Sárközi Mátyás: A Gyönyörű folyamatosság meg az elszánt újrakezdés
A London Library elnökei között volt a századok során Tennyson és T. S. Eliot, a jelenlegi elnök a cseh származású drámaíró, Tom Stoppard. S persze, tagjai voltak, és ma is azok, a legkiválóbb angol írók, Dickenstől kezdve. Exluzív intellektuel klientériája van ennek a patinás intézménynek, ugyanis a tagsági díj évente 395 font, magyar pénzben kifejezve több mint százezer forint. Anglia még mindig gazdag ország, a London Library tagsága nyolcezer kiművelt emberfő.
Tagja a London Library-nek az 1956 óta Angliában élő tervező építész, Váci Sándor, aki főként technika-történeti és társadalomtörténeti köteteket kölcsönöz. Neki tűnt fel, hogy a könyvtárban kiteregetett, olvasásra javallott folyóirat-választékból hiányzik angol nyelvű negyedévesünk, a Hungarian Quarterly. Előfizetését indítványozta. Az illetékes bizottság összeült, átforgatta a folyóirat újabb számait, s úgy döntött, hogy színvonala érdemleges, közleményei igényt tarthatnak az érdeklődésre, tehát járatni fogja.
A Hungarian Quarterly hagyományai sem lebecsülendőek, csak éppen szaggatottak, a magyar sors és történelem kegyetlen forgandósága miatt. A kultúránkat angol nyelven terjeszteni, ismertetni hivatott folyóirat új évfolyama ötven évvel ezelőtt indult, és a legújabb, 2009-es téli szám hasábjain ebből az alkalomból tekint vissza a lap gyökereire Frank Tibor professzor.
1930-ban alakult meg Budapesten az Angol–Magyar Társaság, s 1935-ben indult útjára, társaságba tömörült támogatói segítségével az eredeti Hungarian Quarterly, jellemző módon a miniszterelnök, Bethlen István gróf kezdeményezéséből. Volt ebben a kezdeményezésben jó adag a trianoni sérelmi politikából, de mégiscsak az volt a cél, hogy a kultúránk ismert legyen a művelt Nyugat előtt. A Hungarian Quarterly igyekezett Angliában élő tekintélyes magyarok útján elérni a brit társadalom megfelelő rétegeit, kérte ehhez a festőművész Lászó Fülöp, a filmes Korda Sándor és a milliomos Rotschildné, azaz az Irodalmi Jelen hasábjain már bemutatott, nagyváradi származású Wertheimstein Rózsika segítségét. (Rózsika mélyen nyúlt a pénztárcájába, és két évre megrendelte a legfinomabb nyomópapírt egy angol cégtől.)
Bethlen miniszterelnök a Magyar Szemle gyakorlott és nagyműveltségű szerkesztőjét, Balogh Józsefet kérte fel a Hungarian Quarterly Társaság főtitkárának és a negyedéves folyóirat irányítójának. Elegáns kiadvány született, jeles magyar és angol elmék írtak bele társadalmi kérdésekről, irodalomról, művészetről, tudományos újdonságokról. Támogatói között ott volt az angol-barát magyar arisztokrácia teljes tábora, így Apponyi György gróf, Hadik Béla gróf, Mailáth József gróf, Széchényi Károly gróf, Radvánszky Antal báró, még maga Albrecht főherceg is. A pénz meg főként a Felsőházban helyet foglaló milliárdosoktól származott, így Chorin Ferenctől és Kornfeld Móric bárótól. Örömmel közölték cikkeiket, tanulmányaikat a tudomány és az irodalom kiválóságai. A London Library a második világháború kezdetéig előfizette a Hungarian Quarterly-t.
1944-ben a hitleri német seregek elfoglalták Magyarországot. A nyilas uralom idején a HQ zsidó főszerkesztője, Balogh József kiváló katolikus egyházi kapcsolatai révén a szegedi jezsuiták rendházában kapott menedéket. Ott fedezte fel kilétét egy levente-oktató, aki elhurcoltatta a nyilasokkal. Sopronkőhidán megölték.
1945-ben a szovjet hadsereg kiűzte a német megszállókat, gróf Bethlen István náciellenes nyugalmazott miniszterelnököt a Szovjetunióba hurcolta, a börtönben halt meg.
Ötven évvel ezelőtt a forradalom leverésének megrázkódtatása után éledező magyar társadalom, sok évi elzártságát követően, ismét kezdte keresni a nyugati kapcsolatok felélesztésének lehetőségeit. A kultúrált karrierista vén róka, Boldizsár Iván indította el az immár New Hungarian Quarterly elnevezést viselő folyóirat új folyamát, finom minőségű papíron, ízléses tipográfiával, ám vegyes tartalommal. A rezsim urai számára le kellett róni az obulust, angolra fordítva közölni kellett kádárista miniszterek közhelyeit, olykor éppenséggel Kádár János butaságait, hogy a lap másik felét javarészt értelmes cikkekkel és többségében jófajta irodalommal töltsék meg.
Végül bekövetkezett az annus mirablilis, leomlott a vasfüggöny. A Hungarian Quarterly ismét méltó legrégebbi hírnevéhez. Immár nem anglofil milliomosok támogatják, csak az illetékes minisztérium, de a szerkesztő Zachár Zsófia és a szemét még mindig a lapon tartó editor emeritus Vajda Miklós jóvoltából nem vallunk szégyent a világ előtt a lap tartalmával. Bár látnánk a Quarterly-t minél több kézben.
