Romlásvilág – Viola Szandra versei Robert Mapplethorpe fotóihoz
ROMLÁSVILÁG
VIOLA SZANDRA VERSEI
Robert Mapplethorpe fotóihoz
Vártalak
Fehér az éj, túl fehér az éj,
a fénytől nem látni,
hogy sötét van,
s itt vagyunk mindketten
közülünk, csak te nem.
Romlásvilág
Mállik a fűszál a lábam alatt
göröngy a föld és egyre halad
a pusztulás, ó Rohadás!
Herpeszes szájú labanc,
hadd legyek nyafogó ribanc
pokoli öledben,
nyaggatva kezemben
mindig változó tagod,
ó múlandó Romlottság,
amíg hagyod!
Kommuniká-tor
A későbbi következményekre
és a korábbi előzményekre
való tekintettel
a rendszeres szokásokhoz igazodva
az itt jelen lévő halottat
cselekvésképtelenné nyilvánítom.
Ágnes asszony
Sárga kövek a patakban,
víz kísértete suhan,
békák ülnek abban,
víz kristályos hamuja
tisztaságom összemossa,
néma bőröm beáztatja.
Mit súg a víz őrült hossza?
Szomjúságom a víz issza.
