Kis jégkorszak – Acsai Roland versei

KIS JÉGKORSZAK
ACSAI ROLAND VERSEI

KIS JÉGKORSZAK

Kis jégkorszak az életedben.

A lélek tava befagyott,
De nem korcsolyázik rajta senki.
 
Hiába várod, hogy a remény
Szén-dioxid kibocsátása
Meghozza az érzelmek
Globális felmelegedését.

PELYHES VIKINGEK,
VÁGTATÓ PÓNIK

A tóban úszkáló récéket
Széttárt pávafarktollak megannyi
Türkiz zöld Isten-szeme figyeli.
Fordított Maya-fátyol.

Búvárkodó récék
Fenekének bójái jelzik,
Hogy bárhol elkezdődhet
A képzelet mélyvize.

A színes mandarinrécék,
Akár a kínai mandarinok.
Konfuciánusok, hűek
Egymáshoz és a taóhoz.

Miután kínai dzsunkáik
Elúsznak, egy tőkésréce tojó érkezik
Sárga-fekete fiókáival a hátán,
Mint egy vikinghajó, amiről
 
Hamarosan rablóportyára
Indulnak a pelyhes vikingek,
De csak az etetővályúkig jutnak,
Vagy felkapkodják a lányom

Kezéből hulló fűszálakat.
A fiatal házi kacsák annyira
Domesztikálódtak, hogy
Ember-módra, felegyenesedve

Járnak, szinte karót nyelten.
Azért jöttünk, hogy megnézzük,
Kikeltek-e már a gólyafiókák,
De az egyik gondozótól

Megtudjuk, hogy még sosem
Sikerült kikelteniük a tojásaikat.
Az egyik fészek üres, a másikon
Még ül a tojó. A gólyák akkorák,

Mint Zsófi. Valószerűtlenül
Nagy csőrüket, mintha mókából
Gumizták volna fejükre.
Nézem a nyakakat, a begyeket,

Amik néha bennszülött nyílvesszők
Brosstűivel térnek haza Afrikából –
De ezek a madarak nem költöznek
El. Itt maradnak a récékkel,

A dámvadakkal, a nyulakkal,
A vihart prüszkölő, paskolást váró
Pónikkal, amiknek most már
Mi is tudjuk neveiket, hóbortjaikat.

Csak magukban repülnek, üreges
Csontjaikban. Ahogy a lovak
Is csak az izmaikban vágtatnak,
Vagy a gyerekek gondolataiban,

Amikor kantárszáron vezetik
Őket körbe-körbe a parkban,
És lányom azt képzeli,
Vágtat vele a kis ló.

BESZÉLGETÉS A RIGÓKKAL

Lányom az erkélyen állt,
Mint egy fa legmagasabb
Ágán, és madár-alakú,
Agyagsípot fújt. Bugyogott benne a víz,

Bugyogott belőle a dal.
Néha megállt, és fülelni kezdett,
Hogy válaszolnak-e neki
A rigók. Amikor egyikük

Visszafütyült, a kivételes
Események izgatott arckifejezésével
Fordult felém: „Még sohasem
Beszélgettem a rigókkal!”

És tudtam, hogy tényleg kivételes
Dolog történt. Láttam, ahogy a dal
Indaként befutja, patakokként
Fut szét lábától. Egy rigótojás

Keringett körülötte, és énekelt,
Mint bolygópályáján a Föld.
A lányom a víz dalát fújta, a földét,
Saját szíve dalát. Még nem

Hallottam ilyen rigódalt.
Egyszerre énekelt benne minden rigó,
Egyszerre énekelt benne minden:
A feketerigó, a sárgarigó, az erdei

Rigó, a víz, a tűz, az agyag,
A bolygó és az ember.