Moldova György
Nyolcvan kötettel a hát mögött nem dőlt el, hogyan tovább.
Hogy ki ő, mi ő – túl azon, hogy kétségtelenül termékeny profi író -, nem tudhatni. Kádár alatt a Kádár-rendszert csipkézte kétkilós szociografikus könyvekben, most pedig Kádárt színezi ugyancsak kétkilósokban. Ha ez nem volna elég, minden könyvét komoly televíziós promóció kíséri, egy Verebes nevű emberrel egymást követő szombatokon lihegik körbe az aktuális alkotást.
A legutóbb Kádár életrajz hirdetését sziporkázó ötlettel bővítették a hirdetési szakemberek: feljelentették a kötet címlapját. Nem félreértés, a címlapját, valami dohányfüst ellenes alapítvány. Így aztán nem reklám a következő húsz perc, téma.
A reklámszakma nem elveszett figurák gyülekezete, pedig néha azt hinnénk.
Moldova sem elveszett író. Más író, ha egyáltalán megéri a 73-at, a hamut is mamunak mondja. Moldova pedig tele energiával, haraggal, vitalitással, baloldali tűzzel.
Moldova amúgy is zseniális szinte minden megnyilvánulásában. A Kádár-kötet reklámötlete maga az ős-zsenialitás. Éppen (ugyancsak Nap-kelte, Kereszttűz rovat) nyomták a reklámot, amikor szóba került a felásott Kádár-sír, az ellopott Kádár-csontváz, és a dolog kapcsán a 301-es parcella, a hasra fekve, álnéven elkapart kivégzettek, az elplanírozott sírok a soha fel nem lelt, börtönudvarba, és ki tudja hol földbe tettek sírjai, Moldova, mint akit látszólag elhagy a helyismerete, azt képes mondani: "Kádár akiket felakasztatott, azt nagyon helyesen tette”. Erre Ferenczi Krisztina (a Kereszttűz egyik kérdező újságírója, sz. 1950), némiképp kilépve szerepéből a következő megállapítást tette: "Kádár János maga is gyilkos volt”. Én arra gondoltam, valóban, Kádár lazábban és szaporábban akasztatott Haynaunál, igaz, Haynau megzakkant, mert Ferenc József hirtelen humanitárius rohamában kevéssé értékelte a negyvennyolcas hullák tömegét, miként Hruscsov elvtárs tette, ebből következően Kádár János megérhette, mint megérte Ferenc József is, ő lett Apánk, a ránk kacsintó, krumplilevest kanalazó közülünk való egyszerű ember.
Moldova azt képes válaszolni Ferenczi Krisztina megjegyzésére: "Ön volt gyilkos, nem a Kádár János”.
Mindez oly szép, világos és egyértelmű, oly fájdalmasan megszerkesztett, annyira Nap-keltés, hogy egy ideig delete mind a Nap-keltének, mind Moldovának. Egyszerűen beteggé tesz, ha annyi fáradtságot nem vesznek, hogy ne lógjon földig a lóláb, ne érezzem magam szüntelen megvezetve.
Kapcsolódó:
Moldova György: Kádár János (részlet)
Moldova Moldováról:
Az íróságról:
- Elbeszélőnek akkor mondanám magam, ha elbeszélnék a lényeg mellett, de én inkább író vagyok, aki elbeszéli a lényeget.
Ötvenhat évfordulójáról és a Kádár-könyvről:
- Tudtam, hogy az októberi felkelés ötvenedik évfordulóján okvetlenül átok-szitok háború bontakozik ki Kádár ellen, az emléke ellen. Kötelességemnek tartottam a huszadik század legnagyobb politikusának emlékét megőrizni. Nagyon büszke vagyok rá, és nagy vigaszt is jelent a számomra.
A múlt nehézségeiről:
- Nem mondanám, hogy engem olyan nagyon támogattak - engem inkább az olvasók támogattak. 1956-58-ig el kellett hagynom a főiskolát, és kaptam egy év szilenciumot az írásaimért. Ennek ellenére nem rendült meg a szocializmusba vetett hitem. Bár voltak vezetők, akik elvtelenek, bosszúállók és tehetségtelenek voltak, de ez természetesen nem mindegyikre vonatkozik. Javarészüket ma is meg lehet találni az MSZP-ben és a FIDESZ-ben egyaránt. Engem soha sem a kormány tartott el, hanem mindig az olvasóim.
A jelenről, a Pártokról:
- Nem. Semmi közük nincs aa baloldali értékekhez. Annyi igazi szocialista van köztük, ahány valódi vas- és fémmunkás a Vasas NB1-es labdarúgócsapatában. Éppúgy a nagytőke pártja, mint a Fidesz.
A politikusokról:
- A mai politikusok között egyetlen egy olyan sincs, akire szabad volna rábízni az ország ügyeit. Úgy fognak eltűnni a történelemben, hogy még a nevük zárójelben sem marad majd fent - és ez egyaránt vonatkozik bal és jobb oldali politikusokra.
A fociról:
- Elég sokat írtam a fociról, de ahogy Könyves Kálmán mondta a boszorkányokról: "semmiféle említés ne tétessék, mert nem létezik". Aki Puskásékat látta játszani, az ma már inkább hátat fordít a pályának játék közben. A gyerekeket pedig már nem érdekli a foci. 13-14 éves koruk után már inkább köti le őket a labda, de több észre lenne szükség ahhoz, hogy modern magyar foci jöhessen létre. Őszintén szólva, nem hiszek abban, hogy a magyar futball valaha visszakerülhet a világ élmezőnyébe.
Az EU-belépésről:
- Nem kellett volna belépni. Ebből csak bajunk van. Teljesen világos, hogy a gazdagabb és erősebb országok "szemétlerakó telepe" lettünk. Nem lehet a nagy nemzetekről önzetlenséget feltételezni.
Kapcsolódó:
