva
orchideáé cserzett hősé
miniatűr barokk volt arca
íjas indián hercegnőé

ahogy megfutva térdre esve
ahogy villámló véredények
fekete vér keringett benne
testében körbejárt a méreg

riadt manó akciófilmsztár
idegen létforma a holdról
egyszer egy angyal vagy egy kislány
rád mosolyog tündéri horror

és félrever egy fél harangot
ő maga vagy maga az ördög
és halkan szólítják a hangok
jelenésre William Byrdöt

és hallgat de a te szavaddal
aki testedben térdre esne
egyszer egy kislány vagy egy angyal
leszel vagy nem leszel vagy nem te

A verseket William Blake festményeinek részleteivel illusztráltuk.