-
-
Bege Magdolna
Farkasszemet nézve a „lábatlan idő”-vel – Szubjektív gondolatok egy könyvbemutatóról
Szeretem, amikor az utazás, amelyre invitál, továbbelmélkedésre késztet. Vagy éppen szomorú vizekre terel. Én is keresem a választ: vajon „mennyi öröm / és türelmetlen várakozás / fája száradt ki” bennem már eddig is? És mennyi fog még? – Bege Magdolna tárcája
-
Böszörményi Zoltán
Szerelem Velencében
De mi a szépség, mester,
ha ösztön és indulat,
a mindig és soha
építi a lélekben az alagutakat? -
Irodalmi Jelen
Hat Júliusz – Fischer Botond novellái (1–3.)
Úgy gondolja, hogy a világon a legerotikusabb zene a dzsessz, írás közben tehát ezt hallgatja. Az írók hallgatnak zenét írás közben, ez már így van.
-
Onagy Zoltán
Thomas Mann
(1875. június 6.–1955. augusztus 12.)
Marcel Reich-Ranicki így összegez: „Írók tucatjai bizonygatták, senki nem érdektelenebb számukra, mint a Varázshegy szerzője. De haragtól és talán irigységtől is remegő hangon mondták ezt.”
Ki olvassa ezeket? Ki vásárolja? A fordítás alól, a kőkorszaki nyelv alól kiszaladt az idő. Ha Mann még tananyag, gyerekkínzásnak minősül. Talán egy új magyar fordítás életet lehelne belé. Ha van bennük élet. -
Onagy Zoltán
Kőkorszaki fordítások: Thomas Mann
(1875. június 6.–1955. augusztus 12.)
Nem megy, lapozgatok. Sok a betű. A mondat. Hatalmas bekezdések. Azt hittem, a Lányi Viktor fordításokkal van bajom. De nem.