Irodalmi Jelen

Sör, tejföl, visszavarrt lélek – KÁNTOR ZSOLT versei

2013. január. 28. - 12:04

összeöntötte a lelket és a sört
a presszót keresztezte a párttal
a menedzsmentet az imákkal

SÖR, TEJFÖL, VISSZAVARRT LÉLEK

KÁNTOR ZSOLT VERSEI

A sör, a tejföl és a fokhagyma hatása az orvosi piócák étvágyára

volt ilyen kutatás (az agymosás)
és majdnem Nobel-díjat kapott
valaki álmodott egy nagyot

összeöntötte a lelket és a sört
a presszót keresztezte a párttal
a menedzsmentet az imákkal

és kijött egy célszemély
akit lady marketingnek hívtak
ő volt a prostituált illat

azután jött a vegytani recept
a dinamit a tűpárna-teszt
hogy valami szívja be a glicerint

a siker tarolt megint
lett alternatív Nobel-díjas
aki a legnagyobbat legyint

valaki mégis felfedezte
hogy a világot nem kell felfedezni –
de nem ünnepelte senki

végül bejött az Úr a képbe
akiben benne volt a válasz
amikor mint folyó kiáradt

nem tud a lélek más támaszt –

A tolerancia dicsérete
Tandori Dezsőnek

A szóbányában krupié lett a madame.
Otthagyta a juhokat a csillék miatt.
Mert szívdobogássá lett a tárnákban az arany.
A fizetőeszköz pedig a fitt bársony, a lila.

Otthon ornitológust játszott a vájár,
ötvözve a teológiát virtuális papagájjal.
Karpaszományos, angol szövet öltönyt viselt,
cipője gangeszi gaviálbőr, makkos zárral.

Amikor szabad idejében Berliozt játszott,
elpattant a gordonka húrja, ahogy belehúzott.
A túlgyantázott vonó szavatossága lejárt
vagy a kokain és a morfium volt túl sok?

Kőolaj-kék függöny hullt le, idő előtt.
Így árokba borult a kabaré, az egész zenekar.
A hárfák a mű végén vízbe ugrottak volna,
ha nincs váratlanul forradalom s zivatar.

A visszavarrt lélek

Az impérium múmiája fölkelt a vízágyból,
Analízis kisasszony csókolta életre.
Agnoszkálni akarta, de közben megérezte.
Viszont a szabadsággal együtt besétált a rettegés
a krematóriumba és kitette az asztalra a törvényt.
Majd a Kegyelmi Kérvény Karnagya érkezett.
De lefagyott a mosoly az arcáról,
amikor a biztonsági őr, a publicista,
kiszedett a szívéből, a tükör előtt, egy érzést.
Majd visszavarrta teátrálisan a lelkét.
Majd a dirigens odaült az Abszolút Mű mellé,
mint a Giccs Bohóca. A szellem párbeszédbe
elegyedett az anyaggal. Behatolt a szava.
A dolgok kezdtek artikulálódni.
Az ítélet mellé letelepedett az elengedés.
Elmélet őnagysága össze volt bilincselve
az empíriával. A praxis a teológiával.
A káosz társasjátékként kellette magát,
szoftverként strichelt a piacon. Elkelt hamar.
Racionalitás és hebehurgyaság kézen fogva ment.
A hitet a tagadás akarta leuralni.
A szorgalmat a lustaság.
A normális? A banális és az extrém
között ballagott, a hátán a depresszióval.
A különös becsomagolta magát
az átlagos jelmezébe, nehogy kiderüljön róla,
mennyire érzéki és ínyenc.
Majd Isten nézett be. Nem volt párja.