Kérdések helyett felszólítás
Az El a kezekkel a József Attila-szobortól! Szőcs Gézához kötődő mondatát parafrazálva írószervezetek tagjai alakítottak csoportot El a kezekkel a József Attila-díjtól! felszólítással az egyik közösségi oldalon, hogy kifejezzék az idei állami kitüntetések odaítélésével kapcsolatos nemtetszésüket. Impresszumukban a következő szerepel: „2011-es év után a József Attila-díj odaítélésének menete 2012-ben ismét méltatlanná vált. A korábbi, rendszerváltás óta működő gyakorlatot – amely szerint a díjról kilenc írószervezet közös megállapodása szerint születik döntés – Szőcs Géza államtitkár érvénytelenítette, amikor a díjazottak közel felének nevét levette a korábbi listáról és önkényesen másik hat névvel cserélte fel. Szőcs Géza kilenc írószervezet közös döntését vétózta meg egy személyben, ezzel a díj szakmai, konszenzusos jellegét és értékét ásva alá, jelezve, hogy a szakmai szervezetek véleményét nem tartja megalapozottnak és kizárólag saját ítéletében bízik egy állami díj odaítélésekor.”
A szervezkedés egyik érdekessége, hogy a zárt csoportként működő mozgalom egyelőre pusztán létezését demonstrálta, de belső életéről csak a csatlakozási kérelem után közéjük kerülő tagok értesülhetnek. Bár bevallásuk szerint a mozgalmat azért hozták létre, hogy „információkat gyűjtsenek és párbeszédet kezdeményezzenek a díj hátterében működő rendszerről, valamint a jelenlegi és korábbi folyamatokról”, a zártság csak a csoporton belüli párbeszéd lehetőségét teremti meg. Így az El a kezekkel a József Attila-díjtól! mindössze egy olyan kerekasztalként értelmezhető, amely főleg érdekegyesítő szándékkal született. Az egyik legfontosabb kérdés: milyen konkrét lépéseket tesz majd a csoport a kormányzat irányába, és pontosan milyen követeléseket fogalmaz meg? Hogyan kívánja átalakítani a díjazás mechanizmusát?
Az érdekegyesítés láthatóan közelebb hozta egymáshoz a fiatalok írószervezeteit, a Fiatal Írók Szövetségét (FISZ) és a József Attila Kört (JAK). Ennek bizonyítéka, hogy a csoport adminisztrátorai között megtaláljuk Gaborják Ádámot, a JAK jelenlegi elnökét, valamint az írószervezet két sorozatszerkesztőjét, Orcsik Rolandot és Sopotnik Zoltánt. Rajtuk kívül Kollár Árpád FISZ-elnök is a csoport fő koordinátorai között kapott helyett, de például Kukorelly Endre (LMP) is hasonló jogosultságokkal bír.
De nézzük meg, mi történne akkor, ha a bizonytalan megszólított (Szőcs Géza? a kormány? az állam?) levenné a kezét a József Attila-díjról! Mivel jelenleg az állam finanszírozza az adófizetők pénzéből az elismerésekkel járó pénzjutalmat, ezért először a díjak anyagi fedezete szűnne meg. Új finanszírozóként ezután csak a magán- és a versenyszféra jöhetne szóba. Utóbbi esetben például a kiadók vagy a könyvterjesztők hozhatnának létre egy alapot, hiszen a könyvkiadás hasznát ma főként ők fölözik le, gyakran megalázó honoráriumot biztosítva egy-egy írónak a kötete után. Ezen túl a magánmecenatúra is mozgolódhat, és létrehozhatja saját kuratóriumát – a Rotary Díjhoz hasonlóan. A felvázolt utak kiválasztása leginkább attól függ, az írók felháborodása hőbörgés vagy valódi lépésekben is megnyilvánuló elfordulás (például bojkott) a további díjazástól. Krusovszky Dénes példája azonban előrevetítheti a jövőt. Ő ugyanis nem vette át a díjat, vagyis nem jelent meg a ceremónián, viszont az azzal járó többszázezer forintos jutalmat elfogadta. A pénz tehát jól jön a költőknek, ahogy az ellenálló hős imágója is. Talán a József Attila-díj presztízsét mindössze ez a pénzjutalom adja? Vajon lenne-e ekkora a civakodás, ha csak emlékplakett és vacsora járna vele?
A múlt évi felháborodás is gyorsan alábbhagyott, hiszen az írószervezeteknek láthatóan sem demokratikus eszközük, sem pedig anyagi keretük nincs arra, hogy bármit elérjenek a mindenkori hatalommal szemben. Hiszen ők is főként a kormányzattól és az államtól függnek. Így a József Attila-díj ismét arra az ellentmondására mutatott rá a magyar közgondolkodásnak, hogy bár visszásnak tartja az állami szerepvállalást, képtelen új irányokba nyitva más források után nézni.
