Kőkorszaki fordítások: Thomas Mann
Június 6-án 1875-ben születik Thomas Mann. Nobel-díja, királysága, és minden ellenére hanyagolnám most. Valamiért nincs kedvem a polgári világ összeomlásának Buddenbrook házához, az antifasiszta Marió és a varázslóhoz, az se növeli a kedvet, hogy az amerikaiak utolsóként engedték beutazni érvényes útlevél nélkül, pedig hol van ekkor még szeptember 11-e.
Minthogy nem illő egy méreteiben Nobel-díjas íróval így elbánni, szégyenkezem némiképp, leszedtem a Thomas Mannokat. Le én (ill. föl, a pincéből, rászánok egy napot, mi bajom). Tudom pedig, ezeket mind, mind olvastam annak idején.
A Halál Velencében-t nagyapám könyvtárából kölcsönöztem, örököltem meg (1922-es kiadású, Kner Izidor nyomdájából való, hagyományos magasnyomás, egyszerű borító), csúnya, sárga, megvénült papír, és itt egy fiatalabb változat, vélhetőleg a fiúk használták, három kisregény, Velence mellett ott a Tonio Kröger, és a Mario, Sárközy György fordításában. Nem megy, lapozgatok. Sok a betű. A mondat. Hatalmas bekezdések. Azt hittem, a Lányi Viktor fordításokkal van bajom. De nem.
Rákeresek. Ötévente megjelennek ilyen-olyan társításban a kisebb Mann regények különféle kiadóknál. Ki olvassa ezeket? Ki vásárolja? A fordítás alól, a kőkorszaki nyelv alól kiszaladt az idő. Ha Mann még tananyag, gyerekkínzásnak minősül. Talán egy új magyar fordítás életet lehelne belé.
Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.) német író.
Elbeszéléstechnikájában a 19. századhoz kapcsolódik, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és vezérmotívumaihoz. Prózájára az ironikus hozzáállás és kétértelműség jellemző, az allegóriákat és mitológiai motívumokat művészileg egyre érettebb módon használta fel.
A mellékmondatokkal és betoldásokkal bonyolított elbeszélésmódja ritmusos és kiegyensúlyozott, a beszédstílust a mindenkori tematikához igazította. Az egyes szavak tudatos, kiszámított kiválasztása által a jelentéstartalmat gazdagította. Az 1900-ban írt, 1901-ben kiadott első regényéért (A Buddenbrook-ház) 1929-ben irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki.
Bátyja, Heinrich, és a hat gyermeke közül három (Erika, Klaus és Golo) szintén jelentős írók voltak.
Művei:
- Friedemann úr, a törpe, Novellagyűjtemény 1898
- A Buddenbrook-ház – Egy család hanyatlása, Regény 1901
- Tonio Kröger, Novella 1903
- Trisztán, Novella 1903
- Királyi fenség, 1909
- Halál Velencében, Elbeszélés 1912
- Egy apolitikus meglátásai, 1918
- Úr és kutya, Novella 1919
- A varázshegy, Regény 1924
- Mario és a varázsló, Elbeszélés 1930
- József és testvérei, Tetralógia 1933-43
- Jákob története' 1933
- Az ifjú József, 1934
- József Egyiptomban, 1936
- József, a kenyéradó, 1943
- A szabadság problémája, 1937
- Lotte Weimarban, Regény 1939
- Elcserélt fejek – Indiai legenda, 1940
- Doktor Faustus, Regény 1947
- A kiválasztott, Regény 1951[1]
- A megtévesztett, Elbeszélés 1953
- Egy szélhámos vallomásai, 1922/1954
