KASSÁK LAJOS: SZÁMTALAN VERS
mert én is Ámerikából jöttem, Párizs, Budapest, Nagykőrösön át
és mesterségem címere érett nők testébe ütődve röpül,
0000
Mi nem vagyunk kövérek, és soványak sem vagyunk,
sem elhájasodott kriplik a peremvárosok széléről,
ahonnan atyáink kék trikolórral fölrepültek az égre,
miközben fényes paloták tetején dögösen pikuláztak.
De mi már nem táncolunk többé. Ülünk alánk:
forró örömben szuszogva, mint egy vasbeton lokomotív.
Tegnap még ettünk, holnap már csak iszunk talán a medve bőreire.
Igen! Mi nem! Sőt! Kitör belőlünk a sőtnél is rőtebb ragyogás,
és nem egyelünk, nem ötölünk, nem hatolunk már,
de fából, papírból, kenyérgalacsinból megcsináljuk Eiffelt,
meg más gyereket, sokat, hogy fusson, szaladjon, rohanjon,
mint egy Withman-zokogás Ámerikában, ahonnan magam is,
mert én is Ámerikából jöttem, Párizs, Budapest, Nagykőrösön át
és mesterségem címere érett nők testébe ütődve röpül,
mint fejünk felett a nikkelszamovár!
Bárdos József