Irodalmi Jelen

Slam School Poetry 2.

2013. április. 15. - 14:49

SLAM SCHOOL POETRY / FILM

Még nem tudni, költő, slammer vagy rapper lesz-e belőlük. De jó úton járnak. A középiskolásoknak meghirdetett előadói versenyünk pályamunkáiból válogattunk. Hármasával közöljük a beérkezett videókat és slamszövegeket. A válogatás nem tükröz semmiféle értékítéletet. Ezúttal Szász Erik, Belső Csaba és Mőnik Róbert videóját tekinthetik meg.

Szász Erik (Szob)

Aurájig átjár, az olcsó dohányfüst
egy bögre erős fekete kávé mi a lelkembe lát
kitölti az űrt, így tán még monotonabb a mindennapi monotonitás
cigaretta tetemek ahogy tömegsírban megfeszülten kialszanak
rágyújtok még egyre, az ideg újabb áldozatot követel
testem már jelzi, minden szál mi elégett, mi nyugtat az mind a halállal üzletel
10 perc? 10 perc jut minden nap az életből?
mikor megállok és csendben én pusztítom magam más helyett?
csak 10 perc és befoltozom a léket a lelkemen
lehet túl korán...túl későn.... lehet már kár.... lehet...
a lehetetlen hív mint ha szeretném a kudarcból fakadó fájdalmat
a tiltott gyümölcs mindig édesebb, ez olyan Ádám és Éva szerű
üres vagyok mint egy fiatal kamaszfiú autójának a tankja
mi rajtam csak áthalad az kevés, lényem feltöltve csak is általad
lehet megint csak késő az emberi felismerés
nem vagyok kitaszított, ti vagytok kirekesztve abból amit úgy hívok ÉN
itt az ÉN az úr, nem pedig TI, a sokaság
gyermekkoromból mindenre emlékszem a ronda ebédlőtől a pokrócig
ahol egy pufi szőke fürtös kis srác csetlik, botlik
döbbenet és riadtság ül ki a kis arcára mikor a cumit a kukának hajítva a célt elvéti
ha baj volt édesanyja karjai közt a zord rideg világ mit sem ért
tudhatod hogy nézek ki, milyen hibákat halmoztam életem során
de az ÉN-t megismerni se te se én nem tudom
hisz innen ered a bánat, az öröm, a remény
s csak remélni tudom hogy egyszer büszkén azt mondod, Ő az enyém
így az én majd szárnyakat bont s újabb esélyeket szül a remény szebbik felén

Belső Csaba (Budapest)

ÉletSLAMlélet

Az álnok okok csak állnak, hiába áltat, Ha olvas: SHOCK! Sok
leesett Állt ad. A sarat álltad, meg magadért, de Kiállva kiáltasz:
Csak magad érted! Sok olvashow, mint a konyhasó a levesben
leveled olvasod, így oldható a hangulat. Utat csak a betű, meg a
hang mutat... Milyen volt? Már nem is emlékszem, hogy olvastak
anno, ez csak egy emlék-Slam. Állok. Körút, érkezik a villamos. De
nem ülök fel, olcsó, nem öt csillagos górcső alá került trükk a
probléma, de kikerültük. Mint a karszalagon minta, ez a kar
hatalmon hinta, mint a karhatalom. Én nem a kormány mögött állok,
de vezetek, a kor gány! Szabadság bilincse, szabadság harc,
minden gondolat tiltott! Szabadság az, ha a gondodat tiprod?!?
Vagy szentség kell? Mert arról szentségel a székelő szentszék,
hogy kell a székre Őszentsége? Holnap: Gőg. DemaGóg, és Magóg
fia Makog: Ez a családfa. az igazság érzete: Csípős, mint a
csalánnak érintése, de kívánom: Érints még Te! Ezzel mit vállaltam?
Tán változás vállt csodás váll alatti látomássá?-vonként, érkezik
Önként kiáltozás. Hangja kiáltott: Áss! A mélyére a dolgoknak! Ez
mély réteg, barázda. Hát barát az, kinek a parázna nője parát ad?
Ó! Ez már parázató part áztató szó folyam, mint epilógus. Ó,
folyam, csókoltam, Neki Rókus Szent, mint a kórház! A játék forráz,
ez a kor gáz, mert csak horgász ól, az álarc, honnan kis kukaccal
horgászol, így mulattatsz. Bemutatás: Ez a valóság. De ki mutat
mást? Az eszem megáll! De, ha két lábon megáll a trükköd
megeszem. Az űr: Olyan üres, mint a beszéded: Zűr! A külsőd
csillog. Ó, a belsőd meg üres, átlátszó befőttes üveg, nem csillogó,
hanem matt. Fénnyel adott sakk-matt a sötétnek. Az élet nem
történt meg, ha nem éled a nemi életed. Nem is értheted, mire jó a
testi élvezet. Csak pornó? A porból előbújt pondró pont jó, csak
játszom. Az ajtó nincs kulcsra zárva. Érezd! Ő hajtó, óhajtó
gondolat. Nyitni kéne, vagy bezárni a gondokat? Ez fogós... Találsz
fogást rajta? Rajta! Mire vársz? Csináld! a csín állt, az élet halad.
Viszlát! És kösz a halakat! Ki szól? Kimenni? De hát kívül vagyok
magamon! Miért baj az, ha a Lau kémiás, Nóri matekos, Csabi
Leukémiás? Hab a tag, ha beteg. Teszem fel e kezet, mert tiszta a
lelkem, mint egy ősi felekezet! Számomra a költészet a bátor lelkű
Szent Teréz, Májk-ba a kábel, számomra szent e réz-rész. Kész
Élet! Jah! ÉletSlamlélet.

Mőnik Róbert (Budapest)

Mondtam már...

Minden nap hallasz, de a hangomat nem ismered,
Olyan tudást hordozok, amiről azt hiszed nincs neked.
Tőlem kérsz tanácsot, mikor nem tudod, mit tegyél,
Nem vagyok a tanárod, nem felelek mindenért.
Mondtam neked sok mindent, de mindet miattad,
Én bátorítottalak, mikor az álmaid feladtad.
Mondtam már jót, és mondtam már rosszat,
Mondtam már párszor, hogy a jövő jót is hozhat.
Mondtam már, hogy ne hallgass másokra,
És mondtam már, hogy figyelj a tanácsokra.
Mondtam már nem egyszer, állj ki magadért,
Szóltam már ezerszer, állj ki magadért.
Mondtam már olyat is, ami nem is volt lényeges,
Ez a legmélyebb tudatod... az elméd réteges.
Nem tudod ki vagyok, mégis adsz a szavamra,
Meghallgatsz, mikor nem hiszel magadba.
Sokszor állítottam, hogy van értelme az életnek,
És oka van a fejedben felugró képeknek.
Nem hagytalak, mikor megcsaltad a párodat,
Hosszú éjszakákon át zavartam az álmodat.
Voltam ördög meg angyal is, ültem mindkét válladon,
Ha kell, ha nem, minden tapasztalatom átadom.
Mondtam azt is, hogy próbálj ki új dolgokat,
És mondtam, hogy az új dolgok szülhetnek gondokat.
Csak egy gondolat, amit én adok,
Amikor én hagyom, akkor van szép napod.
Nem tudod ki vagyok, mégis figyelsz rám,
Ha nem tetszik a világ, nyugodtam színezd át.
Mondtam már olyat is, aminek semmi értelme,
És adtam már olyan ötletet, amit ma már szégyellek.
Olyanokat találtam ki, amiről tudod, hogy meg se történhet,
Milliószor lejátszottam a fejedben, ez egy végtelen történet.
Felhoztam olyat is, amiről azt hitted, hogy elfelejtetted,
És elfelejtettél olyat, amiről azt hitted még tudod.
Mondtam, hogy mindent gondolj át kétszer, mielőtt megteszed,
És olyankor beszélek a legtöbbet, mikor a szemed lehunyod.
Akkor viszont nem szóltam, mikor tudtam, hogy nem kéne,
Hogy ki vagyok én? ...Saját magad emléke...